Prímhézag
A matematika, azon belül a számelmélet területén a prímhézag (prime gap, jelölése a gap-ből gyakran g) két egymást követő prímszám közötti különbséget jelenti. Az n-edik prímhézag, jelölje gn vagy g(pn) az (n + 1)-edik és az n-edik prímszámok közötti különbség:
Így tehát g1 = 1, g2 = g3 = 2, g4 = 4 stb. A prímhézagok (gn) sorozatát átfogóan tanulmányozták, mégis számos nyitott kérdés és sejtés létezik velük kapcsolatban.
Az első 60 prímhézag:
- 1, 2, 2, 4, 2, 4, 2, 4, 6, 2, 6, 4, 2, 4, 6, 6, 2, 6, 4, 2, 6, 4, 6, 8, 4, 2, 4, 2, 4, 14, 4, 6, 2, 10, 2, 6, 6, 4, 6, 6, 2, 10, 2, 4, 2, 12, 12, 4, 2, 4, 6, 2, 10, 6, 6, 6, 2, 6, 4, 2, ... (A001223 sorozat az OEIS-ben).
A gn sorozat definíciójából következik, hogy minden prímszám felírható a következő alakban:
Egyszerű megfigyelések
[szerkesztés]Az első, legkisebb, és egyetlen páratlan prímhézag (1) az egyetlen páros prímszám (2) és az első páratlan prímszám (3) között van. Az összes többi prímhézag páros. Egyetlen olyan prímhézag-páros van, ami maga is prímszámokból áll, a g2 és g3 a 3, 5 és 7 között.
Bármely P prímszám esetén P#-tel jelöljük P primoriálisát, tehát az összes prímszám szorzatát P-ig bezárólag, P-t is beleértve. Ha Q a P-t közvetlenül követő prímszám, akkor a következő sorozat:
Q − 2 egymást követő egész számot tartalmaz, tehát itt a prímhézag legalább Q − 1 hosszúságú. Ebből következik, hogy tetszőlegesen nagy prímhézagok léteznek, így tehát bármely P prímszámhoz tartozik olyan n egész szám, ahol gn ≥ P. (Belátható, ha n-et úgy választjuk meg, hogy pn a legnagyobb prímszám, ami kisebb P# + 2-nél.) A tetszőlegesen nagy prímhézagok létezése a prímszámtételből kiindulva is belátható, mi szerint a prímszámok sűrűsége közelít a nullához. A tétel szerint P# igen durva közelítésben exp(P) nagyságú, exp(P) környezetében pedig az egymást követő prímszámok közötti átlagos távolság P.
A gyakorlatban a P méretű prímrések a P#-nál jóval előbb jelentkeznek. Például a 71 egymást követő összetett számból álló szekvencia először 31398 és 31468 között jelentkezik, míg a 71# huszonhét számjegyből áll – tízes számrendszerben 557940830126698960967415390.
Bár a prímszámok közti átlagos hézag nagysága a számok természetes logaritmusa szerint növekszik, a maximális prímhézag és a benne foglalt egészek közötti arány szintén nő, ahogy egyre nagyobb számok és prímhézagok fordulnak elő.
Az ellenkező irányt tekintve, az ikerprímsejtés szerint gn = 2 végtelen sok n helyen.
Numerikus eredmények
[szerkesztés]2017 márciusában az ismert legnagyobb prímhézag azonosítható valószínű prím végekkel 5 103 138 hosszúságú, a hozzá tartozó 216849 jegyű valószínű prímeket Robert W. Smith találta, ennek a jósága M=10,2203.[1] A legnagyobb ismert prímhézag, aminek a szélein bizonyítottan prímszámok találhatók, 1 113 106 hosszúságú, a szélein lévő 18662 jegyű prímszámokat P. Cami, M. Jansen és J. K. Andersen találták meg.[2][3]
Nevezzük gn-t maximális prímhézagnak, ha gm < gn minden m < n esetben. 2016 júniusában a legnagyobb ismert maximális prímhézag 1476 hosszúságú, Tomás Oliveira e Silva találta meg. Ez sorrendben a 75. maximális hézag, és az 1425172824437699411 prímszám után következik.[4] További maximális prímhézag-rekordok találhatók itt: A002386.
