50.

Ezt a napot, ezt a sok-sok együtt töltött évet, méltóképpen csak írók, költők által és muzsikával tudom kifejezni, ünnepélyesé tenni. 💝

Lehet, hogy kissé "nyálasra" sikeredett az összeállítás, de.. ez az igazság! 😍 Örüljetek velünk!

"Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket egy láthatatlan szövedékkel. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett." (Müller Péter)

"Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt." (Goethe)

SZABÓ T. ANNA: Sose halunk meg...

Ha kimondom, hogy szeretlek: kevés.

A szívem vagy, a vérköröm, a csontom,

csak teveled lesz létté a levés,

a létigém vagy, ahányszor kimondom.

Általad lettem azzá, ki vagyok,

s hogy ki vagyok, azt csak te ismered,

aritmiám: ha nem jössz, kihagyok,

de bent dobogsz, ha itt vagyok veled.

Belülről tudlak: ha szemed kigyúl,

a forróságunk lobban, összeér,

így keringőzünk mozdulatlanul,

forog, zihál a lélegzet, a vér.

Nincs erő innen kizökkenteni:

a ritmus él, és élünk benne mi.

Éééés, hogy ne menjünk el ilyen komoly irányba, távozzunk inkább humortól könnyes szemmel a blogomról! Mert a humor az egyik legfontosabb összetevője a jól működő házasságnak, meg egyáltalán, az életnek! 😄

"Köszönet a boldog évekért!"... 💕

GARAI GÁBOR: SOKÁIG ÉLNI

Úgy szeretnék sokáig élni,

hogy öregen is megismerjelek,

mikor tüzedből már nem futja égni,

s én is parázslok, alig perzselek.

Tudom, hogy akkor is ragyogsz nekem még,

szemedről ez a fény nem múlik el;

magad ragyogsz akkor is, nem az emlék,

s feledteted velem, hogy halni kell.

Magad ragyogsz, ráncok közül is épen

tündököl majd e lágy önkívület:

két csillagod a test mögötti térben,

hol a tagok elejtik terhüket,

hol a nyers mámort az álom bevonja,

s nyugvók a vágyak, - sosem bágyadók,

hol öntudatlanul váltja valóra

csömörtelen varázslatát a csók.

Nos, gyerünk tovább, az elmúlt évtizedek miatt "orrot lógatni nem ér", elég a szép szavakból, folytassuk a kalandozást! 😘

Legyen szépséges hétvégétek!:) Vigyázzatok magatokra!!!

Szülinap

A vidám köszöntő...



... és a komolyabb.



Na, de most inkább lazuljunk, együtt a családdal! ;)



ISTEN ÉLTESSEN, ARANYEMBEREM!!! SOK-SOK SOKÁIG, EGÉSZSÉGBEN!!!❤😊💝
Éééés, ne feledd!

 „A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat-, és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.... 

Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet."

(Albert Schweitzer)

Nálad minden rendben! 😉

Minden bekukkantónak hasonlóan csodás napot kívánok!:)

Karácsony

Ezzel a szép kis verssel, a John Lewis áruházlánc reklámfilmjével és kedvenceimmel, a Libera csodálatos hangú fiaival kívánok
szeretetteljes, meghitt, békés karácsonyi ünnepeket 
mindenkinek, aki olvassa a blogomat, vagy csak erre jár!:)

Lénárd Ágnes: Mit szeretnék karácsonyra?

Mit szeretnék karácsonyra?
Visszakapni az ünnepet magát,
Újra élni a fénylő csodát.
Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát,
Beszívni erdő - üzente illatát.
Érezni a szeretettől meleg szobát,
Tudni odakint december havát.
Hallani a csengettyű hangját,
Édesanyám kedves, hívó szavát.
Állni megilletődötten, némán,
Mint gyermekkorok karácsonyán.
Hinni ajándékhozó Jézuskát
És sírni, kisírni évek bánatát.

Az ünnepekre

Zsófi küldte anno ezeket a különleges és finom recepteket, amit most megosztok veletek, az ő ajánlásával együtt.

