Benda József
Három gyermeke, három unokája van.
Az ELTE olasz-pedagógia szakán végzett, iskolai szociálpszichológiai akciókutatás volt a kandidátusi disszertációjának témája.
Iskola-, és szervezetfejlesztéssel, interdiszciplináris demográfiai kutatásokkal foglalkozik.
Nevéhez fűződik Magyarországon a kooperatív tanulás kezdeményezése, amelynek - Társas Tanulás néven - megindult a nemzetközi elterjesztése. Minden iskolafokozaton tanított, több évtizeden keresztül a felnőttképzésben, legutóbb a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.
A Szervezetfejlesztők Magyarországi Társaságának alapító és tiszteletbeli tagja, valamit tagja a Magyar Pszichológiai-, és Szociológiai Társaságnak.
2016-ban kezdeményezte az "Összefogás a Gyermek és Családbarát Magyarországért" alkotó közösség létrehozását, melyben több mint 200 szakértő dolgozott 5 éven át azon, hogy a népességfogyás megállítására megoldásokat találjon. Az eredmények "Jövőnk a gyermek" címent megjelentek könyv formájában. Számos kezdeményezésük talált meghallgatásra.
2018. óta a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztályának elnöke.
Több mint 8.000 oldalt publikált.
2018. óta nyugdíjas. Továbbiak: www.bendajozsef.hu, www.plusz1baba.hu, www.hktprogram.hu, [email protected]
2024. szeptember 11.
Phone: +36209654967
Address: www.bendajozsef.hu
Az ELTE olasz-pedagógia szakán végzett, iskolai szociálpszichológiai akciókutatás volt a kandidátusi disszertációjának témája.
Iskola-, és szervezetfejlesztéssel, interdiszciplináris demográfiai kutatásokkal foglalkozik.
Nevéhez fűződik Magyarországon a kooperatív tanulás kezdeményezése, amelynek - Társas Tanulás néven - megindult a nemzetközi elterjesztése. Minden iskolafokozaton tanított, több évtizeden keresztül a felnőttképzésben, legutóbb a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.
A Szervezetfejlesztők Magyarországi Társaságának alapító és tiszteletbeli tagja, valamit tagja a Magyar Pszichológiai-, és Szociológiai Társaságnak.
2016-ban kezdeményezte az "Összefogás a Gyermek és Családbarát Magyarországért" alkotó közösség létrehozását, melyben több mint 200 szakértő dolgozott 5 éven át azon, hogy a népességfogyás megállítására megoldásokat találjon. Az eredmények "Jövőnk a gyermek" címent megjelentek könyv formájában. Számos kezdeményezésük talált meghallgatásra.
2018. óta a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztályának elnöke.
Több mint 8.000 oldalt publikált.
2018. óta nyugdíjas. Továbbiak: www.bendajozsef.hu, www.plusz1baba.hu, www.hktprogram.hu, [email protected]
2024. szeptember 11.
Phone: +36209654967
Address: www.bendajozsef.hu
less
InterestsView All (9)
Uploads
Videos by Benda József
In the 20th century, with the ideology of "liberation", mothers were put under a double burden. In former communist countries they were forced into the labour market by coercion, in capitalist countries by marketing manipulation, while retaining their child-rearing and domestic responsibilities. The consequence of this is a decline in the willingness to have children in industrialised countries. The path to childbearing is to restore the social conditions necessary for smooth mother-child relations.
A film röviden bemutatja a módszer elméletét és betekintést nyújt a módszertan működésébe. További információk itt láthatók: www.hktprogram.hu
A Társas Tanulás technológia – Humanisztikus Kooperatív Tanulás néven - évtizedek óta, szigetszerűen működik a Magyarországon. Alkalmas a tehetséggondozásra , a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatására és az iskolai agresszió megelőzésére, illetve csökkentésére. Része a magyar közoktatásnak.
2021-ben az NSKI és az Romániai Magyar Pedagógus Szövetség támogatásával, a Magna Carpatica Egyesület koordinációjában megindult a program erdélyi adaptációja.
Ez rész tartalmazza a téziseket, alapelveket, amelyek mentén a probléma megoldását javasoljuk. A videó mellett a szöveg teljes terjedelemben elérhető.
