Anno, még 1991-ben sajnálatos módon lemaradtam az azóta már legendává vált Taszári Repülőnapról, azaz a „REPÜLŐNAPRÓL”… Mivel a bemutató-kötelékek iránt mindig is vonzódtam, nagy hiányérzetem volt, hiszen nem láthattam élőben az amerikai Thunderbirds formációt. Sok-sok év telt el úgy, hogy esélyem sem volt találkozni velük, aztán 2007-ben robbant a bomba, végre Európába látogat az F-16-osokkal repülő kötelék! A nagy találkozásból azonban akkor kiadós csalódás lett, a sors valamiért mégis úgy akarta, hogy végül pozitív élményeket szerezzek a Viharmadarakról.

2007 tavaszán a hivatalos, a fellépések időpontjait és helyszíneit tartalmazó eseménynaptár sorait böngészve négy helyszín látszott elérhetőnek az Európába látogató Thunderbirds turnéjából. A nagy-britanniai Fairford, az olaszországi Aviano, a román Kogalniceanu légitámaszpont és a lengyelországi Poznan-Krzesiny is viszonylag könnyen megközelíthető – akár szervezett keretek között is - hazánkból nézve. Terveim szerint két vagy három helyszínre is el szerettem volna zarándokolni, végül - főleg a szabadidő hiánya miatt - kettő maradt a pakliban, Aviano és Poznan. Mint utóbb kiderült Avianoban zártkörű, az olasz és az amerikai fegyveres erők tagjai számára fenntartott eseményen léptek fel a Viharmadarak, tehát a várva várt találkozás csak Lengyelországban valósulhatott meg. Utólag azt kell mondanom, bár csak oda sem jutottam volna el…

Statikus sor Poznan-ban

Ekkor még reménykedtünk, hogy több óra ázás után a rövid időre normalizálódó időjárási helyzetben érdemi bemutatót is látunk majd...

Az időjárás és az azóta is érthetetlennek, értelmetlennek tűnő események láncolata miatt ugyanis a Poznan-Krzesiny légitámaszpont betonján a szakadó esőben és a viharos erejű szélben átfázva csupán csak átkozhattam magamban a világhírű Thunderbirds köteléket, hogy miután a földi parádézással eltöltöttek háromnegyed órát, időközben a reptér fölé érkező felhők miatt végül nem tudták érdemben lerepülni a programjukat. Hiába zötykölődtem tizennégy órát odafelé a buszon, dolgavégezetlenül, ráadásul elázva mehetek haza… Bevallom őszintén, azóta nem tartoztak a kedvenceim közé a Viharmadarak, de azt álmomban sem gondoltam, hogy egyszer a saját hazai bázisukon fognak – nem is akárhogyan - kárpótolni.

Zene, koreográfia, füst és sok-sok beszéd jellemzi az amerikai showt. Inkább repültek volna... A felvételen jól látható, hogy ekkor még a régebbi, block 32-es verziót használta a kötelék. Az átfegyverzés azóta már megtörtént a block 52-es változatra

A viharban a Viharmadaraknak, a szakadó eső és az alacsony felhőalap miatt végül csak ennyire futotta

Történt ugyanis, hogy az Egyesült Államokba tett utazásom alkalmával a nevadai Nellis légitámaszpont kerítésénél spotterkedve saját „fészkükben” sikerült végre érdemben is találkoznom a Viharmadarakkal. Aznap, 2009. március 11-én délután, a hadgyakorlatra induló harci repülőgépek felszállását követően szinte azonnal, messziről is jól látható, fehér színű F-16-osok gurultak ki a felszállópálya átellenes végére. A szívem a torkomban dobogott, végre tiszta időben, egy nem akármilyen helyszínen láthatom őket! Azt természetesen tudtam, hogy ezen a bázison állomásozik a Thunderbirds század, a hadgyakorlat miatt igencsak zsúfolt légtér miatt azonban nem reméltem, hogy éppen azon a napon is repülnek majd, mikor én is ott vagyok.

Az 1953-ban megalakított Thunderbirds század az Egyesült Államok légierejének (U.S. Air Force) hivatalos bemutató köteléke. Hosszú pályafutása alatt a Viharmadarak repülték az F-84G/F, F-100C/D,  F-105B, F-4E és T-38 típusokat is, majd 1983-ban váltottak az F-16A-ra. Napjainkban 6 darab F-16C és 2 darab F-16D Fighting Falcon alkotja a gépállományt

A Viharmadarak idén már a korszerű F-16C/D block 52 verziójú Fighting Falconokat használják. Mivel a század repülőgépei szükség esetén harci feladatokra is bevethetőek, nem csak a repülőnapokon van jelentősége annak, hogy erősebb hajtóművekkel és korszerűbb elektronikával felszerelt alváltozatot kapott a Thunderbirds

A hat darab Fighting Falcon a „pont” felett kezdte meg gyakorló repülését. A mintegy háromnegyed órás repülés során utoljára gyakorolták a másnapi, március 12-én esedékes minősítő repülésre a különböző formációkat. Ahhoz ugyanis, hogy megkezdhessék az adott év programtervezetében szereplő „éles” bemutatók megtartását, a kötelék tagjainak úgymond vizsgáznia kell a légierő kijelölt magas rangú tisztjei előtt. Csak a sikeres minősítő repülés után kezdheti meg turnéját a Thunderbirds.
Március 11-én tehát nagy volt a tét, hiszen a másnapi vizsgára ez volt az utolsó felkészülési alkalom. Ennek megfelelően a teljes program lerepülése után a négyes kötelék és a két szóló gép külön-külön ismételte újra a vezér által kifogásolt manővereket, volt, amelyiket ötször egymás után. A leszállást a szóló gépek kezdték, a többiek még maradtak a levegőben és újra átismételtek néhány formációt. Az egész eseménysorozat jól fotózható volt, bár késő délutánra már megjelent néhány felhő az égen és a szél is erősebben fújt.

Kicsit messzebb, a bázist övező hegylánc elé is berepültek az F-16-osok

A Nellis AFB egyik bejáratánál egy Thunderbirds szobor egyértelműen jelzi, hogy ez a bázis ad otthont a népszerű köteléknek

Sikerült néhány szép felvételt készíteni az átlagos bemutatónál lényegesen hosszabb, igaz értelemszerűen kevésbé összeszedett gyakorlás során. A gépek többször is közvetlenül a fejünk felett fordulóztak, ami szintén nem mindennapi élmény, hiszen biztonsági okokból a repülőnapokon általában tilos a nézők fölé kicsúszni a köteléknek. 
A produkció és a helyszín varázsa minden régi „sérelmemért” kárpótolt, azóta egészen máshogy gondolok az amerikai légierő büszkeségeire, a sólyomszárnyakon repülő Viharmadarakra. Tizennyolc évnek kellett eltelnie, és 12 órát kellett repülnöm ahhoz, hogy létrejöjjön végül a nagy találkozás, a levegőben is láthassam a bemutatót repülő legendás köteléket. 

Remélem hamarosan újra találkozunk!