"Küldenék én is pár receptet, amit hagyományosan a mamámék szoktak
készíteni. Ők a családunkban központi szerepet töltöttek be,
karácsonykor mindig náluk gyűlt össze az egész család, rokonság.
Náluk is mindig több fogásos vacsora volt, levestől kezdve a desszertig.
A gesztenye mártásuk feledhetetlen, azt szokták húsokhoz feltálalni,
és persze igazi gesztenyével készítették.
A mamámék egyébként zsidók voltak, gondolom erre vezethető vissza az
is,  hogy gyakran szoktak pászkagombóc levest főzni, amit szintén
nagyon szerettem.(megjegyzem az enyém sosem sikerül olyan ízűre...)
Isteni volt a mamám mogyoró tortája is, melyet ünnepekkor szokott
sütni. Most ezt is megosztanám veletek. :-)

Pászkagombóc leves
Ennél a levesnél igazából a gombóc a lényeg. A leves tyúkhúsleves,
ennek nem írnám le a receptjét, mert egy húslevest bárki el tud
készíteni
A pászkagombóchoz:
Hozzávalók:
- 4 tojás szétválasztva
- 4 ek libazsír
- kb 1 csésze pászkadara
- Só, bors, gyömbér
A tojásokat szétválasztom, majd a fehérjét a sóval habbá verem. A
sárgákat elkeverem a meglangyosított libazsírral, hozzákeverem a
fehérjét, sózom, borsozom, belekeverem a darát és a gyömbért, majd egy
fél órát a hűtőben pihentetem(galuska állagúnak kell lennie). Nedves
kézzel gombócokat formázok belőle, majd sós vízben kb. 20 perc alatt
kifőzöm. Egyet vegyünk ki és vágjuk félbe, hogy valóban megfőtt-e.

Gesztenyemártás
Hozzávalók:
-50 dkg gesztenye,
-1,5 dl húsleves , vagy zöldségleves,
-5 dkg vaj,
-1 dl tejszín,
-szerecsendió, só.
A gesztenyét megtisztítom, a húslevesben megfőzöm, majd egy részét
áttöröm, egy részét egészben hagyom, és félre teszem. Az összetört
gesztenyét a húslével, vajjal, tejszínnel simára keverem. Reszelt
szerecsendióval és sóval ízesítem. Hozzáteszem a félretett egész
gesztenyéket, és még egyszer felfőzöm.

Mogyoró torta
(ehhez van fotóm is)-ezt a mamám mindig hosszúkás
formában sütötte, ezért én is úgy csinálom.
Hozzávalók: készítünk egy piskótát
- 4 tojás
- 25 dkg porcukor
- 1 dl víz
- 1 dl étolaj
- 25 dkg liszt
- 1 cs. sütőpor
- 1 db reszelt narancs, citromhéj

krémhez:
- 15 dkg natúr, sótlan tisztított mogyoró-melyet le kell darálni
- 25 dkg margarin
- 25 dkg cukor
- 3 dl tej
- 1 cs. vanília puding

A piskótához, a 4 tojás sárgáját kikeverem a porcukorral, a vízzel, az
olajjal, a citrom és a narancs reszelt héjával. Ezután hozzáadom a
sütőporral elkevert lisztet, végül a habbá vert tojásfehérjét.
Sütőpapírral bélelt formában sütöm, 175 fokon, kb. 30 percig. Ha
elkészült 3 részre vágom és megtöltöm a következő krémmel:
A margarint kikeverem a cukorral, majd hozzá adagolom a már előzőleg
elkészített , kihűlt pudinghoz. A masszába belekeverem a ledarált
mogyoróból kb. 10-12 dkg-ot, és jól összevegyítem. Ezzel a krémmel
töltöm meg a süteményt, ill. a külsejét is ezzel borítom. A fennmaradó
darált mogyoróval pedig még a külsejét, ill. a tetejét lehet
díszíteni. Hűtőbe teszem, majd 1-2 óra múlva fogyasztható.

Úgy tudom, olvasóim közül többen kipróbálták ezeket az ételeket. Csak ajánlani tudom, nem mindennapi finomságok!

Más téma.
A napokban koncerten voltunk. Weöres Sándor: A teljesség felé c. kötetére Gryllus Dániel komponált zenét, amit fia Gryllus Samu újra hangszerelt édesapja 60. születésnapjára. Ennek a műnek részleteit hallhattuk olyan pazar előadóktól, mint Paya Bea, Bognár Szilvia, Szalóki Ági, Szirtes Edina Mókus, Both Miklós, Ferenczi György, Sebő Ferenc helyett a pécsi Lakner Tamás és természetesen a Gryllusok. Nagy élmény volt, sajnálatos, hogy nem telt meg a Kodály Központ!

Mivel ebből nem találtam részletet, így ajánlom meghallgatásra - csukott szemmel, hátradőlve:) - Both Miklós klipjét, aki az idén az év zenésze lett.



Akinek van ideje és érdeklődése a zene iránt, feltétlenül nézze meg, hogy kell - nem az X-Faktoron keresztül - igazi őstehetségekből egy "bandát" összehozni!



Tartalmas hétvégét, szépséges advent 4. vasárnapját mindannyiunknak!:)

A helyzet kezeléséhez

Nem, nem, egy szót sem a politikáról! Épp elég, ami naponta óhatatlanul is bemászik a küszöb alatt - sokszor az ingerküszöb alatt...-, vagy felvillan a másra használt képernyőn!... Sok is!
Miután mindenkit kibillentett ez a hangulat a mindennapi, megszokottból, csak ennyit írnék. Ezt a két mellékletet, amibe belebotlottam a neten és nagyon megfogott. Érdemes elgondolkodni rajtuk!

Hogyan látunk...?

Egy fiatal pár új házba költözik. Első reggel, reggelizés közben a fiatalasszony kinéz az ablakon, és látja, hogy a szomszéd teregeti a ruhákat. Milyen koszosak azok a ruhák - mondja a férjének -, lehet, hogy nem tudja, hogyan kell rendesen mosni. Talán mosószappanra lenne szüksége.

A férj végighallgatja, és csendben fogyasztja a reggelijét. Ez így megy a következő napokban is: amikor a szomszéd kiteregeti a ruhákat, a fiatalasszony ugyanazokat a megjegyzéseket teszi rá.

Egy hónappal később a feleség meglepődve veszi észre, hogy a szárítókötélen tisztára mosott ruhák sorakoznak, és meg is jegyzi a férjének: „Nézd, végre valahára megtanulta a szomszédasszonyunk, hogyan kell rendesen kimosni a ruhákat! Vajon ki taníthatta meg rá?”
A férj ekkor felnéz, és így szól:
„Ma korán reggel felkeltem, és megtisztítottam az ablakokat.”

Így van ez az életben is... Az, hogy hogyan látunk embereket, mindig azon múlik, hogy mennyire tiszta az ablak, amin keresztül nézzük őket.

Kálnay Adél: Kérdés

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Mellékelek szépséget is, megható szeretetet, hogy egy kis mosolyt csaljak az arcotokra. Ebből merítsetek! :)

Az ember melegségre vágyik...(Örkény után szabadon), hát élvezzétek a szép, őszi napokat!
Kellemes kikapcsolódást minden kedves bekukkantónak!:)

Madarak és Fák Napja

Az idősebb korosztály biztos emlékszik erre a napra, melynek ma van aktualitása.

Hermann Ottó volt az első, aki arra gondolt - ennek hangot is adva -, hogy "...évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében..." 1906-tól hivatalosan elfogadott ünnep.

Mikor még aktív tanító voltam, az iskolában kellőképpen megadtuk a módját ennek az eseménynek. Erdész férjem ilyenkor többször tartott "előadást" kint az erdőben a gyerekeknek. Jutott ültetni való facsemete is mindenkinek és ha kedve volt, figyelemmel kísérhette, miként fejlődik az nagy fává.

Manapság az óvodákban és talán az alsó tagozatos osztályokban tartják az ünnepet - ahogy az itthoni iskolásainktól megtudtam -, de a nagyobbaknál nem jellemző. Kár, pedig ez méltán lehetne egy igazi "zöld" nap!

                                                                              kép innen

Egyik kedvenc erdővel kapcsolatos versem, amit nem csak a kisebbeknek, de felnőtt képzésben is ajánlottam memorizálni... 

Fekete István: Az erdő sóhaja

Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!

Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől és gyümölcsöm oltja szomjúságodat.

Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed.

Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.

Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet:

Ne bánts!

Ezzel kapcsolatban egy számomra meglepő érdekességgel találkoztam. Mint látjátok, nem "Az erdő fohásza" a címe - ahogy én ismertem - és így már szerzője sem ismeretlen.  Az Országos Erdészeti Egyesület honlapján tallózva botlottam bele ebbe a variációba, s kiderült, ez az eredeti és igazi Fekete István vers! Ti tudtátok ezt? Eggyel több ok, hogy még jobban szeressük Őt!:) 

S ha már erdő..., felteszek egy számomra kedves dalt a Deep Forest-től, aminek csak a képei utalnak az erdőre, de mindegy. Egy bizonyos Rostás Károly "Huttyán" nevű roma ember - egyébként nagyon szép - énekét vagdosták meg ehhez a stílushoz, nótához  illően. Így nem sok értelme van a szövegnek, hiába fülelünk órákig, viszont nagy sikere volt a lemeznek, Sebestyén Mártával együtt!:) (Az eredetit is mellékelem, érdemes meghallgatni.) 

Esik eső, jaj de szépen ,de csepereg. A feleségem a zárka előtt kesereg. Szépen kérem a börtönyurak urakat. Engedjék el nem rég látott urámát. Kis menyecske ennét menni nem lehet. Szigorú, ja Nosztrai, börtöni rendelet. Matisics e itt áll a börtön udvarán. De rigalánc mind a két keze lábán. Esik eső, jaj de szépen csepereg. Szegény Rostás a zárkába, de kesereg. Szépen néz ki a kis rácsos ablakán. Úgy hallgassa jaz eső suhanását. Korán reggel feltekintek a polcra. Komisz kinyer, fényes bugyli van rájám. Fényes bugyli komisz kinyírt levágjám. Volt szép hajam az is itt lett levágva. Korán reggel feltekintek az égre. Rá se nézek a kis angyalom szemébe. Még…Legszebb időm börtönbe kell töltenem. Kis angyalom…De sokat kell a börtönben, de szenvednem. Tábla búza kisejtezi a szemét. Még…Van egy madár, aki elhordja majd a szemét. De jó volna ezt a madárt lelőni. Ne hordja el a búzámnak a szemit. Szolnoki börtön sárgára vagy meszelve. Bele vagyok elevenen temetve. Elevenen sárgulok is hervadok. Anyus majd megírom, hogy mikor szabadulok!

Tartalmas, szép hetet, minden bekukkantónak! :)

Hétvége

Hódmezővásárhelyen megnéztük az idei mezőgazdasági vásárt, gazda napokat.
Engem elsősorban az állatok érdekeltek, míg Aranyember a gépeket is szívesen mustrálta.

Az utazás nem volt túl rózsás, mert Szeged és Hódmezővásárhely között javítják az utat. Pontosabban építik, szélesítik. Nem nagyon értem, hogy miért zárnak le egyszerre egy kb. 30 km-es szakaszt hosszabb időre, ha nem boldogulnak vele... Egy sáv működik jelzőlámpákkal. Kényelmetlen, időt rabló.

A kiállítás első napján a vásári forgatag még moderált volt.

Rögtön belecseppentünk a tehenek, üszők, bikák különböző versenyeibe. Ki a legszebb, a legjobban tejelő, a szuper húshozamú és ki a "falu bikája"...:) Máris mutatom a képeket, ami láttán nekem leesett az állam és egyben összeszorult a szívem.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nekünk is voltak teheneink, bikáink, bocik is, láttam már közelről ilyesmit, mégis újdonságként hatott rám, hogy pl. miért ilyen csontosak ezek a szuper állatok?

Én biztos aggódtam volna anno..., de a tőgyét látva..., hááát azt sem tartottam volna normálisnak!...:)))
Íme, a "győztes tőgy"... Szegény.:(

Közel 60 liter tejet ad egy nap!!! Mi fele ennyivel is bajnoknak éreztük Bözsi és Kakaó teljesítményét!:)

A verseny miatt meg sem fejték a teheneket, hogy jól/nagyobbat mutassanak. Emiatt aztán szerencsétleneknek folyt a tejük, bőgtek és gondolom nagyon vacakul érezték magukat.
Nem nevezném állatbarát cselekedetnek, persze, ez nem az a hely, ami erről kell szóljon!... Szeretjük az állatot, de magunkat jobban és megmutatjuk, hogy mit tudunk kihozni belőlük a saját dicsőségünkre...- kb. így gondolkodhatnak.