Papers by Benda József
Erre a két hangsúlyos ikonra épült a keresztény kultúra két meghatározó üzenete. A feszület talán a férfiak, Madonna inkább a nők szól, de mindkettő a közösségért való önfeláldozó életről szól. A férfi a tágabb közösséget szolgálja, a nő önfeláldozása, az anyaság a gyermekeket, a családokat, amelyek együtt hozták létre és éptették fel és őrizték a keresztény kultúra folytonosságát. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ennek a küldetésnek köszönheti világra szóló sikereit.
I.rész: Társadalmi és kliens elvárások
Összefoglaló: a társadalmi és munkahelyi elvárásokról készült felmérések évtizedek óta hangoztatják, hogy a diákok felkészítése a munka világára és életpályájukra nem megfelelő. A pedagógus szakma alig mozdult valamit ez irányban. Ennek legfontosabb okát abban látjuk, hogy a munkáltatók által hiányolt kompetenciák nem taníthatók, csak "nevelhetők" Nem tantárgy-fejlesztést, hanem oktatási kultúra-, és paradigmaváltást igényel. Ehhez komplex gondolkozásmódra és szervezetfejlesztésre van szükség, amelynek keretében át kell alakítani a célrendszert, a szervezeti struktúrát, az értékrendet, a teljes technológiai folyamatot. Tanulmányunk erre kínál egy megoldást. Bemutatjuk az iskolák felé megmutatkozó társadalmi igényeket majd ezekre adott válaszként egy komplex oktatástechnológiai programot.
A program az általános iskolákban évtizedek óta bevált Humanisztikus Kooperatív Tanulás tapasztalatainak főiskolai adaptációja, amely 2009-2011-között több tantárgy keretében a BKF-en kipróbálásra került. Ennek eredményeit mutatjuk be, és felvillantjuk a gondolkodó, tanuló szervezet kialakításának, a kollektív intelligencia kifejlesztésének lehetőségeit.
Az adventi időszak az újjászületés, az ébredés ideje. Ráébredés arra, hogy nincs fontosabb az életnél, az új élet megszületésénél. Ezt hirdeti évezredek óta a várva várt ünnep. A baba érkezhet egy istállóba, a konyhába, egy panellakásba vagy fogadhatjuk egy palotában. Csak jöjjön, és ne szakadjon meg a szent fonal! Mert ha nem születik meg, a kis Jézus, miről fog szólni az életünk? Évezredek óta minden lényeges esemény a várva várt csecsemőről, az emberről szól. És ez a várakozás, a szeretettel fogadtatás meghatározta a kisbaba, majd a gyermek, a felnőtt sorsát, életét. A keresztény ikonográfia egyik emblematikus ábrázolása a feszület, másik a Madonna gyermekével-Szűz Mária a kis Jézussal. Amikor még az emberek nem tudtak olvasni, ilyen festmények, szobrok hagyományozták nemzedékről nemzedékre, tanították elődeinket a legfontosabb társadalmi feladatokra. A feszület üzenete az áldozatvállalás embertársainkért, közösségeinkért. Madonna pedig azt üzente, hogy a gyermek nevelés, a csecsemő gondozás a megkerülhetetlen feladat, az élet folytonosságának misztériuma. Örömével és felelősségével, nehézségeivel együtt. A keresztény kultúra éppen ennek a tanításnak, vagyis a közösségért önként vállalt feladat megvalósításának köszönhette a Földbolygón sikereit. Ahol és amikor ez megbicsaklott, és a közösség érdekeit figyelmen kívül hagyó, a személyes haszonszerzés vált meghatározóvá, ott hanyatlásnak indult a társadalom, az ország, a kultúra. A XX. Század feminista mozgalmai úgy a nyugati országokban, mint a szovjet birodalomban a konyha, a fakanál rabságának tekintették az anyaságot. Egyik ideológusuk Alexandra Kollontaj így agitált: "A gyár kiszabadít a konyha rabságából" Azt hirdette, hogy a házasság természetellenes kényszer, nincs szükség a családra. Szerinte a gyerekeket az államra kell bízni, mert a nőket csak úgy lehet felszabadítani. 1 Csak akkor lehet belőle igazi nő, ha nem lesz anya és feleség. A kommunista állam azért akarja felszabadítani a nőket a háztartás igája alól, hogy életüket tartalmasabbá, boldogabbá, szabadabbá tegye. A dolgozó nőknek nem kell majd kevés szabadidejüket a konyhában tölteni, mert közéttermekben, népkonyhákon étkezhetnek a családok. Az állam a gyermeknevelésben is segít. A Közoktatási Minisztérium pedig megkezdte a bölcsődék, óvodák, gyermekotthonok építését, az ingyenes iskolai étkeztetés megszervezését, ingyenes tankönyvek, ruhasegélyek kiosztását.
