Tetrafluor-1,2-diklóretán
Megjelenés
Tetrafluor-1,2-diklóretán | |||
IUPAC-név | tetrafluor-1,2-diklóretán | ||
Más nevek | R-114, CFC-114, halon 242, kriofluorán | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 76-14-2 | ||
PubChem | 6429 | ||
ChemSpider | 13853215 | ||
EINECS-szám | 200-937-7 | ||
| |||
| |||
InChIKey | DDMOUSALMHHKOS-UHFFFAOYSA-N | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C2Cl2F4 | ||
Moláris tömeg | 170,92 g/mol | ||
Sűrűség | 1,455 g/cm³ | ||
Olvadáspont | −94 °C | ||
Forráspont | 3,5 °C | ||
Gőznyomás | 1,824 bar (20 °C) 4,5 bar (50 °C)[1] | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | Veszélyes a környezetre (N)[1] | ||
R mondatok | R59[1] | ||
S mondatok | S9, S23, S59[1] | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A tetrafluor-1,2-diklóretán vagy R-114 teljesen klórozott-fluorozott szénhidrogén (CFC), képlete ClF2CCF2Cl. Elsősorban hűtőközegként használták. Nem gyúlékony, édeskés, kloroformra emlékeztető szagú gáz, kritikus pontja 145,6 °C és 3,26 MPa. Nyomás alatt vagy lehűtés hatására cseppfolyósodva színtelen folyadék. Szerepel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület ózonlebontó anyagokat tartalmazó listáján.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a 1,2-Dichlorotetrafluoroethane című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások
[szerkesztés]Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |