Utazás egy gabonamúmia belsejébe

SZÖVEG: GABONAMÚMIA-KUTATÓCSOPORT UTAZÁS EGY GABONA- MÚMIA BELSEJÉBE A Khoiak-ünnepsorozat az ókori egyiptomiak egyik legfontosabb ünnepi eseménye volt, amelyet a különbözõ helyi kultuszközpontokban és templomokban az Áradás évszakának 4. hónapjában (november táján) rendeztek meg. Ekkor születtek a gabonamúmiák is, ám készítésükrõl és rituálékban betöltött szerepükrõl kevés információval rendelkezünk. Egy újonnan alakult kutatócsoport azt a célt tûzte ki maga elé, hogy a Szépmûvészeti Múzeum Egyiptomi Gyûjteményében található két gabonamúmia vizsgálatával fényt derít a készítési mód sajátosságaira A GABONAMÚMIA BELSEJÉBÔL KIPREPARÁLT KÉTSOROS ÁRPA (HORDEUM VULGARE SUBSP. DISTICHUM) CSÍRÁZÓ SZEMTERMÉSE A gyököcskéket és csírákat eresztett árapaszemek szövedéket alkotva tartják egyben a szobrot formázó talajanyagot. A gabonamúmiák belsejébõl származó valamennyi, általunk megvizsgált mag szenesedésmentesen és kiváló állapotban ôrzôdött meg. Kivétel nélkül kicsírázott, kétsoros, pelyvás árpaszemek voltak. Más mag nem fordult elô A SZÉPMÛVÉSZETI MÚZEUM EGYIPTOMI GYÛJTEMÉNYÉNEK SZARKOFÁGOS GABONAMÚMIÁJA A talajanyagból és árpaszemekbôl formált, majd papírusz és textílcsíkokkal rögzített fekvô helyezetû Ozirisz szoborra halotti maszk került a szarkofágba való behelyezés elôtt 16 A FÖLDGÖMB 2013. OKTÓBER A Szépművészeti Múzeum egyiptológusai mellett a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Környezetegészségügyi Intézet, valamint a Szent István Egyetem kutatói vállalkoztak arra, hogy megvizsgálják a gabonamúmiák belső szerkezetét, növénytani tulajdonságait, a készítésükhöz használt talajanyag sajátosságait, s kísérleti úton felderítsék megalkotásuk lehetséges módszertani lépéseit. Az egymással összefüggő vizsgálatok célja olyan ismeretek megszerzése, amelyek hozzásegíthetnek e kultusszal kapcsolatos, eddig még megfejtetlen kérdések megválaszolásához. Múmia-szükséglet Talajból és gabonából „gyúrva” Közismert, hogy az ókori egyiptomiak mumifikálták a holttesteket, de nem csak az emberi maradványokat: számos állatmúmia (pl. krokodil, sólyom, macska, íbisz) is fennmaradt. Az emberi test mumifikálásának szokására túlvilághitükben találunk magyarázatot. Az egyiptomiak számára azért volt fontos a holttest épségben tartása, mert ez volt az egyik feltétele a halál utáni újjászületésnek. A temetkezési szertartás csúcspontján a mumifikált testet mágikus rituálék során új életre keltették, és elhelyezték az alvilágot jelképező föld alatti sírkamrában. Az ősi mítosz szerint Ozirisz isten volt az első halott, akinek a Széth isten által szétszaggatott testrészeit hitvese, Ízisz összegyűjtötte, a sakálfejű Anubisz segítségével mumifikálta, és gyolcsokba tekerte. Az így újjászülető Ozirisz lett az alvilág ura, akit az egyiptomi panteonban a túlvilág és a halottak isteneként ismertek. Feleségével, Ízisszel és fiával, Hórusszal a héliopoliszi isteni kilencség tagjaiként az ókori Egyiptom legfontosabb isteni triászát (isteni család) alkották. „A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye két gabonamúmiával rendelkezik, közülük az egyik aranyozott ezüstmaszkja jelenleg is restaurálás alatt áll – ismerteti a hazai »gabonamúmia-helyzetet« Liptay Éva, a gyűjtemény vezetője. – A gabonamúmiáknak mindössze elnevezésükben van közük az ókori Egyiptomból fennmaradt mumifikált emberi és állati testekhez. A világ különböző egyiptomi gyűjteményeiben őrzött gabonamúmiák ugyanis nem emberi vagy állati testeket, hanem talajból és gabonaszemekből álló keveréket tartalmaznak, amelyet Ozirisz isten fekvő múmiájához hasonló alakúra formáztak meg, innen a tárgytípus modern elnevezése is. A gabonamúmiák előállításáról csak kevés írott és képi adat van, ám némelyik szöveges forrás tételes (bár igen nehezen értelmezhető) leírásokat is tartalmaz a készítési rituálékról. A gabonamúmia-rítusokban az isten halál utáni újjászületése kulcsfontosságú, hiszen ennek okán hozták összefüggésbe alakját a természet körforgásával, különösképpen pedig a növényzet évenkénti megújulásával és a Nílus áradásával. A gabonamúmia készítése, a gabonaszemek kicsíráztatása, és a szimbolikus isteni testből sarjadó, új élet tehát egyfelől Ozirisz újjászületésének jelképe, másfelől a következő évi gabonaterméssel, tehát az ország jólétével kapcsolatos szertartás volt.” GABONAMÚMIA 17 Gabonamúmiák: amiről a korabeli szövegek mesélnek Emily Teeter amerikai egyiptológus a denderai templom tetőkápolnájában olvasható leírás alapján így következtetett a gabonamúmia-készítés egyes mozzanataira: „A gabonát először beáztatták a szent tóból merített vízbe. Ezután a szemeket kirostált homokba keverhették, és az így elkészített alapanyagot a textilanyaggal kibélelt, két félből álló öntőmintába helyezték, majd egy nádárnyékoló alatt tárolták, és napi rendszerességgel öntözték. A kilenc napig tartó eljárás után – amely alatt az árpaszemek kicsíráztak – az öntőformákból kivett, immáron finom gyökérkezdeményekkel átszőtt és egyben maradó feleket összefordították, majd papiruszcsíkokkal egymáshoz rögzítették őket. Az így elkészített »élő« szobrocskát a Napra tették, hogy a Teremtő Napisten élettel töltse el az isteni képmást. Másnap a szobrot a többi isteni képmás társaságában a szent tavon tett hajóutat követően a templomban helyeztek el, és az ezt követő napon textilbe – kátránnyal vagy állati eredetű enyvvel átitatott textilcsíkokba – csavarták. A méhviaszból vagy aranyozott ezüstből készített halotti maszk felhelyezése után Szokariszt ábrázoló szarkofágba he- A SZARKOFÁG FEDELE ÉS ALJA VALAHA EGY SZIKOMORFA (FICUS SYCOMORUS) RÉSZÉT KÉPEZTE Látható, hogy a két szerkezeti elemet egy darabból faragták ki. Az is megfigyelhetõ, hogy több ággöcs található egymás mellett, ami arra utalhat, hogy a törzs oldalhajtásokkal rendelkezett. Ez fafeldolgozás szempontjából a legrosszabb alapanyagnak minôsül, mivel nehezen faragható. Ugyanakkor Egyiptomban a fa hiánycikknek számított, az ilyen minôségû alapanyagokat is fel kellett használni. A szikomor sokoldalúan hasznosítható fügefaj, amely Afrikában honos, és fõként ártereken nô, de a szavannákon hagyásfaként is jelen van. Termése ehetô, sôt a levéllel egyetemben takarmányként is szolgál. A fa levelei, kérge és tejnedve különbözô betegségek gyógyítására alkalmas. Spirituális és szakrális jelentôséggel is bír, ezért szent faként is tisztelik A TÁRGY MEGTEKINTHETÔ AZ ALÁBBI VIRTUÁLIS GALÉRIÁBAN: www.mfab.hu/adatlap/ozirisz_gabonamumiaja_solyom_formaju_koporsoban_14582 18 A FÖLDGÖMB 2013. OKTÓBER lyezték a gabonamúmiát. Valószínű, hogy a rítus végét a múmia rituális eltemetése jelentette, de ismertek sírokból származó leletek is, amelyek alapján feltételezhetően e tárgyakat sírmellékletként