In the 20th century, with the ideology of "liberation", mothers were put under a double burden. In former communist countries they were forced into the labour market by coercion, in capitalist countries by marketing manipulation, while retaining their child-rearing and domestic responsibilities. The consequence of this is a decline in the willingness to have children in industrialised countries. The path to childbearing is to restore the social conditions necessary for smooth mother-child relations.
A film röviden bemutatja a módszer elméletét és betekintést nyújt a módszertan működésébe. További információk itt láthatók: www.hktprogram.hu
A Társas Tanulás technológia – Humanisztikus Kooperatív Tanulás néven - évtizedek óta, szigetszerűen működik a Magyarországon. Alkalmas a tehetséggondozásra , a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatására és az iskolai agresszió megelőzésére, illetve csökkentésére. Része a magyar közoktatásnak.
2021-ben az NSKI és az Romániai Magyar Pedagógus Szövetség támogatásával, a Magna Carpatica Egyesület koordinációjában megindult a program erdélyi adaptációja.
Ez rész tartalmazza a téziseket, alapelveket, amelyek mentén a probléma megoldását javasoljuk. A videó mellett a szöveg teljes terjedelemben elérhető.
Erre a két hangsúlyos ikonra épült a keresztény kultúra két meghatározó üzenete. A feszület talán a férfiak, Madonna inkább a nők szól, de mindkettő a közösségért való önfeláldozó életről szól. A férfi a tágabb közösséget szolgálja, a nő önfeláldozása, az anyaság a gyermekeket, a családokat, amelyek együtt hozták létre és éptették fel és őrizték a keresztény kultúra folytonosságát. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ennek a küldetésnek köszönheti világra szóló sikereit.
I.rész: Társadalmi és kliens elvárások
Összefoglaló: a társadalmi és munkahelyi elvárásokról készült felmérések évtizedek óta hangoztatják, hogy a diákok felkészítése a munka világára és életpályájukra nem megfelelő. A pedagógus szakma alig mozdult valamit ez irányban. Ennek legfontosabb okát abban látjuk, hogy a munkáltatók által hiányolt kompetenciák nem taníthatók, csak "nevelhetők" Nem tantárgy-fejlesztést, hanem oktatási kultúra-, és paradigmaváltást igényel. Ehhez komplex gondolkozásmódra és szervezetfejlesztésre van szükség, amelynek keretében át kell alakítani a célrendszert, a szervezeti struktúrát, az értékrendet, a teljes technológiai folyamatot. Tanulmányunk erre kínál egy megoldást. Bemutatjuk az iskolák felé megmutatkozó társadalmi igényeket majd ezekre adott válaszként egy komplex oktatástechnológiai programot.
A program az általános iskolákban évtizedek óta bevált Humanisztikus Kooperatív Tanulás tapasztalatainak főiskolai adaptációja, amely 2009-2011-között több tantárgy keretében a BKF-en kipróbálásra került. Ennek eredményeit mutatjuk be, és felvillantjuk a gondolkodó, tanuló szervezet kialakításának, a kollektív intelligencia kifejlesztésének lehetőségeit.
