Ugrás a tartalomhoz

Vittorio Scialoja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vittorio Scialoja
Vittorio Scialoja
Vittorio Scialoja
Az Olasz Királyság külügyminisztere
Hivatali idő
1919. november 26. – 1920. június 15.
ElődTommaso Tittoni
UtódCarlo Sforza

Született1856. április 24.
Torino  Szárd Királyság
Elhunyt1933. november 19. (77 évesen)
Róma  Olasz Királyság

SzüleiAntonio Scialoja
Foglalkozás
  • jogász
  • politikus
  • egyetemi oktató
IskoláiLa Sapienza Egyetem

Díjak
  • Grand Cross of the Order of the White Rose of Finland (1920)
  • commander of the Order of the Crown of Italy‎ (1904. december 16.)
  • grand officer of the Order of the Crown of Italy (1906. december 23.)
  • Knight grand cross of the order of the crown of Italy (1915. december 30.)
  • knight of the Order of Saints Maurice and Lazarus (1889. január 20.)
  • Knight Officer of the Order of Saints Maurice and Lazarus (1893. január 15.)
  • Commander of the Order of Saints Maurice and Lazarus (1906. január 11.)
  • Grand Officer of the Order of Saints Maurice and Lazarus (1911. március 2.)
  • Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus (1916. december 7.)
  • Grand cross of the Order of the White Lion (1927. március 21.)
  • doctor honoris causa from the University of Paris (1923)
  • a Strasbourgi Egyetem díszdoktora (1920, 1939)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vittorio Scialoja témájú médiaállományokat.

Vittorio Scialoja [ejtsd salodzsa] (Torino, 1856. április 24.Róma, 1933. november 19.) olasz politikus, ügyvéd, egyetemi tanár és az Olasz Királyság külügyminisztere volt. Tevékenysége jelentős hatással volt az olasz magánjogi jogalkotásra.

Élete

[szerkesztés]

Vittorio Scialoja 1856. április 24-én született Torinóban, a Szárd–Piemonti Királyság fővárosában. Tanulmányai végeztével jogi végzettséget szerzett. 1904-ben szenátorrá választották. 1909 és 1910 között ő látta el az igazságminiszteri tisztséget.

Az első világháború során - az 1916–1917-es időszakra - kinevezték a háborús propagandáért felelős tárca nélküli miniszterré. Az 1919-től 1920-ig tartó külügyminisztersége alatt, az olasz küldöttség tagjaként részt vett a párizsi béketárgyalásokon.

1921-től 1932-ig a Népszövetségben is tevékenykedett, 1927-ben pedig államtitkárnak jelölték. Serafinivel, Alibrandival, Faddával és Ferrinivel megkezdte a római jogrendszer felülvizsgálatát, ezzel jelentősen hozzájárult az olasz jogtudomány modernizálásához. Számos tanulmánya hatással volt a jogi szövegmagyarázatokra, a jogtörténetre és a jogelméletre. Professzorként római jogot tanított. Ő alapította a római jogi intézetet is, amelynek örökös titkára volt. 1926 és 1933 között a Lincei Akadémia elnöki tisztségének ellátásával bízták meg. Emellett a magánjog egyesítését előirányzó nemzetközi intézet elnöke és támogató tagja is volt. 1933. november 19-én hunyt el Rómában.[1][2]

Jelentősebb művei

[szerkesztés]
  • I problemi dello Stato italiano dopo la guerra (Az olasz állam problémái a háború után) (1918)[1]
  • Discorsi alla Società delle Nazioni (Népszövetségi beszédek) (1932)[1]
  • Studi giuridici e Scritti e discorsi politici (Jogi tanulmányok, politikai írások és beszédek) (1932-36)[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Treccani Enciclopedia Italiana: Vittorio Scialoja (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)
  2. Storia.camera.it: Vittorio Scialoja (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)

Források

[szerkesztés]