is felhasználták.” OZIRISZ GABONAMÚMIÁJA SÓLYOM FORMÁJÚ KOPORSÓBAN A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye 2 db gabonamúmiát gondoz, amelyek közül a 60.22-E leltári számú rendelkezik maszkkal és szarkofággal. A tárgy kairói vásárlás útján került a múzeum tulajdonába az 1960-as évek folyamán. Készítésének feltételezett időpontja a Kr. e. 4. és Kr. u. 1. század közé tehető, anyaga gabona, talaj, agyag, vászon, aranyozott ezüst (maszk) és festett fa (koporsó). Mérete 56 x 19 cm. A gabonamúmia jelenleg nem tekinthető meg kiállításon. Az Egyiptomi Gyűjtemény újranyitása 2013 őszén várható. IZZÍTÁSI MÓDSZERREL ZAJLIK A FELHASZNÁLT TALAJ SZERVESANYAG-TARTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA A gabonamúmiából feltárt talajanyag tulajdonságainak és származásának megismeréséhez szükséges talajtani vizsgálatokat laboratóriumi körülmények között végzik GABONAMÚMIA 19 Határidős termék „Joggal nevezhetjük őket igazi műalkotásoknak! – mutat rá a gabonamúmia-készítéshez szükséges öszszetett ismeretekre Kenéz Árpád archaeobotanikus. – A régészeti lelőhelyeken előkerülő növénytani anyag tudományos feldolgozásával foglalkozó szakember felelős a laboratóriumi körülmények között végzett árpacsíráztatási kísérletekért, amelyekkel a gabonamúmia-készítés egyik kulcsfontosságú lépésének részleteire kívánnak fényt deríteni. A megfelelő előáztatás, a gabona-talaj arányának pontos betartása és a csírázáshoz szükséges környezeti feltételek biztosítása mellett úgy tervezhették és valósíthatták meg a rítust megelőző lépéseket, hogy az árpaszemek a »bűvös« kilencedik napra (vagy a rituálé által meghatározott időpontra) éppen a megfelelő állapotban legyenek. Feltételezhetjük, hogy ennek egyik oka az lehetett, hogy ha túlcsíráznak a szemek, vagy nem megfelelő a kelési arány, akkor a rítus veszít szakralitásából, hiszen a földet, talajt áttörő gabonacsíra testesítette meg magát az újjáéledést. Kevés, vagy rosszul csírázó mag, tehát a vizuális élmény hiányában, valamint a megfelelő körülmények biztosításának ismerete nélkül ez a vallási szertartás aligha valósulhatott volna meg évről évre! – emeli ki. – A kísérletek eddigi tanulsága, hogy a gabonamúmia elkészítésének folyamatát igen pontosan kell rekonstruálni, hiszen apró eltérések is befolyásolhatják a csíráztatás sikerességét.” „Ugyanakkor az egykori helyi klimatikus viszonyok (például a korabeli, egyiptomi novemberi időjárás, a szélhatás, a nádból készített árnyékoló kialakítása stb.) nem ismertek pontosan, így a folyamat rekonstruálása csak akkor lehetséges, ha sikerül a kilencedik napra elérnünk olyan csírázási állapotot, amelyet a gabonamúmiák belsejében tapasztaltunk” – mutat rá a számos módszertani probléma egyikére Lakatos Boglárka, a kísérleteket végző laboratórium munkatársa. EGY GABONAMÚMIA „LEVETKÔZTETÉSE” A modern komputertomográfia (CT) képalkotó módszereivel lépésrôl lépésre haladhatunk egy ismeretlen tárgy belsejébe. A CT-felvétel alapján készített 3D-s rekonstrukció bal szélsô felvételein a múmiát összetartó anyag felszíni tulajdonságai láthatóak, amely — jobbra haladva — fokozatosan eltûnik, és végül a belsô, talajanyaggal, valamint a szerves gabonamaradványokkal tarkított belsô struktúra látványa tárul elénk A gabonamúmia 3D-s rekonstrukciója megtekinthetô honlapunkon: www.afoldgomb.hu/gabonamumia 3D-S REKONSTRUKCIÓ: