Ugrás a tartalomhoz

Többszörös átruházható szavazat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A preferenciális blokkszavazás vagy többszörös átruházható szavazat (angolul: multiple transferable vote, MTV) egy többségi szavazási rendszer amivel egy többmandátumos választókerületben egyszerre több képviselőt megválasztanak meg. Ellentétben az egyetlen átruházható szavazattal (STV), a preferenciális blokkszavazás nem nyújt arányos képviselet, hanem hasonló eredményeket produkál, mint a relatív többségi blokkszavazás (MNTV), aminek az azonnali többfordulós változatának tekinthető. Mindkét rendszerben a többszörös szavazat miatt a hasonló gondolkodású szavazók egyetlen csoportja nyerhet el minden mandátumot, így a blokkszavazás mindkét formája aránytalan.

egyéni jellegű rendszerek egyszavazatos módszerek többszavazatos módszerek
Egymandátumos módszerek relatív többségi szavazás (SMP)

azonnali többfordulós szavazás (IRV)

korlátozott elfogadó szavazás (limited approval voting)

(korlátlan) elfogadó szavazás (approval voting)

Többmandátumos módszerek egyetlen nem-átruházható szavazat (SNTV)

egyetlen átruházható szavazat (STV)

többszörös nem-átruházható szavazat (MNTV)

többszörös átruházható szavazat (MTV)

  • preferenciális blokkszavazás

A szavazatok leadása és megszámlálása

[szerkesztés]

A preferenciális blokkszavazás során rangsorolt szavazólapot használnak, amelyen a választópolgár a jelölteket a legjobban preferálttól a legkevésbé preferáltig rangsorolja.

A mandátumokat egymás után osztják ki úgy, akiknél a legkevesebb az első preferencia szavazatai száma, kiesnek (és szavazataikat az azonnali többfordulós szavazásnak megfelelően továbbítják), amíg egy jelölt a szavazatok több, mint felét meg nem szerzi. A számlálás addig ismétlődik (a megválasztott jelöltekre leadott preferenciák átugrásával) úgy, hogy minden mandátum kiosztása előtt a összes szavazat teljes értékével, amíg az összes mandátumot be nem töltik.

A preferenciális blokkszavazásnak a számlálási módja különbözteti meg az egyetlen átruházható szavazattól, bár mindkettő az azonnali többfordulós szavazás többmandátumos verziójaként működik: a preferenciális blokkszavazásban a kvóta mindig a (az adott körben érvényes) szavazatok több, mint fele (50%+1) és azért hogy több mandátumot be lehessen tölteni, minden mandátum kiosztása után teljes értékkel újraszámolják a szavazatokat, ez adja a többségi jellegét a rendszernek. Ezzel szemben az egyetlen átruházható szavazatban a kvóta a mandátumok számától függ (például a Hare-kvóta a szavazatok számának és a mandátumok számának a hányadosa, ez 3 mandátum esetén) szavazatokat nem állítják vissza teljes értékre, hanem csak a nyertes jelöltek kvótán felüli többletszavazatait osztják szét - ez biztosítja a szavazatok egyenlő érvényesülését a blokkszavazással ellentétben az STV így arányos képviseletet tud nyújtani.

A preferenciális blokkszavazás hatásai

[szerkesztés]

Rangsorolós elemmel vagy anélkül, a blokkszavazási rendszerek számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek miatt nem reprezentálják a választók szándékainak sokféleségét. A blokkszavazás rendszeresen teljes elsöprő többséget produkál a legmagasabb támogatottságú jelöltek csoportja számára. A preferenciális blokkszavazás során az első nyertes jelölt klónjai garantáltan megnyerik az összes szabad helyet.[1] Bár kevésbé reprezentatív, ez általában nagyobb egyetértést eredményez a megválasztottak között.

A preferenciális blokkszavazás alkalmazása

[szerkesztés]

Az ausztrál szenátusban 1901 és 1948 között blokkszavazást alkalmaztak; 1919-től ez a preferenciális blokkszavazás volt.[2] Újabban a rendszert használták a helyi tanácsok megválasztására Ausztrália északi területein.[3] A 2007-es és 2009-es választásokon az észak-karolinai Hendersonville-ben a preferenciális blokkszavazás egy formáját alkalmazták. 2009-ben a coloradói Aspenben a rendszer hatályon kívül helyezése előtt egyfajta preferenciális blokkszavazást is alkalmaztak egyetlen választásra. 2018-ban Utah állam törvényt fogadott el, amely kísérleti programot hoz létre az önkormányzatok számára, hogy azonnali második szavazást alkalmazzanak az együléses versenyeknél és a többszékes versenyeknél a preferenciális blokkszavazást, 2019-ben pedig a Payson, Utah és Vineyard, Utah mindegyike preferenciálisblokkszavazást alkalmazott három, illetve két városi tanácsi helyért.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Reilly, Ben.szerk.: Bowler: Chapter 3: The Single Transferable Vote and the Alternative Vote Compared, Elections in Australia, Ireland, and Malta under the Single Transferable Vote: Reflections on an Embedded Institution. University of Michigan Press, 37-58. o. (2000. december 7.). ISBN 978-0-472-02681-4 
  2. Farrell (2005. december 7.). „1902 and the Origins of Preferential Electoral Systems in Australia”. Australian Journal of Politics and History 51 (2), 155-167. o. DOI:10.1111/j.1467-8497.2005.00368.x. (Hozzáférés: 2020. augusztus 3.) 
  3. Sanders. „Alice's Unrepresentative Council: Cause for Intervention?”. Australian Journal of Political Science 46 (4), 699-706. o. DOI:10.1080/10361146.2011.623669. (Hozzáférés: 2021. február 16.) 
  4. Jack Santucci and Benjamin Reilly, "Utah’s new kind of ranked-choice voting could hurt political minorities — and sometimes even the majority"

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Preferential block voting című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.