Nagyon szívesen játszom ezt a kedves játékot!!! Sok mindent megtudhatunk így egymásról, és jókat mosolyoghatunk a gyermekkori történeteinken, emlékeinken.....pár kellemes percet szerezve ezzel Nektek, akik olvassátok, és magamnak is, hiszen jó visszarepülni az időben...! :o))
A játék lényege (Childhood Memories)
1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!
Akitől én kaptam:
LilangAkiknek én tovább szeretném adni :
Kicsikató Edige Baboo Ibcsy Beszand Mammka Szömörce...és akkor jöjjön az én történetem...
Talán 10 vagy 12 éves lehettem, és akkortájt még nem igazán érdekelt a gasztronómia tudománya, hatalmas túlzással sem lehetett konyhatündérnek nevezni!!! (Mindig megkérdeztem Anyukámat, hogy segítsek-e valamit, de őszintén mondom, hogy bíztam a nemleges válaszban, és inkább a takarításba, és vasalásba segítettem be...!)
Történt egyszer, hogy becsúszott egy rossz jegy a suliban. A nagy "bevallásra" készülődve, gondoltam szépítek a helyzeten, és meglepem Anyuékat egy fincsi vacsival! Felkutattam a fagyasztóban egy "szárnyas állatot", amiről meg voltam győződve, hogy csirke! Picit nagynak tartottam, de hát mi más lehetett volna??? Szárnya volt...
Nem kicsi nehézséget okozott, amikor szétszedtem a szárnyast, minden bőrt, és fellelhető zsírt leszedtem róla! Az sem volt furcsa, hogy mért van rajta ennyi...
Kitartóan szétszedtem, megmostam, besóztam, és bepaníroztam. Nagyon büszke voltam magamra, amikor már sütögettem és szépen barnult a panírja!!! Hasonlított Anyu fincsi rántott csirkéjéhez!!! :o)) Kész lett a vacsi!!! (Hogy köret volt-e hozzá valami, arra már nem emlékszem...)
Szépen megterített asztal várta őket, és láttam az arcukon, hogy nem igazán értik mi ez a nagy buzgóság. Aztán az első meglepettségen túllépve, már kezdett nyanus lenni a dolog! Szánva-bánva, és mindenféle ígéretet bevetve, bevallottam a rossz jegyet, és jöhetett a vacsi! Enyhe dorgálás után, asztalhoz ültünk, hogy megkóstoljuk a finomságot. Ahogy Anyu leült, már láttam a fájdalmat az arcán, mert Ő már akkor tudta, hogy a vasárnapi ebédnek szánt kacsát tálaltam fel, RÁNTVA!!!!! :o))
Apu hősiesen beleharapott, sőt még dícsérte is pedig a kacsa nem sült át!!! Anyutól pedig megkaptam az "áldást", hogy hogy nem ismertem fel, hogy ez egy kacsa!!!
Hát, ez az én első konyhai megnyilvánulásom!!! :o)) Emlékszem, akkor Anyu nagyon haragudott, (persze nem a jegy, hanem a kacsa miatt) azóta viszont már jókat nevetünk a történteken!!!!! :o)))
Remélem, ezzel a nem mindennapos konyhai tudományommal a Ti arcotokra is sikerült mosolyt csalni! .....azért most már jobban megy a főzés tudománya.... :o)))
