Sárgabóbitás hegyicsiröge
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Macroagelaius imthurni (Sclater, 1881) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sárgabóbitás hegyicsiröge témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgabóbitás hegyicsiröge témájú kategóriát. |
A sárgabóbitás hegyicsiröge (Macroagelaius imthurni) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.[1][2]
Magyar neve forrással nincs megerősítve.
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Philip Lutley Sclater angol ornitológus írta le 1881-ben, az Agelaeus nembe Agelaeus imthurni néven.[3]
Előfordulása
[szerkesztés]Dél-Amerika északi részén, Brazília, Guyana és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi hegyi erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 25-28 centiméter, testtömege 71,7-87,3 gramm.[3]
Életmódja
[szerkesztés]Ízeltlábúakkal táplálkozik, de fogyaszt kisebb gerinceseket és gyümölcsöket is.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. március 31.)
- ↑ Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. március 31.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. március 31.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. március 31.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. március 31.)
