Ugrás a tartalomhoz

Suzanne Valadon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Suzanne Valadon
Született1865. szeptember 23.[1][2][3][4][5]
Bessines-sur-Gartempe[6][7]
Elhunyt1938. április 7. (72 évesen)[1][2][3][5][8]
Párizs 16. kerülete[9][10]
Álneve
  • Suzanne Moussis
  • Suzanne Utter
Állampolgárságafrancia[11]
HázastársaAndré Utter (1914–1938)[12]
Élettársa
GyermekeiMaurice Utrillo
Foglalkozása
  • festőművész
  • művészeti modell
  • modell
  • rajzoló
  • gravírozó
  • művész
SírhelyeSaint-Ouen Cemetery

Suzanne Valadon aláírása
Suzanne Valadon aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Suzanne Valadon témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Suzanne Valadon (Bessines, 1865. szeptember 23.Párizs, 1938. április 7.) francia festő, modell, Maurice Utrillo anyja. Ő volt az első nő, aki a Société Nationale des Beaux-Arts tagja lett.

Élete

[szerkesztés]
Renoir: Suzanne Valadon portréja, 1885

Marie-Clémentine Valadon néven született egy Limousin megyei kis falucskában. Anyja, Madeline Valadon varrónő volt, apjáról nem lehet tudni (állítólag évekig börtönben ült). Maga Suzanne egyébként fantáziadús meséket adott elő származásáról: hol talált gyermek volt, hol egy gazdag várúr lánya. Tény, hogy az anya nem maradhatott törvénytelen gyermekével a faluban, ezért Párizsba költözött, ahol szintén varrásból tartotta fenn magát és lányát. A kis Marie-Clémentine ennek ellenére gyakorlatilag az utcán nőtt fel, időnként besegített az ismerős mosónőknek, ő szállította haza a tiszta ruhaneműt.

Alig múlt 15 éves, amikor beállt egy cirkuszba artistának. A Montmartre festői itt ismerték meg, mert ebben az időben a művészek igen érdeklődtek a cirkuszművészet iránt. Egy cirkuszi baleset után azt javasolták a koraérett, bájos arcú és sudár termetű lánynak, hogy modellkedéssel keresse kenyerét. Először Puvis de Chavannes-nak állt modellt, aztán sorra Degas, Toulouse-Lautrec, Van Gogh, Gauguin és Renoir következett. A lány kiváló modell volt, remekül vette fel az ábrázolandó személy jellegzetességeit. Degas fedezte fel, hogy a lány remekül rajzol. Ezt írta: „Időnként nézegetem ebédlőmben azt a vörös krétarajzát (állandóan ott tartom), és azt mondom magamban: ez a rettenetes Marie zseniálisan rajzol!”. Azt tanácsolta a lánynak, hogy komolyan foglalkozzon rajzolással és festéssel. Ebben más festők is támogatták.

1883-ban állapotos lett, és december 26-án fiút szült. Apja ismeretlen, a gyermek neve Maurice Valadon lett. Marie, csakúgy, mint máskor, most is sokféle mesével állt elő a gyermek apját illetően, még egy Boissy nevű dilettáns festő, a Montmartre nevezetes alkoholistája is a megnevezettek között volt. Annak is híre volt, hogy Puvis de Chavannes évi kétszáz frank tartásdíjat folyósított titokban Valadonnak.[14] Suzanne – a nevet Toulouse-Lautrec javaslatára vette fel – szorgosan igyekezett apát keresni fiának, és emiatt elcsábított egy Paul Mousis nevű jómódú bankvezetőt, aki elhagyta a családját Suzanne kedvéért, és később feleségül is vette, de Maurice-t nem adoptálta.

Talált végül egy Miguel Utrillo y Molins nevű festő-építészt, aki 1891-ben nevére vette a gyermeket.[15] Suzanne apakeresési kálváriájáról egy anekdota keringett Párizsban, amit az amerikai műgyűjtő, Ruth Bakwintett tett közzé a New York Times-ban: Amikor Suzanne Valadon megszülte Maurice-t, elment Renoir-hoz, akinél kilenc hónappal korábban modellt állt. Renoir megnézte a bébit, és azt mondta: 'Nem lehet az enyém, szörnyű a színe!' Ezután Degas-hoz ment, akinél szintén modellkedett akkoriban. A festő azt mondta: 'Nem lehet az enyém, szörnyű az alakja!' Beülve egy kávéházba, Valadon meglátott egy Miguel Utrillo nevű festőt, akinek elsírta bánatát. A férfi erre azt mondta: 'Büszke lennék, ha nevemet adhatnám Renoir vagy Degas munkájához!'[16]

Suzanne 1909-ben összeismerkedett egy fiatal amatőr festővel, André Utterrel (aki éppen holtrészeg fiát, Maurice Utrillót vitte haza). Suzanne lefestette a férfit Ádámként, és egymásba szerettek. Elvált Mousis-tól és összeházasodott a fiánál is fiatalabb Utterrel. Ettől kezdve együtt élt az „elátkozott szentháromság”, ahogy Utrillo nevezte magukat.

Suzanne Valadon 1938-ban halt meg, a párizsi Saint-Ouen temetőben nyugszik. Temetésén számos barátja, a művészvilág jeles képviselői jelentek meg, többek között Pablo Picasso, Georges Braque, André Derain.

Művészete

[szerkesztés]

Suzanne Valadon festőbarátai bátorítására komolyan kezdett foglalkozni rajzzal és festéssel. Rajza igen jellegzetesek: alakjait egyetlen körvonallal rajzolta körül, ami valóban remek megfigyelőkészségről és rajztudásról ad tanúbizonyságot. Sajátos, hogy rajzain (fia arcképein kívül) szinte kizárólag csak aktokat örökített meg. Pasztellképei Toulouse-Lautrec és Degas hatását mutatják. Festményei egészen más stílusúak: Gauguin és a pont-aveni csoport festőinek hatásáról tanúskodnak. Csendéleteket, tájképeket, portrékat festett. Alkotásain ki kell emelni a szigorú kompozíciós készséget és a vibráló színek használatát. Első kiállítása az 1890-es évek elején volt, ahol főleg portrékat mutatott be, köztük egy Erik Satie zeneszerzőről készül arcképet.[17]

1894-ben tagja lett – első nőként – a Société Nationale des Beaux-Arts-nak. 1921-ben a Weill galériában rendezték meg fiával közös reprezentatív kiállítását. Valadon festészetében a tökéletességre törekedett, nem egy festményét csak 13 év után mutatta be. Megvetette a (pénzügyi) siker hajhászását, azt vallotta, hogy a művészi maximumra kell törekedni mindenek felett.

Művei közül jelentős számú alkotást mutat be a párizsi Georges Pompidou központ, a grenoble-i Szépművészeti Múzeum, a New York-i Metropolitan Museum of Art és a sannois-i Utrillo-Valadon Múzeum.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Suzanne Valadon (holland nyelven)
  3. a b Suzanne Valadon (angol nyelven)
  4. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. https://www.tourisme-hautevienne.com/patrimoine-et-visites/patrimoine-bati/musees-eco-musees-musees-thematiques/musee-espace-valadon-12601
  7. BnF-források (francia nyelven)
  8. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. RKDartists (holland nyelven)
  10. http://archives.paris.fr/arkotheque/visionneuse/visionneuse.php?arko=YTo2OntzOjQ6ImRhdGUiO3M6MTA6IjIwMjEtMDYtMDkiO3M6MTA6InR5cGVfZm9uZHMiO3M6MTE6ImFya29fc2VyaWVsIjtzOjQ6InJlZjEiO2k6NDtzOjQ6InJlZjIiO2k6MjY2Mjg5O3M6MTY6InZpc2lvbm5ldXNlX2h0bWwiO2I6MTtzOjIxOiJ2aXNpb25uZXVzZV9odG1sX21vZGUiO3M6NDoicHJvZCI7fQ==#uielem_move=-54%2C-567&uielem_islocked=0&uielem_zoom=177&uielem_brightness=0&uielem_contrast=0&uielem_isinverted=0&uielem_rotate=F, 9
  11. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  12. a b Suzanne Valadon. Galerie Michelle Champetier
  13. a b katalán Wikipédia (katalán nyelven)
  14. A történetet Maurice Utrillo özvegye mondta el egy 1883 körül tartott banketten.
  15. Miguel Utrillo „igazi” fia, 1959-ben megjelent Testvérem, Maurice Utrillo című könyvében azt állította, hogy a fiú apja ténylegesen Miguel Utrillo volt. A két Utrillo állítólag valóban hasonlított egymásra…
  16. 'Parting With the Family van Gogh'
  17. Erik Satie-hoz 1893-ban egy közel féléves szerelmi viszony fűzte. Satie feleségül is akarta venni, de Suzanne visszautasította az ajánlatot.

Források

[szerkesztés]
  • A modern festészet lexikona. Corvina Kiadó, Budapest, 1974
  • Székely András: Utrillo. A művészet kiskönyvtára. Corvina Kiadó, Budapest, 1970

További információk

[szerkesztés]