Egy prímhézag jóságán (merit) a gn / ln(pn) arány értendő. 1931-ben E. Westzynthius bebizonyította, hogy a prímhézagok logaritmikusnál gyorsabban nőnek. Tehát,[5]
Jóság | gn | számjegyek | pn | Dátum | Felfedező |
---|---|---|---|---|---|
36,858288 | 10716 | 127 | 7910896513·283#/30 − 6480 | 2016 | Dana Jacobsen |
36,590183 | 13692 | 163 | 1037600971·383#/210 − 8776 | 2016 | Dana Jacobsen |
36,420568 | 26892 | 321 | 59740589·757#/210 − 14302 | 2016 | Dana Jacobsen |
35,424459 | 66520 | 816 | 1931·1933#/7230 − 30244 | 2012 | Michiel Jansen |
35,310308 | 1476 | 19 | 1425172824437699411 | 2009 | Tomás Oliveira e Silva |
34,975687 | 1442 | 18 | 804212830686677669 | 2005 | Siegfried Herzog |
2016. novemberi adat szerint a legnagyobb ismert jósági érték 10716 / ln(7910896513·283#/30 − 6480) ≈ 36,858288 (283# 283 primoriálisát jelöli). A végpontok 127 jegyű prímek.
A Cramér–Shanks–Granville-arány a következő szám:[6]
Az arány legnagyobb ismert értéke 0,9206386, ami az 1693182318746371 prímszámhoz tartozik. Megoszlanak a vélemények, hogy az arány eléri-e az egyet; további rekordértékek itt találhatók: A111943.
|
|
|
További eredmények
[szerkesztés]Felső korlátok
[szerkesztés]Az 1852-ben bizonyított Bertrand-posztulátum kimondja, hogy k és 2k között mindig létezik prímszám, így tehát pn+1 < 2pn, amiből következik, hogy gn < pn.
Az 1896-ban bizonyított prímszámtétel szerint egy p prímszám és a rákövetkező prímszám közötti hézag átlagos nagysága ln(p). Egy konkrét hézag tényleges mérete persze ennél jóval nagyobb vagy kisebb is lehet. A prímszámtételből azonban következik egy felső korlát is: minden ε > 0-hoz létezik N szám, amire gn < εpn minden n > N esetben.
Kikövetkeztethető, hogy a prímhézagok a prímek nagyságához képest egyre kisebbek lesznek, tetszőlegesen kicsik: a hányados nullához tart:
Hoheisel (1930) mutatta meg elsőként,[9] hogy létezik egy θ < 1 konstans, amire
így tehát:
elegendően nagy n-ekre.
Hoheisel a θ értékét 32999/33000-ra tette. Ezt Heilbronn 249/250-re javította,[10] majd Chudakov θ = 3/4 + ε-re, bármilyen ε > 0-ra.[11]
Ingham nevéhez fűződik egy nagyobb előrelépés,[12] aki megmutatta, hogy ha
valamely pozitív c konstansra, ahol az O az O jelölésre utal, akkor
bármely θ > (1 + 4c)/(2 + 4c)-re. Itt a szokásos módon ζ a Riemann-féle zéta-függvény, π pedig a prímszámláló függvény. Tudva, hogy bármely c > 1/6 elfogadható, megállapítható, hogy θ bármely ⅝-nál nagyobb szám lehet.
Ingham eredményének közvetlen következménye, hogy n3 és (n + 1)3 között mindig van prímszám, ha n elegendően nagy.[13] A Lindelöf-sejtés implikálná, hogy Ingham képlete bármilyen pozitív c számra igaz, de még ez sem lenne elég annak igazolására, hogy elegendően nagy n-re mindig van prímszám n2 és (n + 1)2 között (lásd Legendre-sejtés). Ennek igazolására erősebb eredményre, például a Cramér-sejtésre volna szükség.
