Kerti rózsalugas maradék lécekből, házilag

Sok évvel ezelőtt vettem egy vascsőből készült rózsalugast, ami pár év múlva szó szerint elfáradt, összerogyott. A mellette lévő futórózsám ennek nem igen örült, így cselekednem kellett. Az építkezésből maradt tetőléceket elővettem, összeerősítettem, a tetején még L alakú vassal plusz megerősítettem, és a végén az egészet lefestettem. 

     

A vékony vas cső nem bírta feladatának szánt munkát, és kidőlt.

A tetejére ráfűztem egy napelemmel működő led fénysort, ami este igen jó hangulatot ad a hátsó kertben.

 

Régi Zinger varrógép tetőből postaláda házikót készítettem

Van a házban egy szép Zinger varrógépem, amihez sohasem nyúlnék.

De anno kaptam - egy másik, már nem működő varrógépnek a különféle darabjait, alkatrészeit, amit lassacskán feldolgozok és új célra hasznosítom őket. 

Az egyik ilyen része, a vas lábai voltak, abból kerti asztalt készítettem, (ezt egy másik bejegyzésemben már megmutattam).

Most, a varrógép tetejét hasznosítottam újra, mivel ő is várta a jószerencséjét, hogy egyszer ismét másoknak tetsző, szép kinézetet kapjon. Eljött az ő ideje is.

 

Beton zsalukőből készült kerítés kőhatású téglával való beburkolása fillérekből és ötletesen

A kerítésemnek a külseje évek óta nem lett befejezve. 

A beton zsalukövek már néhol megfeketedve, néhol bemohásodva várták a jobb sorsukat. Ekkor láttam az interneten, azaz facebook egy csoportjában egy jó ötletet, amit meg szerettem valósítani magam is.

Mivel szeretek újrahasznosítani, mindent felhasználni, igen ritka, hogy bármit is csak úgy kidobjak. Így voltam ezekkel a régi törölközőkkel is, amik némelyik megfakultan, némelyik megnyúlt alakot öltött a sok éves ruhaszárító kötél miatt, ill. volt, amelyik már konkrétan lukas is volt. De a mottóm, nem dobom ki, mert jó lesz az még valamire majd. Így a szekrényem mélyében várták azt, hogy eljöjjön az ő idejük is. Azután eljött, igaz sok apró darabban, mert fel kellett vagdosnom őket tégla formájúra. Én a tégláimat 12x24 cm-re vágtam fel, de a kis darabokat sem dobáltam ki, mivel azok is bizonyos szögletekben magasságokban kellettek. Az oszlopok elejére és oldalaira kb. 170 db téglát vágtam fel, és még az udvari oldalra valót vagdosom, hogy ott is folytassam. Egyedül azért ezeket felszabdalni nem igazán kényelmes, az olló folyton ugyan azon a helyen nyomja az újat, de ha már belefogtam, akkor nincs vissza út. 

Kereszt-anyumtól is kértem néhány törölközőt, el sem tudta képzelni, hogy megint milyen kreatív dologra kell az nekem. 

A zsalukő olyan szempontból egy piszok felület, mert igen sok helyen látom, hogy a kerítéseken leomlanak róla a vakolatok, búrolókövek. Az enyémről nem fog az tuti, de ha mégis majd egyszer, akkor sem kapok szívrohamot, mert igen könnyedén be fogom tudni szerezni ugyan azt a kőhatású téglát. :-)

 

Közvetlen a betonra vittem fel a törölköző darabokat. Úgy, hogy a frottír törölközőket egy vödörben beáztattam és jól elkevertem fagyálló csemperagasztóval. A csemperagasztóhoz annyi víz kellett, hogy egy sűrű masszát kapjak. Az újaim között egy kicsit a felesleges masszát leszedve, a falra simítottam az anyagot. Az nagyon könnyedén meg is tapadt rajta. Hagytam annyi rést a darabok között, hogy fuga hatása legyen a darabok között. Ezeket a fuga részeket is bekentem csemperagasztóval. Másnapra már kifehéredett, harmad napra egy igen kemény állagú falat kaptam. A műveletet gumikesztyűben kell végezni!!!

Arra viszont nagyon kell vigyázni, hogy az egész munkafelületet ugyan azzal az egyféle márkájú fagyálló csemperagasztóval végezzük el. Én úgy jártam, hogy volt otthon egy zsákkal, aminek egy kicsit más lett a textúrája és a színe, mint a másodjára, máshol vett más fajta ragasztónak.

Tetején a zárókő pedig bontott régi téglából lett kirakva, ahogy a fa kerítés alatti rész is. Ezeket pedig olajjal impregnáltam, hogy az időjárást jól viselje majd.

Amikor már teljesen készen volt, egy kicsit "rusztikusabbá tettem", ami azt jelentette, hogy a tégarészek közötti csikokat egy igen kicsit festékbe bemártott ecsettel áthúzkodtam, ill. a tégla részeket szintén egy olajos ecsettel igen finoman, hogy csak a kiemelkedő felszínt érje, bekentem. Így egy kis patinát adott neki, és nem teljesen egyhangúan fehér az egész. 

Az egésznek a beburkolása, csak magába a csemperagasztó árába került.
 

Kerti kő kút helyett olcsó és praktikus megoldás!

Nálam a kertben van egy csap, ami sok éve rém ronda külsejét mutatja nekem. Akartam rá találni valami hasznos megoldást, amivel el tudok rejteni a csövet. A gondom viszont az volt, hogy alatta van egy akna, ahol télen el kell zárni a csapot, vagyis amihez hozzá kell tudni időnként férni. A vásárolható kő kutakat nézve az interneten kb. 40 ezertől a 200 ezer Ft-ig elég széles a skála. 

Nekem ezek nem voltak jó megoldások, mert nagyon nehéz őket megmozdítani, hogy az aknához férhessek és a csapomat sem lehetett volna ráhúzni. Így a házban megmaradt néhány nikecell-ből készítettem el a formát és az alapot. A hátoldala mivel levehető, a csapnál előre lehúzható maga a "kő" kutam.

A nikecell méretre vágása után kimondottan stukkók ragasztására való ragasztóval a lapokat összeragasztottam. 

A régi selejtes lepedőket elővettem és kb. akkora nagyságúakra szabtam őket, ami az adott elemeket betakarta. A lepedőket egy sűrű állagú fagyálló csemperagasztós vízbe áztattam be, hogy mindenhol érje. A lepedőt rásimítottam a felületére, ehhez gumikesztyűt vettem fel. Ahhoz, hogy domború hatást érjek el, a kezemmel "megpaskoltam' a felületet és nem simítgattam. A ragasztó elég hamar megkötött a melegben, ahogy száradt egyre jobban kivilágosodott a színe. 

A kút alján lévő vályúhoz készítettem egy kivezető nyílást, slaghoz való dugóból, hogy ott ha kell, a vizet le tudjam ereszteni belőle. A kút elején, ahol a csapot kellett később áthúzni, egy műanyag gyógyszeres doboz hengerét használtam fel csőként, hogy tartós és erős legyen a nyílás, és ne sérüljön meg a csap áthúzásakor. 

Díszítésként a boltban kapható stukkó csíkokból vágtam ki méretre, ill. a kút elején, ahol a csap van, egy gyűrűt szabtam ki pluszban. Azután egy smirgli papírral a felületét finomítottam, hogy a későbbiekben kőhatású legyen a formája. 

Az udvarban még lekentem a biztonság kedvéért egy impregnáló szerrel, ami a kis homokszemcse szerű csemperagasztót is nagyon kemény felületté varázsolta. Ezért lett a színe száradás előtt kissé kékes, de a száradással vissza nyerte eredeti színét. 

A csapon egy konyhai csap gombjával volt felszerelve, amivel ki lehetett nyitni. Ez is igen ronda volt, mert egy ilyen gomb mint tudjuk, nem kertbe való. Így, fából faragtam neki egy új gombot, amit azután lefestettem feketére.

         

     

       

 

Kerti kukatároló készítése házilag, költségek nélkül

A koronavírusos időszak nálam igen intenzíven telt a kertemben. Az egész olyan volt mint egy dominó elv, egymás után, sorba jöttek a kreatív ötletek és a megvalósítani valók és ez mind igen gazdaságos, hatékony módon.

A kukatárolóról annyit, hogy mivel szelektíven kell nálunk a szemetet gyűjteni, így 4 db van belőle. Ezek mindig más és más helyre lettek tologatva, a szél sokszor belekapott és kifújta a benne lévő műanyag zacskókat, szemetet, az állatok szétszedték, stb. Igen ronda volt, és elegem lett belőle. 

A kukatároló alapját már nem kellett elkészíteni, mivel az a vízóra akna betonjára lett téve. A fa oszlopoknak hegesztve lettek lábak, amiket csavarokkal rögzítettünk a talapzatra.

Szereztem ingyen kapott raklap és egyéb faanyagot, ill. találtam ingyen elhozható téglát is. Ezen kívül a bitumenes zsindelyt is kaptam, egy igen kedves hölgytől, aki a kertjében gyerek mászókának a tetejét ezzel vonta be, és a maradékot odaadta nekem. Mondjuk azt a többi bejegyzésemben lehet majd látni, hogy az utolsó cm-t is felhasználtam belőle, így nagyon jó helyre került. 

Szumma szummarum, a befektetett idő és munka van "csak"a kukatárolóban, ami azért is jó érzéssel tölt el, mert mellette még szép és praktikus is lett. Mondhatom, hogy a környék legszebb kukatárolója az enyém, mert ezt nem egy fizetett szaki, hanem magam, a saját elgondolásom szerint készítettem el, igaz férfi segítség mellett.

Amíg mi szorgoskodtunk a kertben, addig az ebem felügyelte a munka menetét. 

Jó főnök lenne belőle! Attól függetlenül látszott rajta, hogy tetszik neki is a végeredmény.