Ugrás a tartalomhoz

Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság
Түркменистан Совет Социалистик Республикасы
1925. május 13.1991. december 25.
Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság címere
Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság címere
Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság zászlaja
Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság zászlaja
Általános adatok
FővárosaAşgabat
Terület488 100 km²
Hivatalos nyelvektürkmén, orosz
Beszélt nyelvektürkmén, orosz
Pénznemszovjet rubel
Kormányzat
ElődállamUtódállam
 Turkesztáni Autonóm Szovjet Szocialista KöztársaságTürkmenisztán 
A Wikimédia Commons tartalmaz Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság témájú médiaállományokat.

A Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság, ismertebb nevén Türkmenisztán, a Szovjetunió egyik közép-ázsiai állama volt 1925 és 1991 között. 1921. augusztus 7-én jött létre a Türkmén Terület a Turkesztáni Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságon belül, majd 1925. május 13-án kivált, és létrejött a Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság.

Az alapítás óta az ország határai nem változtak. 1990. augusztus 22-én a türkmén kormány függetlenedett a szovjet törvényhozás alól. 1991. október 27-én kikiáltották az ország függetlenségét, hivatalos neve pedig Türkmén Köztársaságra módosult. A Szovjetunió megszűnése (december 25.) után ismerték el függetlenségét. 

A Türkmén SZSZK-t északon a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság, délen Irán és Afganisztán, keleten az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság, míg nyugaton a Kaszpi-tenger határolta.

Története

[szerkesztés]

Az Orosz Birodalom alatt

[szerkesztés]

Az Orosz Birodalom a 19. században kezdte meg Közép-Ázsia elfoglalását. Az ott élő türk törzsek közül a türkmének rendelkeztek a legerősebb hadsereggel, akik a hívai kán szolgálatában voltak. 1869-ben a második orosz invázió után, alapították a Kaszpi-tenger partján Krasznovodszk (ma Türkmenbaşy) kikötővárosát. 1873-ban Oroszország megszállta és vazallusává tette a Hívai Kánságot. 1881-ben került sor az utolsó lázadó türkmén törzs felszámolására. Az 1890-es években Oroszország, Perzsia és Afganisztán egy nemzetközi szerződésben felosztották a maradék lakatlan területeket és lefektették  a maival teljesen megegyező államhatárokat.[1]

Az orosz uralom alatt a terület a Transzkaszpi régióhoz tartozott, közigazgatási, katonai és gazdasági központja Taskent lett. Az 1880-as években építették az első vasútvonalat Krasznovodszk és Asgabat között, amit néhány évvel később meghosszabbítottak Taskentig. A vasúthálózat kiépülésével megkezdődött a városiasodás és az ipar fejlődése. Habár ez a régió az Orosz Birodalom gyarmatának lehetett volna nevezni, a Brit Birodalom érdekei és a türkmének forradalma mégis az orosz közigazgatást tette hivatalossá.

A szovjet szocialista köztársaság létrehozása

[szerkesztés]

A türkmének az októberi forradalomban nem, csak később vettek rész fegyveres megmozdulásokban. Habár a türkmének többsége gyűlölte a cári rendszert és függetlenség-párti volt, vezetőik többsége 1906 és 1916 között kivándoroltak. A többi közép-ázsiai területhez hasonlóan a helyiek is gyakran megmozdultak a szovjet uralom ellen, a Vörös Hadsereg számbeli fölénye azonban hamar letörte a türkmének ellenállását. Az ezt követő rémuralom alatt türkmének ezreit végezték ki és félmillió lakos hagyta el az országot.[2]

1924 októberében a szovjet vezetés felszámolta a cári közigazgatás maradékát, a Transzkaszpi és Türkmén régiók részeiből megalakult a Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság, ami a második volt ebben a régióban. Az erőszakos kollektivizálás teljesen felszámolta a nomád életformát, az eredetileg ott élőket pedig elűzték földjeikről. Az élet minden terére kiható diktatúra átformálta az addigi társadalmi szerkezetet és elfojtotta a nemzeti önérzetet. Az erőszakos iparosítás következtében a népesség egy része kivándorolt, helyükre oroszok és más szláv lakosok érkeztek. Az ipari központok és ezzel együtt a nagyvárosok is a természeti erőforrásokban gazdag területeken jöttek létre és/vagy fejlődtek.

