Terebesfejérpatak
| Terebesfejérpatak (Ділове) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja (1946. január 22. – ) |
| Járás |
|
| Község | Rahó község (2020–) |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1615 |
| Irányítószám | 90625 |
| Körzethívószám | 3132 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2673 fő (2001)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 84 |
| Népsűrűség | 311 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 352 m |
| Terület | 8,6 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 56′ 09″, k. h. 24° 10′ 30″47.935833°N 24.175000°EKoordináták: é. sz. 47° 56′ 09″, k. h. 24° 10′ 30″47.935833°N 24.175000°E | |
 Terebesfejérpatak
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Terebesfejérpatak témájú médiaállományokat. | |
Terebesfejérpatak (ukránul: Ділове [Gyilove], oroszul: Деловое [Gyelovoe], ruszinul Требушаны, szlovákul: Tribušany Biely Potok, románul: Tribusa Alba) település Ukrajnában, Kárpátalja Rahói járásában. Említik Terebesfehérpatakként is, korábbi neve Trebusafejérpatak volt.
A település nevezetessége, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia Térképészeti Intézetének számításai szerint Európa földrajzi középpontja Terebesfejérpatak határában található, ahol ezt megörökítve 1887-ben egy obeliszket állítottak fel.
Földrajz
[szerkesztés]Rahótól 17 km-re délre, a Tisza partján fekszik, melybe itt torkollik a Bilij (Fejér-patak).
Nevének eredete
[szerkesztés]Nevének előtagja a szláv trebiti (irtani) igéből ered és egykori erdőirtásra utal. A község két falu – Trebusa (Terebes) és Fejérpatak (Fehérpatak) – egyesítéseként jött létre a 19. században. Utóbbi név a Fejér-pataktól származik. Ezt követően Trebusa-Fejérpataknak, Trebusafejérpataknak, Trebusafehérpataknak is nevezték. 1901-ben rögzítették a Terebesfejérpatak nevet.[2] Az ukrán Gyilove elnevezés hivatalosan 1946 óta van használatban.
Történelem
[szerkesztés]A település első említése egy 1615-ös iratban található, ahol Tribusfalvaként szerepel.
1861-ben Manlicher bécsi császári és királyi pénzügyminiszteri titkár helyszíni tanulmánya alapján vasgyárat nyitottak a faluban. Majd ennek helyén Káhán Kálmán és fiai üveggyárat létesítettek, mely 1926-ig működött. Ezek, valamint a helyi fűrészüzemek hatására számos magyar és német család telepedett le a környéken.
Terebesfejérpatak a trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Tiszavölgyi járásához tartozott. Ezután Kárpátaljával együtt Csehszlovákia része lett, majd 1939 márciusában a Magyar Királyi Honvédség visszafoglalta a területet.
1944 őszén a szovjet csapatok bevonulása után a Szovjetunióhoz került. Ekkor több mint ötven magyar és német férfit hurcoltak el a községből a málenkij robotra, közülük heten vesztették életük.[3][4]
1968-ban márványbánya, 1976-ban márványlap készítő üzem nyílt a faluban.
Önkormányzat és közigazgatás
[szerkesztés]Közigazgatásilag 2020-ig Komlós (ukránul Хмелів (Hmeliv)) és Körtelep (ukránul Круглий (Kruhlij) tartozott hozzá, valamint az 1940-es évek elején hozzátartozott Kismező is.
Polgármestere 2008-ban Ljudmilla Romanyuk volt.[5]
Népesség
[szerkesztés]| Év | Terebesfejérpatak lakossága (fő) | Év | Terebesfejérpatak lakossága (fő) |
|---|---|---|---|
| 1851 | 838 (521 + 317)[6] | 1944 | 2648 |
| 1869 | 1160 | 1969 | 2151 |
| 1880 | 1329 | 1982 | 2360 |
| 1890 | 1881 | 1984 | 3000 |
| 1900 | 2185[2] | 1991 | 3200 |
| 1910 | 2251 | 2001 | 2673 |
| 1940 | 2658 |
Fényes Elek 1851-es leírása szerint Trebusán 503 görög és 18 római katolikus élt, előbbiek anyatemplommal is rendelkeztek, Fehérpataknak pedig 314 görög és 3 római katolikus lakosa volt.
Az 1910-es népszámlálás szerint 2251 lakosból 1316 (58,5%) ruszin, 611 (27,1%) magyar és 217 (9,6%) német nemzetiségű volt; 1383 (61,4%) görögkatolikus, 494 (21,9%) római katolikus és 334 (14,8%) izraelita vallású lakos élt itt.[7]
1984-ben 160 (5,33%) magyar élt Terebesfejérpatakon, 1991-ben pedig körülbelül 250 (7,81%). A 2001-es népszámlálás adatai szerint a település 2673 lakosából 84 (3,14%) volt magyar nemzetiségű.
Hitélet
[szerkesztés]Terebesfejérpatak lakossága többségében görögkatolikus, valamint ortodox, szórványban élnek itt római katolikusok és reformátusok is.
A görögkatolikus templom 1750-ben épült. 1949-ben, amikor a Szovjetunióban betiltották a görögkatolikus vallást, a templomot bezárták. Az 1960-as években honismereti múzeumot rendeztek be benne. 1995-ben kapták vissza a hívek.