Az adventi időszak az újjászületés, az ébredés ideje. Ráébredés arra, hogy nincs fontosabb az életnél, az új élet megszületésénél. Ezt hirdeti évezredek óta a várva várt ünnep. A baba érkezhet egy istállóba, a konyhába, egy panellakásba vagy fogadhatjuk egy palotában. Csak jöjjön, és ne szakadjon meg a szent fonal! Mert ha nem születik meg, a kis Jézus, miről fog szólni az életünk? Évezredek óta minden lényeges esemény a várva várt csecsemőről, az emberről szól. És ez a várakozás, a szeretettel fogadtatás meghatározta a kisbaba, majd a gyermek, a felnőtt sorsát, életét. A keresztény ikonográfia egyik emblematikus ábrázolása a feszület, másik a Madonna gyermekével-Szűz Mária a kis Jézussal. Amikor még az emberek nem tudtak olvasni, ilyen festmények, szobrok hagyományozták nemzedékről nemzedékre, tanították elődeinket a legfontosabb társadalmi feladatokra. A feszület üzenete az áldozatvállalás embertársainkért, közösségeinkért. Madonna pedig azt üzente, hogy a gyermek nevelés, a csecsemő gondozás a megkerülhetetlen feladat, az élet folytonosságának misztériuma. Örömével és felelősségével, nehézségeivel együtt. A keresztény kultúra éppen ennek a tanításnak, vagyis a közösségért önként vállalt feladat megvalósításának köszönhette a Földbolygón sikereit. Ahol és amikor ez megbicsaklott, és a közösség érdekeit figyelmen kívül hagyó, a személyes haszonszerzés vált meghatározóvá, ott hanyatlásnak indult a társadalom, az ország, a kultúra. A XX. Század feminista mozgalmai úgy a nyugati országokban, mint a szovjet birodalomban a konyha, a fakanál rabságának tekintették az anyaságot. Egyik ideológusuk Alexandra Kollontaj így agitált: "A gyár kiszabadít a konyha rabságából" Azt hirdette, hogy a házasság természetellenes kényszer, nincs szükség a családra. Szerinte a gyerekeket az államra kell bízni, mert a nőket csak úgy lehet felszabadítani. 1 Csak akkor lehet belőle igazi nő, ha nem lesz anya és feleség. A kommunista állam azért akarja felszabadítani a nőket a háztartás igája alól, hogy életüket tartalmasabbá, boldogabbá, szabadabbá tegye. A dolgozó nőknek nem kell majd kevés szabadidejüket a konyhában tölteni, mert közéttermekben, népkonyhákon étkezhetnek a családok. Az állam a gyermeknevelésben is segít. A Közoktatási Minisztérium pedig megkezdte a bölcsődék, óvodák, gyermekotthonok építését, az ingyenes iskolai étkeztetés megszervezését, ingyenes tankönyvek, ruhasegélyek kiosztását.
A magyar népesség fogyása – a világon egyedülálló. A születésszám-csökkenés megszakítás nélkül negyven, a fogyás harminc éve tart. Társadalmunk – szinte alig észrevehető tempóban – történelmi léptékű változási folyamaton megy át. Reális feltételezések szerint a jelenlegi termékenységi szint megtartásával vagy csökkenésével „az ország egy egyre meredekebb demográfiai lejtőre kerülne, amely hosszabb távon katasztrofális következményekkel járna: gyors népességfogyással és a korstruktúra radikális elöregedésével. A társadalmi ellátórendszerek, mint a nyugdíjrendszer és az egészségügyi ellátás rendszerei, fenntarthatatlanná válnának. A társadalmi-gazdasági egyensúly valamelyes megőrzése csak tömeges bevándorlás segítségével volna elérhető.” (Demény, 2016:310
1. Napjaink népesedési mutatói további cselekvésre sarkallnak. A jelenlegi termékenységi szint stabilizálódása vagy csökkenése — reális feltételezések szerint — az országot egyre meredekebb demográfiai lejtő felé vinné, amely tovább gyorsuló népességfogyással és a lakosság radikális elöregedésével járna.
2. Egyszerű becslés alapján, 70 éves átlagéletkorral számolva, évente 130–140 ezer újszülöttre lenne szükségünk a 9–10 milliós lélekszám fenntartásához, illetve az infrastruktúra és az intézményrendszer
gazdaságos működtetéséhez. A jelenlegi születésszám egy 6 milliós népességet tud fedezni.
3. A negatív kimenetelű forgatókönyvek számbavétele a népesedés- és családpolitika újragondolását teszi szükségessé. A kedvezőtlen trend megfordításában az időtényező meghatározó jelentőségű. A következő 1–2 évben még lehetőségünk van egy eredményes program megvalósítására.
4. A szülőképes kor felső határán van az utolsó, jelentős létszámú generáció, amely képes lehet a fenntarthatóságot biztosító utódnemzedék (a harmadik hullám) elindítására. A korosztály női
tagjainak száma évente várhatóan kb. 5 ezer fővel csökken.
5. Az eddigi családpolitikai intézkedések, bár növelték a termékenységet, nem vezettek trendváltáshoz. Egy rövid, közép és hosszú távú, átfogó, sokoldalú nemzeti népesedési, család- és közösségfejlesztési stratégiára van szükség a nemzet jövőjének biztosításához. Egy ilyen
terv kidolgozásának most értek meg a feltételei.
6. A téma hazai és nemzetközi szakértői között vannak, akik a népességszám hosszú távú biztosításához a migrációt is kívánatosnak tartják. Mi, a bevándorlás támogatása helyett, fontosabbnak
véljük a gyermekvállalási kedv elősegítését.
7. Az elmúlt időszak családbarát intézkedéseinek iránya kedvező, mégis azt kell látnunk, hogy nem érték el a kívánt hatást. A 2010-ben hivatalba lépett kormány nyolc tárgykörben összesen 39 intézkedéssel javította a családok helyzetét, támogatta a gyermeknevelést, a kisbabák világra
hozatalát (EMMI 2017: 105), a támogatás összege 8 év alatt több mint a kétszeresére, a GDP-n belüli aránya pedig 3,5%-ról 4,8%-ra emelkedett. Ezen elismerésre méltó intézkedések után a kormányzat előtt még számos születésösztönző program lehetősége áll.
8. Megközelítésünk két sarokköve az elkerülhetetlen szemléletváltás igénye és a transzdiszciplinaritás. Szakértői műhelyünk, a Barankovics Alapítvány támogatásával több mint 200 szakember közreműködésével három éve dolgozik a probléma föltárásán és megoldási javaslatok kidolgozásán. Tagjaink a legkülönbözőbb tudományterületekről érkeztek, így elemzéseink a pszichológia, a szociológia, a szociálpszichológia, a közgazdaságtan, a neveléstudomány, a statisztika, a demográfia, a teológia, a filozófia és más szakterületek által feltárt jelenségekre együttesen támaszkodnak.
9. A népesedés kérdése megközelítésünkben nem pusztán „demográfiai” téma, hanem család- és társadalomlélektani, társadalomszervezési, társadalompedagógiai, teológiai feladat, amely a szülőpár és a közösségi védőháló szellemi, lelki állapotától a gazdasági feltételekig
a probléma sokrétű megértését igényli.
10. 2018 Júniusban megtartott konferenciánk után egy átfogó tanulmánykötettel jelentkezünk, amely hamarosan megvásárolható lesz a könyvesboltokban. Eddig is folyamatosan tettünk javaslatokat a kormány illetékeseinek, amelyek közül számos már beépült az döntési folyamatokba (családok éve, népességkutató intézet, nemzeti konzultáció stb.).
11. A gyermekvállalást és a családstabilitást befolyásoló tényezőket szélesebb spektrumban értelmezzük az eddigi szakirodalomnál. A személyek és családok döntéseiben meghatározó jelentőséget tulajdonítunk a személyes múlt történéseinek, a családtagok és a családok belső minőségének, a jelen életfeltételeinek, és a jövőben várható eseményeknek.
12. Mivel a szülőképes korosztály létszáma évről évre jelentősen csökken, szakértői műhelyünk a legsürgősebb feladatnak a 35 éves kort betöltött, nagy létszámú generációk megkérdezését látta, annak érdekében, hogy megtudjuk, mire lenne szükségük még egy gyermek vállalásához.
13. Parlamenti megbízásra, a Nézőpont Kutató Intézet közreműködésével 2017-ben reprezentatív vizsgálatot végeztünk. A kutatás megállapításai szerint a 35–44 éves korosztály 25%-a, közel 400
ezer fő egyértelműen szeretne még egy gyermeket. A szükséges intézkedések gyors megvalósítása esetén ez – néhány év távlatában –, a jelenleg várható létszámon felül további nagyszámú újszülöttet (100–120 ezer gyermeket) jelenthetne.
14. Javaslatainkat rangsorolva egy ütemtervbe illesztettük, kiválasztva azokat, amelyek a legkisebb befektetéssel, a legrövidebb idő alatt, a legnagyobb eredményességgel vezethetők be. Ezek szerint az egyik legerőteljesebb hatás a „Hivatásos Szülők” életpályamodellel, majd a transzferhatások miatt a nyugdíj kiegészítéssel és a „Nemzeti Lakásprogrammal” érhető el.
15. A részletesen kidolgozott „Hivatásos Szülők” életpályamodell szerint azok, akik hajlandók legalább három gyermeket törvényben meghatározandó feltételek szerint vállalni, méltányos jövedelmet
kapnának, és képzési folyamatban vennének részt, amelyhez egy lokális családvédelmi támogatás járulna.
16. Kutatásunk megerősítette, hogy jelentős társadalmi igény van a „Hivatásos Szülők” életpályamodell bevezetésére. Egyszerre tudunk támaszkodni tehát a kormányzat eltökélt családpolitikájára és a társadalomban meglévő igényekre.
micsoda alapja és biztonsági tartaléka megy veszendőbe, ha engedjük elenyészni, sőt, egyenesen kiűzzük a nők gondolkodásmódjából, természetes biológiai és érzelmi késztetéseiből a családteremtésre
és összetartásra való ősi kedvet, hajlandóságot.
Ebben a fejezetben bemutatjuk a résztanulmányokra beérkezett bírálatokat, hogy az olvasó szélesebb kontextusba tudja helyezni azok társadalmi hasznosságát.
Sorrendben olvashatjuk Prof.Dr. Koncz Katalin közgazdász, dr. Tóth Pál Péter demográfus, Prof.Dr. Demény Pál demográfus, Varga Csaba filozófus, szociológus írását.
Mivel ez egy hihetetlen teljesítmény, e fejezetben megnevezzük azokat a személyeket, akik különböző időszakokban és mértékben lelkesedésükkel, elkötelezettségükkel, szakértelmükkel támogatták a folyamatot.
Következtetéseink szerint nem csak szükséges, de lehetséges is a bérek közterheinek csökkentése, amely a gyermekvállaláshoz is nagyobb stabilitást és a méltányosság, igazságosság érzését eredményezné
a közgondolkozásban.
A foglalkoztatást is növelő gyermeknevelés legalább annyira hozzájárul a nyugdíjak fedezettségéhez, mint az aktív életpálya járulékai. Emellett a nyugdíjasoknak jelentős szerepük van az unokák nevelésében is, átvesznek egy részt gyermekeik terheléséből, amely önmagában is növelheti a születések számát.
A nyugdíjak három generációs megalapozásához mutatunk be egy teljesítményt elismerő és fokozó nyugdíjkiegészítő rendszert. A juttatás járulékbefizetéshez kötött, és feltételezi a munkavállalói és a demográfiai
életpálya egymást szorosan kiegészítő rendszerének fenntartását.
gazdagabb társadalmi csoportok fogyasztói kosara a luxus fogyasztás irányában erősebb, ami visszahat a termelési szerkezetre és átrendezi a gazdaságot. A gyermektelen generáció számaránya egyre nő a társadalomban, ezért a családbarát intézkedések esélye csökken.
esetén is fenyegeti őket a munkanélküliség lehetősége, amennyiben a munkaadó hosszabb ideig nem számíthat a munkájukra. Az ilyen esetek arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyermekvállalást a létbiztonság hiánya is akadályozhatja, nem csak a közvetlen anyagi okok. Szükséges lenne ezért a szülőket az ilyen bizonytalanságtól mentesíteni. A javasolt megoldás lakossági előtakarékoskodás révén megvalósítható.
a szomszédság helyi közösségei építették, melynek máig továbbélő
formája – főleg vidéken – a kaláka. A mai viszonyok között a fiatal család
bérli vagy kölcsönnel vásárolja meg első önálló lakását, amelyet speciális
szaktudással rendelkező, profitorientált szervezetek terveznek, építenek
és értékesítenek. A törlesztést vagy lakbért a család havi jövedelméből
fizeti, a profit orientált bankoknak vagy a bérbeadónak, miközben az
állam megadóztatja vagy támogatja őket. Ennek a bonyolult rendszernek
a résztvevői különböző képességekkel rendelkeznek, ezért a zavarok elhárítása érdekében szükség van az állam összehangoló tevékenységére.
Hazánkban – nemzetközi összehasonlításban – túl kevés lakás épül, és
a fizetésekhez képest, túl magas áron. Ez hátráltatja a fiatalok lakáshoz jutását és – sok más tényezővel együtt – a gyermekek megszületését. A helyzet megoldására kézenfekvő lenne egy bérlakás építési program, ez
azonban, ha alaposabban megvizsgáljuk, nem tudja megoldani a problémát.