BALÁZS GYÖRGY, © SEMMELWEIS EGYETEM, VÁROSMAJORI SZÍV- ÉS ÉRGYÓGYÁSZATI KLINIKA 20 A FÖLDGÖMB 2013. OKTÓBER Ősi gabonaszemek – górcső alatt B A Annak érdekében, hogy a gabonamúmiák belső felépítését, a felhasznált anyagokat, valamint a készítésmódot elemezhessék, a kutatók egy precíziós eljárással talajanyagot és mumifikálódott árpaszemeket emeltek ki a múmiák belsejéből. „Mindezt az tette lehetővé, hogy a restaurálásuk előtt mindkét múmián voltak kisebb szakadások és sérülések” – mondja Liptay Éva. A mumifikálás folyamata (kátrányos és/vagy enyves bandázsolás) a gabonamúmia esetében légmentes körülményeket teremt, amelynek hatására a lebomlási folyamatok lassulnak, esetleg meg is szűnnek. Ez az oka annak, hogy a gabonamúmia belsejében csak olyan árpaszemeket találtunk, amelyek alig észrevehető bomlási folyamaton estek át. A csírázott árpaszemek alaktani vizsgálatát, valamint a felszínükről nyerhető gombák és atkák elemzését Gyulai Ferenc archaeobotanikus-professzor, valamint Magyar Donát mikrobiológus végezte. „A gabonamúmia belsejéből gyűjtött gabonaszemeket a helyszínen steril kémcsőbe helyeztük, és abban tároltuk a vizsgálatig. A gabonaszemek fel- színi lemosásával nyert mosófolyadékot centrifugáltuk, majd elemeztük az üledékben található gombaelemeket és más mikrofosszíliákat. A gabonaszemek felszínéről számos érdekesség került elő: főleg gombafajok elemei, virágporszemek, atkaeredetű maradványok. Az Aspergillus gomba nyomai például arra utalnak, hogy a szemeket a betakarítás után nem megfelelően tárolták, emellett elképzelhető az is, hogy a csíráztatás során alakulhatott ki a tárolási károkat, esetenként mikotoxikózist okozó gombaszennyeződés. A mikroszkópos vizsgálat során lelt gombafonalak alapján valószínűsítik, hogy a parazita gomba még élő állapotban fertőzte meg a gazdanövény szövetét” – mondja a professzor. „Ezek minden bizonnyal a gabonamúmia készítését megelőzően kerültek az anyagba a gazdanövénnyel vagy a talajjal, míg mások a csíráztatás során, a nedvesség hatására szaporodtak el a gabonaszemek felszínén. A gombaspórák a bandázsolást és a kiszáradást követően viszonylag jó állapotban megőrződtek, amelynek eredményeképpen ma is kifejezetten jól vizsgálhatóak” – összegez a mikrobiológus. AZ ARCHAEOBOTANIKUSOK SZTEREOMIKROSZKÓP SEGÍTSÉGÉVEL VÉGZIK A SZEMTERMÉSEK ALAKTANI VIZSGÁLATÁT Ezt a mûveletet sokszor számítógépes képelemzõ programokkal is kiegészítik A) NÖVÉNYI OPÁLSZEMCSÉK, ún. fitolitok, amelyek a gabonák pelyvaleveleiben és toklászaiban keletkeznek B) GABONÁKBÓL SZÁRMAZÓ KEMÉNYÍTÔSZEMCSÉK MIKROSZKÓPOS KÉPE A repedések és törések hôhatásra utalhatnak C) LISZTATKA (ACARUS SIRO) MARADVÁNYAI Ezek az ízeltlábúak az egyiptomi gabonaraktárakból kerültek a gabonaszemekkel a múmiába, vagy a csíráztatás során a nedves körülmények miatt szaporodtak el D) CSÍRÁZÓ GOMBASPÓRA, mely valószínûleg a csíráztatás során hajtott ki E) ALTERNARIA/ULOCLADIUM GOMBASPÓRÁK Valószínûleg a gabonaszemek csíráztatása közben kialakult penészgombatelepekbõl származnak. A gabonamúmiából kimutatott penészgombák és lisztatkák károsítják a csírázó magokat, így csökkenthették a múmiából elõtörô csíranövények számát C D 20 μm 22 A FÖLDGÖMB 2013. OKTÓBER E 20 μm 20 μm GABONAMÚMIA 23 Árulkodó képszeletek 6,7 mm 50 mm CT-FELVÉTELRE VÁRÓ GABONAMÚMIÁK. a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján A KERESZTMETSZETI CT-FELVÉTELEKEN JÓL KIRAJZOLÓDNAK A SZARKOFÁGBA HELYEZETT MÚMIA KÉSZÍTÉSÉNEK EGYES LÉPCSÔFOKAI A múmia hosszanti tengelyében futó anyagfolytonosság-hiány (nyíl) egyértelmûen bizonyítja, hogy két, külön csíráztatott félbôl került kialakításra. Az így készült metszeti képekbôl kiszámítható a gabona-talaj keverési aránya is. A felsô ábrán kiszerkesztett csírázott árpaszem csírácskája a múmia belseje felé mutat, amely bizonyítja a korabeli fényforrás helyzetét, azaz az alsó fél is felülrôl kapta a fényt csírázáskor. A talaj-gabonaszem elegyet textíl- és papíruszcsíkok rétegei veszik körül, majd a szarkofág keresztmetszete látható. A felsô és alsó felvételeken jól kivehetô, hogy csapolási technikával rögzítették a szarkofág fedelét. Ha jobban szemügyre vesszük a szarkofágot, látható, hogy az erôsen hullámos évgyûrûk nem törnek meg a fedél és az alj határán, tehát ez a kép is egyértelmûvé teszi számunkra, hogy a két részt egyazon fadarabból faragták ki (jobbra) 50 mm Meghatározott külső A GABONAMÚMIA KÖZÉPTENGELYÉBEN KISZERKESZTETT CT-FELVÉTELEN jól kivehetõek a talajanyagba ágyazott árpaszemek, valamint a megformált szobor egyes testtájai is 50 mm 24 A FÖLDGÖMB 2013. OKTÓBER „A belső szerkezet megismerésére irányuló kíváncsiságunk egy ilyen ritka és csak igen körültekintően vizsgálható tárgy esetében leginkább képalkotó diagnosztikai módszerekkel elégíthető ki – indokolja Pető Ákos talajtani szakértő a múmiák Semmelweis Egyetemen végzett radiológiai vizsgálatát. – A CT-vizsgálat lehetővé tette, hogy a kutatók bepillantást nyerjenek a gabonamúmia belső felépítésébe, tisztázzák a felhasznált anyagok egymáshoz viszonyított helyzetét, sőt az egyes árpaszemek elrendeződését és méretét is meghatározzák. A diagnosztikai képalkotó program segítségével ugyanis a gabonamúmiát rétegekben lehet »levetkőztetni«! Az előzetes eredmények alátámasztják a korabeli leírásokban foglaltakat, de ezen túlmenően még finomítják is a részleteket. Egyértelművé vált, hogy a gabonamúmiát két részből állították össze; erre a múmia középtengelyében futó, a kiszáradó agyag zsugorodásából származó anyagfolytonosság-hiány hívja fel a figyelmet. Valószínűsíthető továbbá, hogy az árpaszemek a talajfelszínhez közel helyezkedtek el a csíráztatóformákban, amelyeket később összefordítva alakították ki a szobrocskát. Erre a múmia belső rétegében koncentrálódó és a külső rétegek felé erősen csökkenő gabonaszem-koncentráció mellett a gabonaszemekből előtörő csírakezdemények irányítottsága is utal, hiszen azok döntően a gabonamúmia belseje felé mutatnak, amely jelenség csak úgy jöhet létre, ha a feleket külön-külön csíráztatták, hiszen a növények a fejlődésük során mindig a fény felé igyekeznek.” A csíráztatott gabonaszemekből „gyúrt” szobrokat többrétegű, textilszerű anyagba, majd a szikomor fájából készített, a sólyom alakú Szokarisz istent formáló, csapolt szarkofágba helyezték. Ez a motívum köszön vissza a szarkofággal rendelkező egyik hazai gabonamúmia esetében is. A koporsó lezárása előtt viaszból vagy nemesfémből halotti maszkot készítettek a múmiának, amely azonosította is a gabonamúmiát Ozirisszel, a halálból újjászülető istenséggel. A maszk anyaga (viasz, ezüst, arany) szintén szimbolikus jelentőségű volt, hiszen az egyiptomiak mindhármat isteni eredetűnek tartották, és nagy mágikus erővel ruházták fel. GABONAMÚMIA 25