1989 óta a római katolikusok is kérik elkobzott templomuk visszaadását. 1990-ben közös összefogással kápolnát építettek Kruhli-telepen. Mivel a sok utánjárás haszontalannak bizonyult, s nem volt lehetőség a régi templom visszaszerzésére, ezért a hívek, Mikulyák László rahói esperes-plébános vezetése mellett, új templom építését határozták el 2011. áprilisában. A Pietrelcinai Szent Pio atya tiszteletére épült templom alapkövének letételére 2011. szeptember 5-én került sor. A helyi hívek buzgolkodásának köszönhetően Majnek Antal munkácsi megyéspüspök 2013. szeptember 23-án szentelte fel az új templomot. A templom Schneidgen György tervei alapján készült.
Közlekedés
[szerkesztés]Határtelepülés, itt ér a mai Romániából Ukrajna területére a mély és meredek Tisza bal oldalán húzódó Ivano-Frankivszk–Deljatin–Rahó-vasútvonal, mely az Osztrák–Magyar Monarchia idején épült.
Átszeli az Ungvár–Rahó országút.
Kultúra
[szerkesztés]Oktatás
[szerkesztés]A csehszlovák korszakban már nem volt magyar iskolája, és 1945 után sem indítottak itt magyar iskolát. 1990-ben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség a helyi ukrán iskolában megszervezte a magyar nyelv fakultatív oktatását.
Társadalmi szervezetek
[szerkesztés]A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség terebesfejérpataki szervezete 1989. október 29-én alakult meg 23 taggal.
Turizmus
[szerkesztés]- Határában emelkedik a Máramarosi-havasok egyik legmagasabb csúcsa, a Pop Iván (1940 m).
- Görögkatolikus fatemploma 1750-ben épült Szűz Mária tiszteletére. Tetőzete kettőzött. A bejárat előtti tornácot oromzatos előtető fedi. Tornya négyzetes alapú, hagymasisakos.
- A falut Rahó felé elhagyva, Körtelep külterületén, a főút mellett emlékoszlop jelzi Európa geodéziai középpontját, melyet 1887-ben állítottak fel. 1977-ben felújították, ekkor elhelyeztek mellette egy szocreál jellegű emlékművet is. Az oszlop latin nyelvű szövege és annak fordítása:[8]
| LOCUS PERENNIS DILIGENTISSIME CUM LIBELLA LIB- RATIONIS QUAE EST IN AUSTRIA ET HUNGARIA CONFECTA CUM MEN- SURA GRADUMMERIDIONALIUM ET PARALELORUM QUAEM EUROPEAM MDCCCLXXXVII |
Ez egy állandó, pontos és örök hely, amelyet egy nagyon pontos, Ausztria-Magyarországon készült különleges hosszúsági és szélességi mérőműszerrel állapítottak meg. 1887. |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Terebesfejérpatak a karpataljaturizmus.net oldalon. (Hozzáférés: 2010. március 29.)
- ↑ a b A Magyar Korona Országainak helységnévtára 1902 pp. 1369. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal. [2010. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 2.)
- ↑ A malenykij robot áldozatainak száma. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola LIMES Társadalomkutató Intézetének kutatása. (Hozzáférés: 2008. június 17.)
- ↑ A malenykij robot áldozatai. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola LIMES Társadalomkutató Intézetének kutatása. (Hozzáférés: 2008. június 17.)
- ↑ Sznyizsana Ruszin: 120 éve lett Terebesfejérpatak Európa középpontja (ukrán nyelven). gazeta.ua. [2008. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 25.)
- ↑ Az akkor még különálló Trebusa és Fehérpatak lakossága együttesen. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851. (Hozzáférés: 2010. március 29.)
- ↑ A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914, 2. kiadás. Pécs: Talma Kiadó.
- ↑ Európa közepe. karpatinfo.net. (Hozzáférés: 2013. október 16.)[halott link]
Források
[szerkesztés]- Botlik József, Dupka György: Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján, Ungvár–Budapest: Intermix Kiadó, 1993, 256–257. o. ISBN 963-8129-07-7.
- Kovács Sándor: Kárpátaljai útravaló, Budapest: Püski Kiadó, 1999, 173. o. ISBN 963-9188-23-9.
- Terebesfejérpatak a karpatinfo.net oldalon. [2011. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 16.)
- dr. Tóth Imre: Kárpátalja, a rahói járás honismereti olvasókönyve. Szeged, 2000.
További információk
[szerkesztés]- Magyarország helységnévtárai. (Hozzáférés: 2008. december 2.)
- Terebesfejérpatak adatai az Ukrán Legfelsőbb Tanács honlapján (ukrán nyelven). (Hozzáférés: 2009. április 17.)[halott link]
- Balla D. Károly: Európa közepe - videó, 2008. május 16. (Hozzáférés: 2009. március 29.)
- Blénesi Éva: Európa közepei, 2005. augusztus 5. [2009. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 29.)
- Lehoczky Tivadar Intézet: A terebesfejérpataki ortodox temető sírjainak jegyzéke. (Hozzáférés: 2013. október 16.)
