Vásárhelyi Zoltán

Vásárhelyi Zoltán
Vásárhelyi Zoltán (jobbra) Balázs Árpáddal és Ferencsik Jánossal (1972)
Született	Vásárhelyi Zoltán József 1900. március 12. Kecskemét
Elhunyt	1977. január 27. (76 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Szülei	Vásárhelyi József Székely Melinda Jolán
Foglalkozása	karmester zeneszerző zenepedagógus
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Kitüntetései	Kossuth-díj (1949) Magyarország Érdemes Művésze díj (1955) Magyarország Kiváló Művésze díj (1965) SZOT-díj (1971)
Sírhelye	Farkasréti temető (25-1-74)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vásárhelyi Zoltán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vásárhelyi Zoltán (Kecskemét, 1900. március 12. – Budapest, 1977. január 27.) Kossuth-díjas karnagy, zenepedagógus.

Élete, munkássága

Zenei tanulmányait Kecskeméten kezdte, hegedülni tanult. A gimnázium után beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémiára, ahol Kemény Rezsőnél és Bloch Józsefnél hegedűt tanult. Ezzel párhuzamosan a zeneszerzés tanszakra is beiratkozott, ahol Siklós Albert, Weiner Leó és Kodály Zoltán növendéke volt. A hegedű tanszakon 1921-ben szerezte meg diplomáját, a zeneszerzés szakon 1924-ben végzett. Utóbbi végbizonyítványát csak jóval később, 1941-ben szerezte meg, mert előbb Észtországba, majd Norvégiába szegődött zenekari muzsikusnak (hangversenymester is volt), a szintén hegedűs Ödön bátyjával.

1926-ban hazatért, és M. Bodon Pál (1884–1953), a kecskeméti Városi Zeneiskola igazgatója felkérésére hegedű- és karénektanár lett az intézményben. Kecskemétre utazása előtt találkozott Kodállyal, aki azt tanácsolta neki, hogy alakítson kórust a városban. A zeneiskolában már működött nőikar, gyermekkar is volt. Vásárhelyi azonban még jó ideig hegedűsként, hegedűtanárként tevékenykedett a városban, és érdeklődése folyamatosan fordult a kórusmuzsika felé. Már 1929 végén és 1930 elején Kodály gyermekkari műsort szervezett. Az iskolai énekkarok mellett műkedvelőkből megalakította a Kecskeméti Városi Dalárdát. Munkálkodása során olyan szintet értek el, hogy hamarosan klasszikus és kortárs zeneszerzők műveinek sorát mutathatták be. A régi szerzők művei közül előadták például Heinrich Schütz Máté passióját és Henry Purcell Dido és Aeneas című operáját, angolul. Kodály Zoltán művei közül többet ő mutatott be, fontos megemlíteni például az Öregek, az Akik mindig elkésnek, a Jézus és a kufárok és a Molnár Anna előadásait. Bartók Béla kórusművei közül a Falun és a Magyar népdalok magyarországi részbeni bemutatója, valamint az egynemű karok többségének premierje fűződik a nevéhez.

Vásárhelyi Zoltán sírja

Vásárhelyi 1942-ben (vagy 1941-ben) lett a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára, 1949-től pedig a karvezetőképző tanára lett. 1952-től gyakorlatilag már kizárólag karvezetést oktatott, és a magyar zenei életben ennek lett nagy hatású professzora. E témakörben írta Az énekkari vezénylés módszertana című könyvét, amelyet a Zeneműkiadó jelentetett meg 1965-ben. Közben több munkáskórust és üzemi énekkart is vezetett. 1946-tól a Munkásdalos-szövetség országos karnagya volt, a Vásárhelyi-kórussal 1947-ben első díjat nyert a walesi Llangollenben megrendezett nemzetközi kórusversenyen, a MÁVAG Acélhang férfikórusával pedig az 1948-as budapesti nemzetközi versenyen lett első díjas. Kórusai közül fontos még a Honvéd Művészegyüttes férfikara, amelynek alapító karnagya volt, és évekig művészeti vezetője volt a Magyar Rádió Énekkarának, 1959-től a Zeneművészeti Főiskola énekkarának is. Emellett zenekari hangversenyeken is dirigált, például az Állami Hangversenyzenekart és a Rádió Szimfonikus Zenekarát. Nagyszabású előadások fűződnek a nevéhez a későbbi évtizedekben is (Bach: h-moll mise 1969-ben, Schumann: Az Éden és a péri 1971-ben).

Zeneszerzői munkássága is főleg a kóruszenéhez kapcsolódott, népdalfeldolgozásokat, kantátákat, tömegdalokat és gyermekkórusműveket komponált. Előadásairól számos rádió- hanglemezfelvétel készült.

Vásárhelyi Zoltán 1977-ben hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik.

Díjai, elismerései

• Kossuth-díj (1949)
• Érdemes művész (1955)
• Kiváló művész (1965)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1970)
• SZOT-díj (1971)
• Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozat (1975)
• Szocialista Kultúráért (1975)

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• LFZE – Ittzés Mihály: Vásárhelyi Zoltán

További információk

• Forrás – Ittzés Mihály: Emlékek, találkozások – Vásárhelyi Zoltán (1900–1977) Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben