Szentendrei-sziget

Szentendrei-sziget
A sziget Kisoroszi környékén
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Legnagyobb település	Szigetmonostor
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Szigetmonostor népessége	2984 fő (2024. jan. 1.) +/-
Földrajzi adatok
Fekvése	Duna
Szigetek száma	ll
Terület	56 km²
Hosszúság	31 km
Szélesség	2,3–3,5 km
Tengerszint feletti magasság	100–124 m
Elhelyezkedése
Szentendrei-sziget Pozíció Pest vármegye térképén
é. sz. 47° 42′, k. h. 19° 06′47.7, 19.1
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentendrei-sziget témájú médiaállományokat.

A Szentendrei-sziget egy dunai sziget a szűk értelemben vett Dunakanyar és Budapest között a Vác–Pesti-Duna-völgyben, amit keletről a folyam váci főága, nyugatról pedig a Szentendrei-Duna fog közre. Az Árpád korban a Rosd nemzetség birtoka, Rosd-szigetnek is nevezték. A szigetet határoló mindkét folyóágban néhány kisebb sziget is található, ezek többnyire beépítetlenek, a Lupa-sziget üdülőterületnek minősül. Érdekessége, hogy névadó városa, Szentendre nem rajta található.

Geológiája

A Visegrádi-szorost elhagyva lényegesen lelassul a Duna folyása. A sziget felszínét a Duna hordaléka, a víz és a szél formálta. Hosszúsága 31 kilométer, átlagos szélessége 3,5 (Tahitótfalu és a váci rév között) és 2,3 kilométer között változik; területe mintegy 56 négyzetkilométer. Felszínének tengerszint feletti magassága 100-124 méter. A szigeten szántóföldek, gyümölcsösök, szőlősök formájában zajlik a mezőgazdaság. Értékes földtani sajátossága, hogy a kavicsréteget alul agyag, felül homok zárja le, s így fontos és kiváló vízszűrő, illetve tisztító szerepet tölt be, jó minőségű ivóvíz bázist biztosítva a fővárosnak és a sziget településeinek. Parti szűrési kútjai átlagosan napi 600 000 köbméter kiváló minőségű ivóvizet szolgáltatnak.

Növényvilága

A folyam kisebb szigeteit és a partmenti hullámtéri területeit jellemzően galériaerdő borítja. A Szentendrei-szigeten található a gazdag élővilágú Pánkúti-legelő, 25 védett növényfajjal (közöttük két szigorúan védett faj: a gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata), és a homokpuszta gyepeken előforduló csikófark).

Állatvilága

A szigeten több mint 200 madárfaj előfordulását igazolták, közülük legalább 104, például a rétisas, héja, karvaly, darázsölyv, holló, kabasólyom, vörös vércse, fekete gólya, gyurgyalag, búbos banka, jégmadár, partifecske, parlagi pityer, füleskuvik, kuvik, macskabagoly, erdei fülesbagoly és lappantyú rendszeresen vagy időszakosan költ is a szigeten. A nagy bukó költése az utóbbi években bizonyosodott be a sziget északi részén, azóta több helyen is valószínűsíthető költése. Rendszeresen megfigyelhetőek a szigeten a Visegrádi-hegységből átjáró vándorsólymok, valamint a Visegrádi-hegységből és a Börzsönyből átjáró kígyászölyvek vadászó példányai, sőt ritkán a kerecsensólyom és pusztai ölyv, békászó sas, vörös kánya kóborló példányai is megjelennek a szigeten; utóbbi kettő a vonulása során éjszakázott is a sziget területén. Az északi szigetcsúcsnál már figyeltek meg ékfarkú halfarkast is. Egy alkalommal fakó keselyű is átrepült a sziget légterében. Vonuláskor szalakóta, hamvas rétihéja is előfordul. A barna kánya és a halászsas rendszeres őszi-tavaszi átvonuló. Télen gyakori vendég a kékes rétihéja, szórványosan megfigyelhető a gatyás ölyv, és ritkábban, de előfordul a kis sólyom is. A sziget északi részéről (Tordák) van téli adata a réti fülesbagolynak és a hósármánynak is, továbbá a jegesréce, a fekete réce, valamint az izlandi kerceréce is előfordult már a Duna közeli szakaszán. A madarak egyik kedvelt élőhelye a legnagyobb belső vizes felület, a Merzsán-tó volt, egészen addig, amíg le nem csapolták. Az emlősök közül említést érdemel a kiemelkedő dámvadállomány és a bizonyítottan előforduló aranysakál. Manapság a Szentendrei-sziget legértékesebb madárélőhelyei az ártéri ligeterdők és a homokos talajú, árvalányhajas buckák, legelők.

Települések

Szigetcsúcs (a sziget északi csücske, jobbra)

A sziget Kismaros felől (jobbra)

Északról délre:

• Kisoroszi
• Tahitótfalu
• Pócsmegyer (része Surány üdülőterület)
• Szigetmonostor (része Horány üdölőfalu)

Vízrajza

A sík, alacsonyan fekvő területet a gyakori árvizektől kiterjedt gátrendszer védi.

A szigeten három darab mesterségesen kialakult tó található:

• Pócsmegyer területén: Pázsit-tó és egy horgásztó
• Kisoroszi területén: Cseres-tó

Közlekedés

A Szentendrei-szigeten hosszában és keresztben is mindössze egy-egy négy számjegyű út húzódik: délről északra az 1113-as út halad végig az itteni települések történelmileg kialakult központjain, keresztirányban pedig az 1114-es út húzódik a 11-es főút tahi szakaszától a Tildy hídon és Tótfalu városrészen át a váci révig. A sziget területén még további mintegy fél tucatnyi útszakasz minősül öt számjegyű országos közútnak, ezek jellemzően hajó- vagy révállomásokat szolgálnak ki, valamint Tahitótfalu egyik belső útja, a 11 611-es út, amely az 1113-as egyirányúsítása miatt lett országos közút.

A szigetet több helyen rendszeres kompjárat köti össze a szárazfölddel:

Nyugati oldal (főág):

• Kisoroszi – Szentgyörgypuszta (Visegrád része Dunabogdány határában)
• Pócsmegyer – Leányfalu
• Szigetmonostor – Szentendre
• Szigetmonostortól délre – Szentendre (ún. „Pásztorrév”)

Keleti oldal (szentendrei Dunaág):

• Tahitótfalu – Vác
• Surány (Pócsmegyer üdülőterülete) – Felsőgöd
• Horány (Szigetmonostor üdülőterülete) – Alsógöd
• Horány – Dunakeszi

Az egyetlen híd, amelyen az év bármely szakában be lehet jutni a sziget területére, a Tildy híd Tahitótfaluban ível át a Szentendrei-Duna felett.

2006-ban kezdődött az M0-s körgyűrű északi szektorának építése. 2008-ban adták át a sziget déli végét átszelő Megyeri híddal együtt. A híd a szigeten csupán áthalad: a főváros ivóvízkészletének igen nagy hányadát biztosító itteni csápos kutak és egyáltalán a szigetcsúcs szinte érintetlen környezetének védelme érdekében Szigetmonostor számára nem épült lehajtó.

További információk

• Szentendrei-sziget portál
• Szentendrei-sziget.lap.hu – Linkgyűjtemény
• A sziget műholdas képe (Google)