A szovjet uralom alatt minden vallást betiltottak, követőiket pedig üldözték. A vallási iskolák és mecsetek többségét bezárták, egyeseket elpusztítottak. A második világháború alatt megalakult egy hivatalos muszlim gyülekezet Taskent központtal, amely a vallás terjesztése mellett a propaganda egyik fő eleme volt, kombinálva a vallást az ideológiával. A kombináció azonban sikertelen volt és az ateizmus hozzájárult a türkmén muszlim közösségek elkülönüléséhez a világ többi közösségével szemben.  Egyes vallási szokások, mint például a muzulmán temetkezés és a férfiak körülmetélése, a szovjet időszakban folytatódtak, de a legtöbb vallási esemény, ismeret és szokás csak "népi formában", a vidéki térségekben maradtak fenn, mint amolyan nem hivatalos iszlám, amelyet az államilag irányított Lelki Igazgatóság nem korlátozott.[3]

A függetlenség előtt

[szerkesztés]

Az 1930-as évek elején a moszkvai kormány szigorúan ellenőrizte a területet. A Szovjetunió Kommunista Pártjának nemzetiségi politikája elősegítette a türkmén politikai elit hatalmának kiépítését és támogatta az eloroszosítást. A szlávok mind Moszkvában, mind Türkmenisztánban szorosan felügyelték a kormányzati tisztviselők és bürokraták nemzeti káderét; általában a türkmén vezetés határozottan támogatta a szovjet politikát. Moszkva szinte minden politikai tevékenységet uralma alatt tartott a köztársaságban, - az 1980-as évek közepén kirobbant korrupciós botrány kivételével, amely Muhammetnazar Gapurow főtitkár hosszú ideig tartó uralmának vetett véget,- Türkmenisztán átlagos szovjet köztársaság volt. A külföldiek és szovjet állampolgárok többsége nem látogathatta meg az országot, emellett a türkmén állampolgárok többsége sem hagyhatta el lakóhelyét.[4] Mihail Gorbacsov reformpolitikája nem gyakorolt jelentős hatást Türkmenisztánra, mivel a helyi politikusok és a Szovjetunió miniszterei ritkán találkoztak egymással és soha nem jutottak megegyezésre. A köztársaságot felkészületlenül érte a Szovjetunió felbomlására és az 1991-es függetlenedés.[5]

Amikor a Szovjetunió más tagköztársaságai 1988-ban és 1989-ben nagyobb önállóságot nyertek, Türkmenisztán vezetése kritizálta Moszkva gazdasági és nemzetközi politikáját, mint a türkméneket kizsákmányoló és károsító folyamatot. A köztársasági Legfelsőbb Tanács egyhangú döntésével, 1990 augusztusában Türkmenisztán kinyilvánította az állam függetlenségét. 1991 augusztusában a moszkvai Gorbacsov-rezsim ellen irányuló puccskísérlet után Türkmenisztán népszerű kommunista vezetője, Saparmyrat Nyýazow népszavazást követelt a függetlenségért. A szavazáson részt vettek 94%-a támogatta a függetlenség kikiáltását. Türkmenisztán Legfelsőbb Tanácsának nem volt más választása, 1991. október 27-én elismerte a Türkmén Köztársaság létrejöttét. Az ország a Szovjetunió megszűnésekor, 1991. december 25-én függetlenedett.

Politika

[szerkesztés]

A többi szovjet köztársasághoz hasonlóan a Türkmenisztán is a marxista-leninista egypártrendszert követte. Az egyetlen legálisan működő párt a Szovjetunió Kommunista Pártjának egyik ága, a Türkmenisztán Kommunista Pártja volt

Türkmenisztán politikája egy egypárti szocialista köztársaság keretein belül zajlott. A Legfelsőbb Tanács a köztársaság egykamarás törvényhozója volt, amelyet annak elnöke vezetett. A törvényhozó, a végrehajtó és az ítélkező hatalmi ágat megtestesítő intézmény a fővárosban, Asgabat-ban ülésezett (egymástól való függetlenségük természetesen nem volt biztosítva, a moszkvai vezetés által kinevezett főtitkár gyakorolta a tényleges hatalmat).

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Curtis, Glenn E.. Turkmenistan: A Country Study. Washington: United States Government Printing Office (1996) 
  • Edgar, Adrienne Lynn (2004), Tribal Nation: The Making of Soviet Turkmenistan, Princeton, New Jersey: Princeton University Press

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Turkmen Soviet Socialist Republic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.