2009.01.14. 11:21
Elveszik a tanárok pirosát?
Nemrég kaptam ezt a cikket. Röviden annyi, hogy Angliában többszáz iskolában megtiltják a tanároknak a piros színnel való javítást, mondván, hogy ezzel erősen sértik a gyermekek önbecsülését, mély töréseket okoznak a munkakedvükben, valamint a lelki fejlődésükben. Szóval nem lehet majd nekik így jelezni a hibákat. Esetleg kékkel, vagy ceruzával(!!!) szabad lesz.
Elolvastam többször is.
Mi a csuda ez már megint? És rögtön eszembe jut: Nálunk is reformálnak állandóan, újabb és újabb jogokat vesznek el a tanároktól, és adnak a diákoknak. Nyilván csak idő kérdése, hogy itt is bevezetésre kerüljön valami hasonló intézkedés. Közben pedig ugye hangos minden attól, hogy milyen brutális módon züllik lefelé a magyar iskolarendszer. Lassan már a tanítás- tanulás kerül az utolsó helyre a listán. Mindenki a jogait hirdeti, gyerek, szülő veri a pedagógust, akinek a kérlelésen kívül már nemigen van eszköze arra, hogy megfékezze a renitens diákokat. Áh, rögtön jöhet a kontra: Tartson olyan órát, amit élveznek a gyerekek, és akkor majd fognak igyekezni. Igen, nagy százalékban igazat adok az efféle érveknek, viszont ismerjük el, vannak olyan gyerekek (sajnos), akik egyszerűen nem motiválhatóak. Nem, mert abszolut nem érdekli őket, ami a tudással összefügg. Ők aztán megbontják az órák rendjét, ezzel elvéve a lehetőséget azoktól is, akik szívesen tanulnának. A tudásnak nincs értéke az iskolában. A menő csávók mind rossz tanulók, viszont márkás cuccokban járnak, és visszaszólnak a tanárnak.
Így van ez nálunk is jobbára. A bajkeverők felé maximum egy beírás lehet csak megtorlás, amin aztán jót mulatnak. Hiszen tisztában vannak a jogaikkal. Tudják, hogy őket aztán nem lehet elkapni, mert a törvény ezt írja elő. A tanárt meghurcolják, kivizsgálják, elbocsátják, ha elszakad nála a cérna, és csúnyán szól a gyerekhez. Na és fordítva? Hol vannak a pedagógus jogai?
Eszembe jut, mikor én voltam általános iskolás. A legrosszabb osztálytársam kérem szépen teli volt intőkkel. Kokit kapott minden nap. Mi volt az ő nagy bűne? Röhögött. Röhögött éjjel- nappal, és zavarta az órát. Verekedés kb. félévente volt az iskolában, s bizony komoly megtorlás követte ( a renitensek nem kirándulhattak, nem mehettek a karácsonyi diszkóba, nem sportolhattak az iskola színeiben). Tétje és következménye volt minden cselekedetnek. Ah, micsoda igazságtalanság! Ha nyafogtam otthon, hogy valamelyik tanárom "hülye", anyám azt mondta: Fiam, ő a tanár. Tanult x évet, hogy most ott állhasson, és ha hibázik, tudd, hogy ember ő is. Tanulj tőle! Ennyi volt. Puffogtam, de soha nem volt arra példa, hogy megbszéltük volna otthon, mennyire agyalágyult egyik- másik pedagógus. Vagy hogy anya megsimogatta volna a buksimat, hogy ne félj, majd bemegyek holnap, aztán jól megmondom neki a magamét, hát mit képzel, hogy csak így megrótt a hülyeséged miatt.
Nem volt ilyen. És én szépen megtanultam, hogy vannak szabályok, vannak prioritások, hogy egy felnőtt... egyszerűbben kifejezve: egy másik ember tiszteletet érdemel. A katedra behelyezi őt egy pozícióba, a tanár pozíciójába, amely feltételezi, hogy jót akar nekem. Nem lettem ettől lelki nyomorék. Viszont az órákon csend volt, a vécében nem nyomtak fel a falra, és nem kellett cigarettafüstben elvégezni a dolgomat. Az ebédlőben sem löktek félre, és azt sem kellett végignéznem, hogy a tanáromat valamelyik iskolatársam megalázza szóval, vagy tettel. Az erőviszonyok tiszták voltak, és biztonságban éltem az életem.
Nem volt "demokrácia". Rend volt. A rend pedig biztonságot ad.
Hozzáteszem, Vekerdy Tamástól olvastam egyszer, hogy egy gyereknek úgy 8-10 éves koráig nincs szüksége demokráciára, mivel nem tud bánni vele. Arra van szüksége, hogy tiszta szabályok között élhesse az életét, és a szülő- felnőtt mutassa neki az irányt a helyes viselkedést illetően. Én úgy látom, hogy mind az iskolákban, mind a családokban lassan átveszik az irányítást a gyerekek, mi pedig vagy úgy ugrálunk, ahogy fütyülnek, vagy erőlködünk, mert ez a dolgunk, vagy feladjuk, és bedobjuk a gyeplőt a lovak közé. Abból pedig semmi jó nem sül ki. Az iskolát zárni kell, a tanítás helyét átveszi a fegyelmezés, jóérzésű gyerek nem szívesen megy be, a tanár nem szívesen megy be, portaügyelet, állandó ellenőrzések... szülő, diák és tanár nem egy oldalon állnak, sőt, mintha ellenfelek lennének, pedig eredetileg éppen arról szólna a dolog, hogy mindhárom fél ugyanazt a célt szolgálja: A gyerek gyarapodását. A mai helyzetben viszont már csak egy "szolga" van, a tanár. Pirossal aláhúzva.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
movhu 2009.01.14. 15:57:43
Sajnos nagyon rossz az irány, és gyorsan is halad ez a rossz irányba menő szekér. Részemről sokkal jobbnak tartanám, ha hathatós eszközöket adnának a tanároknak, amit a szülő a saját bőrén is érez. Persze az is kellene, hogy ne legyenek egyenlőbbek, ami megint nehéz téma.
Mindenesetre, aki dudás, akarom mondani tanár akar lenni, pokolra kell annak menni. Ott kell annak megtanulni...sokmindent. Például azt, hogy mit is kezdjen a rendetlen XXI.századi magyar gyerekkel.