Huxley 1972-ben megmutatta, hogy θ választható például θ = 7/12 = 0,58(3)-ra is.[14]
Baker, Harman és Pintz 2001-es eredménye szerint θ levihető akár 0,525-ig.[15]
2005-ben Daniel Goldston, Pintz János és Cem Yıldırım bebizonyították, hogy
- ,
majd két évvel később a következőre javították az eredményt:[16]
2013-ban Yitang Zhang igazolta, hogy
ami azt jelenti, hogy végtelen sok 70 milliónál nem nagyobb prímhézag létezik.[17] A Polymath Project keretében végzett együttműködés keretében sikerült Zhang korlátját optimalizálni, 2013. július 20-ára egészen 4680-ig vitték le.[18] 2013 novemberében, James Maynard bemutatta a GPY-szita egy új finomítását, amivel a korlátot 600-ig vitte le, továbbá megmutatta, hogy bármely m-re létezik m prímszámot tartalmazó korlátos intervallum:[19]
Maynard gondolatait továbbfejlesztve a Polymath project azóta feljavította a korlátot 246-ra.[18][20] Továbbá, feltételezve az Elliott–Halberstam-sejtés és annak általánosított formájának igazságát, a Polymath project wiki állítása szerint N-et 12-re, illetve 6-ra sikerült lecsökkenteni.[18]
Alsó korlátok
[szerkesztés]1938-ban Robert Rankin bebizonyította, hogy létezik olyan c > 0 konstans, amire a
egyenlőtlenség végtelen sok n értékre igaz lesz, továbbfejlesztve ezzel Erik Westzynthius és Erdős Pál eredményeit. Később megmutatta, hogy bármely c < eγ konstans jó lehet, ahol γ az Euler–Mascheroni-állandó. A c konstans értékét 1997-ben javították bármely 2eγ-nál kisebb értékre.[21]
Erdős Pál 10 000 dollárt ajánlott annak bizonyításáért vagy cáfolatáért, hogy a fenti egyenlőtlenség c konstansát bármilyen nagyra lehet választani.[22] Ezt 2014-ben sikerült igazolni a Ford–Green–Konyagin–Tao szerzőknek, és tőlük függetlenül James Maynardnak.[23][24]
Az eredményt Ford–Green–Konyagin–Maynard–Tao tovább javította a következőre:
n végtelen sok értékére.[25]
Prímhézagok láncolatára szintén sikerült alsó korlátokat megállapítani.[26]
Prímhézagokkal kapcsolatos sejtések
[szerkesztés]Még jobb eredmények érhetők el, ha a Riemann-sejtést igaznak feltételezzük. Harald Cramér igazolta,[27] hogy a Riemann-sejtésből következik, hogy a gn prímhézagra teljesül, hogy
a nagy O jelölést használva. Későbbi feltételezése szerint a prímhézagok még kisebbek. A Cramér-sejtés durván azt fogalmazza meg, hogy
A Firoozbakht-sejtés kimondja, hogy (ahol az n-edik prím) n szerint szigorúan csökkenő függvény, tehát
Ha ez a sejtés igaz, akkor a függvény teljesíti a [28] Következne belőle a Cramér-sejtés egy erős formája, de inkonzisztens lenne a Granville és Pintz által megfigyelt heurisztikákkal,[29][30][31] melyek szerint végtelen sokszor bármely -ra, ahol az Euler–Mascheroni-állandót jelöli.
Oppermann sejtése gyengébb, mint a Cramér-sejtés. Az Oppermann-sejtéssel becsült prímhézag mérete nagyságrendileg:
Ha ez igaz, akkor létezik egy m>0 (valószínűleg m=30) természetes szám, amire minden n>m-re teljesül, hogy
Az Andrica-sejtés, ami Oppermann sejtésének gyengébb változata, kimondja, hogy[32]
Ez enyhén erősebb a Legendre-sejtésnél, ami szerint az egymást követő négyzetszámok között mindig található prímszám.
Számelméleti függvényként
[szerkesztés]Az n-edik és (n + 1)-edik prímszámok közötti gn prímhézag a számelméleti függvények egy példája. Ebben a kontextusban szokásosan dn-nel jelölik (magyar kontextusban ez a jelölés általában az osztószám-függvényt illeti), neve pedig prímkülönbség-függvény (prime difference function).[32] A függvény se nem multiplikatív, se nem additív.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Prime gap című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2017. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
- ↑ The Top-20 Prime Gaps. (Hozzáférés: 2014. június 13.)
- ↑ A proven prime gap of 1113106
- ↑ Maximal Prime Gaps
- ↑ Westzynthius, E. (1931), "Über die Verteilung der Zahlen die zu den n ersten Primzahlen teilerfremd sind", Commentationes Physico-Mathematicae Helsingsfors 5: 1–37.
- ↑ a b NEW PRIME GAP OF MAXIMUM KNOWN MERIT. [2016. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 11.)
- ↑ Dynamic prime gap statistics
- ↑ TABLES OF PRIME GAPS. [2016. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 11.)
- ↑ Hoheisel, G. (1930). „Primzahlprobleme in der Analysis”. Sitzunsberichte der Königlich Preussischen Akademie der Wissenschaften zu Berlin 33, 3–11. o.
- ↑ Heilbronn, H. A. (1933). „Über den Primzahlsatz von Herrn Hoheisel”. Mathematische Zeitschrift 36 (1), 394–423. o. DOI:10.1007/BF01188631.
- ↑ Tchudakoff, N. G. (1936). „On the difference between two neighboring prime numbers”. Math. Sb. 1, 799–814. o.
- ↑ Ingham, A. E. (1937). „On the difference between consecutive primes”. Quarterly Journal of Mathematics 8 (1), 255–266. o. DOI:10.1093/qmath/os-8.1.255.
- ↑ Cheng, Yuan-You Fu-Rui (2010). „Explicit estimate on primes between consecutive cubes”. Rocky Mt. J. Math. 40, 117–153. o. DOI:10.1216/rmj-2010-40-1-117.
