Ugrás a tartalomhoz

Tebutiuron

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tebutiuron
IUPAC-név 1,3-dimetil-1-[5-(2-metil-2-propanil)-1,3,4-tiadiazol-2-il]karbamid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 34014-18-1
ChemSpider 5190
EINECS-szám 251-793-7
SMILES
CC(C)(C)c1nnc(s1)N(C)C(=O)NC
InChI
1S/C9H16N4OS/c1-9(2,3)6-11-12-8(15-6)13(5)7(14)10-4/h1-5H3,(H,10,14)
Beilstein 527479
ChEMBL 1457493
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C9H16N4OS
Moláris tömeg 228,31 g/mol
Megjelenés színtelen, szagtalan kristályok
Olvadáspont 162,85 °C
Oldhatóság (vízben) 2,5 g/l
Oldhatóság (metanol) 170
Oldhatóság (benzol) 3,7 g/l
Oldhatóság (hexán) 6,1 g/l
Oldhatóság (metoxietanol(en)) 60 g/l
Oldhatóság (acetonitril) 60 g/l
Oldhatóság (aceton) 70 g/l
Oldószerei kloroform: 250 g/l
Savasság (pKa) 1,20
Gőznyomás 3,0·10−7 mmHg
Megoszlási hányados 1,79
Veszélyek
EU osztályozás Ártalmas anyag Xn Környezetre veszélyes N
R mondatok R22 R50/53
S mondatok S37 S60 S61
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A tebutiuron a mezőgazdaságban korábban gyomirtóként használt vegyület. A tiadiazol[1] és egyúttal a karbamid származéka is. A fotoszintézis gátlásával hat.

Nem termő területen használták (legelők, vasúti pályák, ipari területek), ahol nincsenek hasznos növények. Sokféle lágy és fás szárú gyom ellen hatásos; a fás szárúak elleni kezelés néhány évig tart.

Kétféleképpen lehet kijuttatni: spray formában, vagy szilárd szemcsék vagy tabletták alakjában a talajra szórva. A gyomok burjánzása előtt vagy alatt a leghatásosabb. A kijuttatás utáni eső növeli a hatásosságát.

Az EU-ban 2003. július 25-től végleg visszavonták a tebutiuront tartalmazó szerek engedélyét.[2]

Veszélyek

[szerkesztés]
LD50-értékek (mg/tskg)
szájon
át
bőrön
át
ip[3] bőr
alá
patkány 644 480 500
egér 579 505 545
nyúl 286 >5000
kutya >500
macska >200
vadkacsa >500
fürj >500
méh >100
μg/méh

Az állatkísérletek szerint a tebutiuron felszívódik a szervezetbe, nagy része lebomlik, és 72 óra után gyakorlatilag teljesen távozik, a legnagyobb része a vizelettel, kisebb része fajoktól függő mennyiségben a széklettel. A tebutiuron és metabolitjai nem halmozódnak fel a szervezetben. Nem tapasztaltak reproduktív hatást három generáción keresztül sem. Nincs magzatkárosító, mutagén vagy rákkeltő hatása. A hosszú távú kitettség a kísérleti állatoknál súlycsökkenést és hasnyálmirigy-károsodást okozott.

A gyomirtók felhasználási módjukból következően közvetlenül a környezetbe jutnak. A levegőbe permetezett tebutiuron gőz és lebegő részecskék formájában van jelen. A gőz a fotokémiai reakciók során keletkező hidroxilgyökökkel reagálva kb. 5-napos felezési idővel elbomlik. A lebegő részecskék a talajba kerülnek.

A talaj pH-tartományában a tebutiuron nagyon lassan bomlik el. Ellenáll a napfények, a talajbaktériumok sem dolgozzák fel, és nem párolog.

A vízbe jutott tebutiuront nem köti meg az üledék vagy a vízben lebegő szilárd anyagok, nem párolog vissza a levegőbe, nem halmozódik fel a vízi élőlényekben, és nem veszélyes rájuk. Nagyon lassan, 64-napos felezési idővel hidrolizál.

A tebutiuronnal foglalkozók belélegzés és bőrön keresztüli felszívódás által veszélyeztetettek, míg a mezőgazdasági területen élőket a szennyezett ivóvíz károsíthatja.

A megengedett határértékeket a tebutiuronra és metabolitjaira együttesen határozzák meg. A figyelembe veendő vegyületek:

  • N-(5-(1,1-dimetil-etil)-1,3,4-tiadiazol-2-il)-N,N'-dimetil-karbamid (tebutiuron)
  • N-(5-('2-hidroxi-1,1-dimetil-etil)-1,3,4-tiadiazol-2-il)-N,N-dimetil-karbamid
  • N-(5-(1,1-dimetil-etil)-1,3,4-tiadiazol-2-il)-N-metil-karbamid
  • N-(5-(1,1-dimetil-etil)-1,3,4-tiadiazol-2-l)-N'-hidroximetil-N-metil-karbamid[4]

A határértékek az USA-ban:

  • takarmányozásra használt fű és széna esetén 10 ppm[5]
  • húsok és zsírok: 1 ppm
  • húsipari melléktermékek: 5 ppm
  • tej: 0,8 ppm.
  • ivóvíz: 500 μg/l

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]