Tanulmányunk áttekinti a lakáshoz jutás jelenlegi rendszerét, és a meglévő támogatási formák kiegészítésével további megoldások sorát vezeti végig, amelyek olyan családokat és településeket is helyzetbe tudnának hozni, akiket és amelyeket a mai lakástámogatási rendszerünk eddig nem ért el, ezzel is növelve a gyermekek megszületésének esélyét.
családi adókedvezményeket, majd újabbakat fogalmaz meg. Ehhez alapul
veszi az adórendszert, melynek három kiemelt csoportja: a gazdálkodó
szervezeteket, a lakosságot és a fogyasztást terhelő adók. A gazdálkodó
szervezetek esetében az önfoglalkoztatók adókönnyítésének lehetne születéstámogató hatása, az SZJA tekintetében az adminisztráció csökkentés segíthetne, az ÁFA csökkentés bizonyos termékekre pedig a családok költségeit csökkenthetné.
stratégia hívó szavai közé az innovatív megoldások, a paradigmaváltás, az új megközelítés, a társadalmi folyamatok családbarát átalakítása tartozik. Eredményeképp elhárulhat a demográfiai összeomlás veszélye, egészségesebb nemzedékek nevelkednének, növekedne a belső piac, csökkenne az abortuszok, a válások száma stb.
figyelembe vehetők.
igényel. A következőkben a bevezetéshez szükséges néhány fontos szempontot és a folyamatot tekintünk át. Elsőként a célcsoportot vizsgáljuk életkor, településszerkezet, élethelyzet és szándék szempontjából.
A könyv fejezete bemutatja ezt a kutatást, melyben feltárul, hogy a közhiedelemmel szemben a fiatalok majd 25%-a szeretne csak a családjának élni, és sok gyermeket felnevelni. Jelenleg éppen ez a réteg van kizárva a lehetőségből, miközben egyre többen kezdjük felismerni, hogy a következő generáció minőségi felnevelése a társadalom alapfeladatai közé tartozik.
A nemzet, a kultúra, a gazdaság fenntartásához szükség van a következő
generációra, vagyis – a gyermektelenek és egykések mellett – olyan családokra, akik abban találják meg életük kiteljesedését, ha sok gyermeket nevelnek fel.
szerepének helyreállítása, a belső fogyasztás gazdaságélénkítő hatása és a vidék leépülésének megállítása várható. A program paradigmaváltást jelent a népességpolitikában, új perspektívába helyezi a népességfogyás
megállításának lehetőségeit és mozgásterét. A vezetők elszántságán, gyors és kompetens cselekvési képességén múlik az eredményessége.
Ezek közül a legfontosabbak: a minisztérium létrehozása, egy kutató-fejlesztő intézet létrehozása, egy nemzeti népesedési stratégia elkészítése és a sokgyermekes életpálya modell kialakítása.
Részlet a Jövőnk a gyermek c. könyvből.
1. Napjaink népesedési mutatói további cselekvésre sarkallnak. A jelenlegi termékenységi szint stabilizálódása vagy csökkenése — reális feltételezések szerint — az országot egyre meredekebb demográfiai lejtő felé vinné, amely tovább gyorsuló népességfogyással és a lakosság radikális elöregedésével járna.
2. Egyszerű becslés alapján, 70 éves átlagéletkorral számolva, évente 130–140 ezer újszülöttre lenne szükségünk a 9–10 milliós lélekszám fenntartásához, illetve az infrastruktúra és az intézményrendszer gazdaságos működtetéséhez. Ezt a célt kellene elérnünk.
3. A negatív kimenetelű forgatókönyvek számbavétele a népesedés- és családpolitika újragondolását teszi szükségessé. A kedvezőtlen trend megfordításában az időtényező meghatározó jelentőségű. A következő 1–2 évben még lehetőségünk van egy eredményes program megvalósítására.
4. A szülőképes kor felső határán van az utolsó, jelentős létszámú generáció, amely képes lehet a fenntarthatóságot biztosító utódnemzedék (a harmadik hullám) elindítására. A korosztály női tagjainak száma évente várhatóan kb. 5000 fővel csökken.
5. Az eddigi családpolitikai intézkedések, bár növelték a termékenységet, nem vezettek trendváltáshoz. Egy rövid, közép és hosszú távú, átfogó, sokoldalú nemzeti népesedési, család- és közösségfejlesztési stratégiára van szükség a nemzet jövőjének biztosításához. Egy ilyen terv kidolgozásának most értek meg a feltételei.
6. A téma hazai és nemzetközi szakértői között vannak, akik a népességszám hosszú távú biztosításához a migrációt is kívánatosnak tartják. Mi, a bevándorlás támogatása helyett, fontosabbnak véljük a gyermekvállalási kedv elősegítését.
