Vlagyimir Vasziljevics Sztaszov
| Vlagyimir Vasziljevics Sztaszov | |
 | |
| Vlagyimir Sztaszov portré-Ilja Repin munkája | |
| Született | 1824. január 14. Orosz Birodalom, Szentpétervár |
| Elhunyt | 1906. október 10.(82 évesen) Orosz Birodalom, Szentpétervár |
| Állampolgársága | Orosz Birodalom |
| Nemzetisége |  Orosz |
| Szülei | Vaszilij Petrovics Sztaszov |
| Foglalkozása | Zene és műkritikus, esszéíró, művészettörténész |
| Iskolái | Felsőfokú Császári Jogi Iskola (–1843) |
| Kitüntetései | A szentpétervári Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja |
| Sírhelye | Tyihvini temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Vasziljevics Sztaszov témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vlagyimir Vasziljevics Sztaszov (oroszul: Влади́мир Васи́льевич Ста́сов) (Szentpétervár, 1824. január 14. – Szentpétervár, 1906. október 10.) orosz zenekritikus, művészettörténész, esszéíró, levéltáros, politikai aktivista.[1] A híres orosz építész, Vaszilij Petrovics Sztaszov (1769–1848) fia.
Élete
[szerkesztés]Talán a legelismertebb orosz kritikus volt élete során. Első diplomáját 1843-ban a jogtudományi egyetemen szerezte. Későbbiekben 1859-ben felvételt nyert a Birodalmi Művészeti Akadémiára. Az Orosz Tudományos Akadémia 1900-ban tiszteletbeli tagjává választotta és barátját Lev Tolsztojt is.
Egyes kritikusok állítása szerint Sztaszov szinte „zsarnoki” nézeteivel uralta a 19. századi orosz kultúra formálását. Számos nagy tehetséget fedezett fel és hatása sok művet ihletett. Rengeteg csatát vívott levelezéseiben és cikkekben a sajtó nyilvánossága előtt. Mint ilyen, ő egy egész életen át tartó vitát folytatott az orosz íróval Ivan Turgenyevvel, aki amúgy Sztaszovot a „nagyszerű, és legjobb orosz kritikusnak” tartotta. Azt akarta, hogy az orosz művészet megszabaduljon az európai művészet utánzásának, követésének szorításából. A nyugati művészet másolásával úgy érezte, hogy a legjobb orosz művészek csak másodrendűek lehetnek. Azonban a saját természetes hagyományok felvételével kell létrehozni egy valódi nemzeti művészetet, ami eredeti de megfelel az európai és a magas művészi követelményeknek. A „nemzeti” alatt Sztaszov egy olyan művészetet értett, ami nem csak ábrázolja az emberek életét, de jelentéssel is bír számukra és megmutatja hogyan kell élni.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Orosz ötök
- Milij Alekszejevics Balakirev zeneszerző (1837–1910)
- Modeszt Petrovics Muszorgszkij zeneszerző (1839–1881)
- Alekszandr Porfirjevics Borogyin tudós, zeneszerző (1833–1887)
- Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov zeneszerző (1844–1908)
- Cezar Antonovics Kjui hadmérnök, zeneszerző, zenekritikus (1835–1918)
- Tyihvini temető
Magyarul megjelent művei
[szerkesztés]- Csudáky Bertalan: Verescsagin élete és művészete; Sztaszov után; szerzői, Bp., 1898
- Muszorgszkij; ford. S. Ferencz Ilona; Művelt Nép, Bp., 1952 (A kultúra mesterei)
- Az orosz művészet huszonöt éve; ford., jegyz. Fáj Attila, bev. Bacher Béla; Művelt Nép, Bp., 1953
- Orosz művészet. A XIX. század második felének festészete. Válogatott tanulmányok és kritikák; ford. Dobai János, szerk., bev. Bacher Béla; Képzőművészeti Alap, Bp., 1955
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Vladimir Stasov című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
