Ribemont-i szerződés

Ribemont-i szerződés

Birodalmi határok 880-ban a Ribemont-i szerződés után (Allgemeiner Historischer Handatlas, Gustav Droysen, 1886)

A ribemont-i szerződés 880-ban az utolsó szerződés a Frank Birodalom örökösei között, mely a birodalmi felosztások sorában létrejött. Ezt III. (ifjabb) Lajos keleti frank király, III. Lajos nyugati frank (francia) király és Karlmann austrasiai majordomusa (később Karlmann nyugati frank király) írták alá.

Története

II. (Kopasz) Károly halála után III. (ifjabb) Lajos barátságáról biztosította Károly utódját, II. (Hebegő) Lajost a fourons-i szerződéssel 878 novemberében. A két unokaöcs ígéretet tett egymásnak arra, hogy kölcsönösen elismerik és elfogadják az öröklésre saját fiaikat, nem támasztanak igényt egymás területeire. E szerződés próbájára akkor került sor, amikor II. (Hebegő) Lajos 879 áprilisában meghalt. Egy nyugati frank küldöttség, melyet Gauzlin, Párizs püspöke – majd a viking razziák alatt a város védelmezője – vezetett, felkérte ifjabb Lajost, vegye át az irányítást a Nyugati Frank Királyságban, s mert nagyravágyó felesége, Luitgard is támogatta ezt az elképzelést, ifjabb Lajos elindult megszállni a másik királyság területét. Amint elérte Verdunt, visszavonult, mert unokaöccsei: III. Lajos, Franciaország királya és Karlmann austrasiai majordomus szorongatott helyzetükben átengedték lotaringiai örökségüket neki.

Közben Boso, a karoling származású nemes kikiáltotta magát királynak Provence-ban (Alsó-Burgundia), a vikingek támadásai elleni hatékonyabb védelem ürügyén. Ezért a karoling királyok úgy döntöttek, hogy félreteszik addigi egymás közötti nézeteltéréseiket, hogy foglalkozhassanak a mindannyiukat veszélyeztető fenyegetésekkel. Találkoztak Ribemont-ban – melynek a mai neve Aisne – és megállapodtak, hogy cserébe III. (ifjabb) Lajos keleti frank király semlegességéért a francia királyok szerződésben is újra megerősítik Lajost lotharingiai birtokaiban, melyeket már neki adtak a Meersseni szerződéssel. Így már szabadon tudtak fellépni Boso ellen.

Az a határ, melyet itt megállapítottak és meghúztak a Francia Királyság és a Német-római Birodalom között, többé-kevésbé ugyanaz maradt a késő középkor végéig. A feudális rendszer a Frank Birodalom területén alakult ki. Megszilárdulásához a frank területeken létrejött államok szolgáltak bázisul, amely a középkorban Franciaország, Németország és Appennini-félszigeten fennálló államalakulatok kialakulásához is vezetett.

• 
  A verduni szerződés után 843-ban létrejött, három részre osztott Frank Birodalom, Nyugati Frank Királyság,Középső Frank Királyság és Keleti Frank Királyság
• 
  A Frank királyságok határai 855-ben
• 
  A határok 870-ben
• 
  A Ribemont-i szerződésben rögzített határok 880-ban
• 
  A Francia Királyság és a Német-római Birodalom közötti határvonal 1180-ban

A Frank Birodalom felosztása időrendben:

• Verduni szerződés (843)
• Prümi szerződés (855)
• Meersseni szerződés (870)
• Ribemont-i szerződés (880)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Treaty of Ribemont című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• Manfred Scheuch: Historischer Atlas Deutschland. Weltbild, Augsburg 2006, ISBN 3-8289-0358-4, 19. oldal

Források

Az angol nyelvi források a fordított oldalon találhatóak, az egyéb nyelvű források a Más nyelveken részen kereshetőek.