- ↑ Huxley, M. N. (1972). „On the Difference between Consecutive Primes”. Inventiones Mathematicae 15 (2), 164–170. o. DOI:10.1007/BF01418933.
- ↑ Baker, R. C. (2001). „The difference between consecutive primes, II”. Proceedings of the London Mathematical Society 83 (3), 532–562. o. DOI:10.1112/plms/83.3.532.
- ↑ Primes in Tuples II. ArXiv. (Hozzáférés: 2013. november 23.)
- ↑ Zhang, Yitang (2014). „Bounded gaps between primes”. Annals of Mathematics 179 (3), 1121–1174. o. DOI:10.4007/annals.2014.179.3.7.
- ↑ a b c Bounded gaps between primes. Polymath. (Hozzáférés: 2013. július 21.)
- ↑ Maynard, James (2015). „Small gaps between primes”. Annals of Mathematics 181 (1), 383–413. o. DOI:10.4007/annals.2015.181.1.7.
- ↑ D.H.J. Polymath (2014). „Variants of the Selberg sieve, and bounded intervals containing many primes”. Research in the Mathematical Sciences 1. DOI:10.1186/s40687-014-0012-7.
- ↑ Pintz, J. (1997). „Very large gaps between consecutive primes”. J. Number Theory 63 (2), 286–301. o. DOI:10.1006/jnth.1997.2081.
- ↑ Erdős, Some of my favourite unsolved problems
- ↑ (2016) „Large gaps between consecutive prime numbers”. Ann. of Math. 183 (3), 935–974. o. DOI:10.4007/annals.2016.183.3.4.
- ↑ Maynard, James (2016). „Large gaps between primes”. Ann. of Math. 183 (3), 915–933. o. DOI:10.4007/annals.2016.183.3.3.
- ↑ Ford, Kevin; Green, Ben; Konyagin, Sergei; Maynard, James; Tao, Terence (2015). "Long gaps between primes".
- ↑ Ford, Kevin; Maynard, James; Tao, Terence (2015-10-13). "Chains of large gaps between primes".
- ↑ Cramér, Harald (1936), "On the order of magnitude of the difference between consecutive prime numbers", Acta Arithmetica 2: 23–46, <http://matwbn.icm.edu.pl/ksiazki/aa/aa2/aa212.pdf>. Hozzáférés ideje: 2016-07-11
- ↑ Sinha, Nilotpal Kanti (2010), On a new property of primes that leads to a generalization of Cramer's conjecture, pp. 1–10, <http://arxiv.org/abs/1010.1399>.
- ↑ Granville, A. (1995), "Harald Cramér and the distribution of prime numbers", Scandinavian Actuarial Journal 1: 12–28, <http://www.dartmouth.edu/~chance/chance_news/for_chance_news/Riemann/cramer.pdf> Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 11.).
- ↑ Granville, Andrew (1995), "Unexpected irregularities in the distribution of prime numbers", Proceedings of the International Congress of Mathematicians 1: 388–399, <http://www.dms.umontreal.ca/~andrew/PDF/icm.pdf>.
- ↑ Pintz, János (2007), "Cramér vs. Cramér: On Cramér's probabilistic model for primes", Funct. Approx. Comment. Math. 37 (2): 232–471, <http://projecteuclid.org/euclid.facm/1229619660>
- ↑ a b Guy (2004) §A8
- Guy, Richard K.. Unsolved problems in number theory, 3rd, Springer-Verlag (2004). ISBN 978-0-387-20860-2
Irodalom
[szerkesztés]- Soundararajan, Kannan (2007). „Small gaps between prime numbers: the work of Goldston-Pintz-Yıldırım”. Bull. Am. Math. Soc., New Ser. 44, 1–18. o. DOI:10.1090/s0273-0979-06-01142-6.
- Mihăilescu, Preda (2014. június 1.). „On some conjectures in additive number theory”. Newsletter of the European Mathematical Society, 13–16. o. DOI:10.4171/NEWS. ISSN 1027-488X.
További információk
[szerkesztés]- Thomas R. Nicely, Some Results of Computational Research in Prime Numbers -- Computational Number Theory. This reference web site includes a list of all first known occurrence prime gaps.
- Weisstein, Eric W.: Prime Difference Function (angol nyelven). Wolfram MathWorld
- Prime Difference Function a PlanetMath oldalain
- Armin Shams, Re-extending Chebyshev's theorem about Bertrand's conjecture, does not involve an 'arbitrarily big' constant as some other reported results.
- Chris Caldwell, Gaps Between Primes; an elementary introduction
- www.primegaps.com A study of the gaps between consecutive prime numbers
- Andrew Granville, Primes in Intervals of Bounded Length; overview of the results obtained so far up to and including James Maynard's work of November 2013.