Sikerült megint nönésítenem egy kötöményt, történetesen ezt a nyakbavalót, el is gondolkoztam rajta, nem kellene-e tervezőnek állnom? Szinte mindig úgy járok, hogy bumm-bele elkezdem a munkát, aztán néha-néha a minta nézegetése közben "gyakorlom" az angolt, és felfedezek új dolgokat, ismerős angol szavakat. Amikor már jön a felismerés, majdnem kész a darab, nincs szívem lebontani. Sebaj, a következő már tökéletes lesz!
Szörnyű, hogy nincs a házban valamirevaló szépséges fonal. Illetve azért akad, csak soha nem ahhoz illő, amit épp kiszemeltem következő áldozatomnak. Úgyhogy most a számlámat feltöltöm szép színes pénzecskékkel, és fonalbegyűjtő útra szörfözök:o)
Ez a kendőcske a fiókom mélyén lapuló - korábbi uruguay-i - fingering kettős szálából készült. Nagyon finom színei vannak, olyan jó púderesek.
A lábszárvédő - igaz, nem sok látszik belőle, nem is lényeges - egyszerű mezei harisnyakötéssel készült, alul-felül néhány sor patentminta, csőkötéssel kezdve és befejezve. Tolnai kétágú fekete, 5-ös tűvel. Ilyet még kötnöm kellene, mert nem egy semmire való ruhadarab, jó használatot tesz ebben a hideg, havas időben, illetve a csak bokazoknit hordó, kissé lökött nőszemélyeknek - ez én vagyok:o)
Korábbi bejegyzésem, valamint a tolnai mályvás-lilás csipkés sál folytatásaként íme az egyszerű, simakötésű sapika, semmi csili-vili, csupán egy horgolt virágocska. Szerintem nagyon jól áll a Hugin! Szerintetek is?
A nagy durranás még várat magára, mindennel foglalkozom, csak a szépséges gyapjúpulcsival nem. Rizsmintás ujja kötés fázisában vagyok, (a bontást még mindig halasztom) de naaaaagyon uncsi, így mindig más után nézek:o) Nem kellene nekem mindig internetezni, egy hét szünet alatt biztos befejezném az összes ufómat. De nem vagyok ám én egy szigorú emberke, így nem vonom meg magamtól ezt az élvezetet:o)