Alkalmazottak - ahogy pottyantott az állat - villával kapkodták az ürüléket és azonnal mosták a farát, hogy minden patika tiszta legyen. Az is volt.

Viccesen hatott, ahogy szerencsétlen állat szőre nyírva volt, helyben igen gyakran sprézték, farkát szálaira szedték, hogy jobban mutasson.

A kegyszerek... A műfarokkal nem tudom mit kezdtek, lehet, hogy légyhajtó?:)

Aztán a zsűriztetés macerája...

Eredményhirdetés egy valamilyen kategóriában.

A győztes tejelő...

... tévé interjú közben.

A bikáknál sem volt ez különbül, de ott lemaradtunk a maceráról, már csak a Charolais tenyészállatok győztesét láttuk...

... és feleségét, gyermekét, aki a fajtájának legszebb anya - gyermek díjat kapta. Valóban gyönyörűek.

Kifelé jövet nekem mégis a régi, magyar tarka idill tetszett legjobban! :)

Voltak szamarak...,

... lovak...,

... sertések...,

... birkák...,

.... és sok minden, amit le sem fényképeztem (kecskék, szürke marhák, kutyák, halak, stb.)

A szárnyasoknál sok, szép fajtát találtam.

Hatalmas kondérokban, üstökben főtt a különféle pörkölt. Birka-, marha-, pacal-, kakastöke, halászlé, töltött káposzta.  Volt minden, ami a magyar embernek kell. Komoly választék, komoly pénzért...

Főzőversenyt is rendeznek, de nem ezen a napon.

Házi rétes készült, amit meg is kóstoltunk, de semmi extra, sőt, mindez 350Ft/db Ahogy néztem a tészta vastagságát, abból még - legalább - egy asztalnyi adag kijött volna, de hát valószínű ott kevés erre az idő, meg a hely is.

Ügyes játékokkal készültek a gyerekek foglalkoztatására.

Régi cséplőgép...

...és Hoffer - traktor

Ami a mezőgazdasági gépeket illeti, ott is volt mit nézni a szakértő szemnek.

Rengeteg kézműves kirakódó is helyet kapott amit végigmustráltam, de nem fotóztam.

Egy keramikusnál beleszerettem ebbe az aranyos, békás csuporba, amit megvettem.

Mikor fizetésre került sor, akkor néztem meg jobban a fiatalembert és elmosolyodtam... Ambrus Attila volt, a hírhedt bankrabló, akit én valahogy sosem tartottam egy őrült bűnözőnek. Mindig azon kaptam magam, hogy szimpatizálok vele!:)
Egy hányatott sorsú - szerintem - exhibicionista fiú, aki bankokat rabolt ugyan, de nem volt egy gyilkolós fazon... Tudok ma is ilyen rablókról, sőt durvábbakról, akik nem kaptak 13 éves börtön büntetést... velük valahogy egyáltalán nem szimpatizálok.:(((

                                                                       kép innen

Szóval, ez az Attila a börtönben leérettségizett, kommunikációból lediplomázott, megtanult angolul és csodálatosan kerámiázni! Azt hiszem 3 évet el is engedtek neki.
Megkérdeztem hogy van, azt mondta, nem panaszkodhat, úgy érzi rendben van az élete. Hurrá!:)

A vásárfia kiválasztásával látogatásunk végéhez értünk.

Kellemesen elfáradtunk, a közben nyárivá vált időjárásban kimelegedve elfogyasztottuk bodzás limonádénkat és igyekeztünk hazafelé.

Titkos szándékom volt, hogy Baján leszaladjunk a Sugóhoz egy naplementére, de sajnos - az elején említett piros lámpák miatt - ez a vágyam nem teljesült, de ami késik, nem múlik!:)

Nézzétek meg ezt az aranyos videót, ami szerintem egy kicsit ide illik!



Nyugodt, szép vasárnapot kívánok, minden Bekukkantónak!:)