7. Az elmúlt időszak családbarát intézkedéseinek iránya kedvező, mégis azt kell látnunk, hogy nem érték el a kívánt hatást. A 2010-ben hivatalba lépett kormány nyolc tárgykörben összesen 39 intézkedéssel javította a családok helyzetét, támogatta a gyermeknevelést, a kisbabák világra hozatalát (EMMI 2017: 105), a támogatás összege 8 év alatt több mint a kétszeresére, a GDP-n belüli aránya pedig 3,5%-ról 4,8%-ra emelkedett. Ezen elismerésre méltó intézkedések után a kormányzat előtt még számos születésösztönző program lehetősége áll.
8. Megközelítésünk két sarokköve az elkerülhetetlen szemléletváltás igénye és a transzdiszciplinaritás. Szakértői műhelyünk, a Barankovics Alapítvány támogatásával, több mint 200 szakember közreműködésével három éve dolgozik a probléma föltárásán és megoldási javaslatok kidolgozásán . Tagjaink a legkülönbözőbb tudományterületekről érkeztek, így elemzéseink a pszichológia, a szociológia, a szociálpszichológia, a közgazdaságtan, a neveléstudomány, a statisztika, a demográfia, a teológia, a filozófia és más szakterületek által feltárt jelenségekre együttesen támaszkodnak.
9. A népesedés kérdése megközelítésünkben nem pusztán „demográfiai” téma, hanem család- és társadalomlélektani, társadalomszervezési, társadalompedagógiai, teológiai feladat, amely a szülőpár és a közösségi védőháló szellemi, lelki állapotától a gazdasági feltételekig a probléma sokrétű megértését igényli.
10. Júniusban megtartott konferenciánk után egy átfogó tanulmánykötettel jelentkezünk, amely hamarosan megvásárolható lesz a könyvesboltokban. Eddig is folyamatosan tettünk javaslatokat a kormány illetékeseinek, amelyek közül számos már beépült az döntési folyamatokba (családok éve, népességkutató intézet, nemzeti konzultáció stb.).
11. A gyermekvállalást és a családstabilitást befolyásoló tényezőket szélesebb spektrumban értelmezzük az eddigi szakirodalomnál. A személyek és családok döntéseiben meghatározó jelentőséget tulajdonítunk a személyes múlt történéseinek, a családtagok és a családok belső minőségének, a jelen életfeltételeinek, és a jövőben várható eseményeknek.
12. Mivel a szülőképes korosztály létszáma évről évre jelentősen csökken, szakértői műhelyünk a legsürgősebb feladatnak a 35 éves kort betöltött, nagy létszámú generációk megkérdezését látta, annak érdekében, hogy megtudjuk, mire lenne szükségük még egy gyermek vállalásához.
13. Parlamenti megbízásra, a Nézőpont Kutató Intézet közreműködésével 2017-ben reprezentatív vizsgálatot végeztünk. A kutatás megállapításai szerint a 35–44 éves korosztály 25%-a, közel 400 ezer fő egyértelműen szeretne még egy gyermeket. A szükséges intézkedések gyors megvalósítása esetén ez – néhány év távlatában –, a jelenleg várható létszámon felül további nagyszámú újszülöttet (100–120 ezer gyermeket) jelenthetne.
14. Javaslatainkat rangsorolva egy ütemtervbe illesztettük, kiválasztva azokat, amelyek a legkisebb befektetéssel, a legrövidebb idő alatt, a legnagyobb eredményességgel vezethetők be. Ezek szerint az egyik legerőteljesebb hatás a „Hivatásos Szülők” életpálya modellel, majd a transzferhatások miatt a nyugdíjkiegészítéssel és a „Nemzeti Lakásprogrammal” érhető el.
15. A részletesen kidolgozott „Hivatásos Szülők” életpályamodell szerint azok, akik hajlandók legalább három gyermeket törvényben meghatározandó feltételek szerint vállalni, méltányos jövedelmet kapnának, és képzési folyamatban vennének részt, amelyhez egy lokális családvédelmi támogatás járulna.
16. Kutatásunk megerősítette, hogy jelentős társadalmi igény van a Hivatásos Szülők életpályamodell bevezetésére. Egyszerre tudunk támaszkodni tehát a kormányzat eltökélt családpolitikájára és a társadalomban meglévő igényekre.