Pogorács
| Pogorács (Podgorač) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Pogorács |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Goran Đanić (HNS-LD-SDP-DSSR) |
| Irányítószám | 31433 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2455 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 118 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 28′, k. h. 18° 13′45.466667°N 18.216667°EKoordináták: é. sz. 45° 28′, k. h. 18° 13′45.466667°N 18.216667°E | |
| Pogorács weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pogorács témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pogorács (horvátul: Podgorač) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 37, közúton 40 km-re délnyugatra, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkságon, a Krndija-hegység északkeleti lejtői alatt, a Diakovárról Nekcsére menő főút mentén fekszik.
A község települései
[szerkesztés]Közigazgatásilag Bijela Loza, Budimci, Kelešinka, Kršinci, Osztrosinc (Ostrošinci), Pogorács, Poganovci, Razbojište és Stepánfalva (Stipanovci) települések tartoznak hozzá.
Története
[szerkesztés]A területén talált régészeti leletek tanúsága szerint itt már az őskortól fogva éltek emberek. A „Ražište” nevű lelőhelyen[2] az újkőkori Sopot kultúra kerámiáinak különleges helyi díszítési formája található, melyet róla Ražište-típusnak neveztek el. A másik jelentős újkőkori lelőhely „Breški gaj”,[3] ahol a korai neolitikumhoz tartozó Starčevo-kultúra spirális B csoportjához tartozó kerámiák kerültek elő. Rajtuk kívül a litzeni kerámiákat és pannóniai berakásos díszítésű kerámiákat is találtak, melyek átmenetet képeznek a kora és a középső bronzkor között.
A település első írásos említése „Pagraach” néven 1299-ből származik.[4] A 14. század végén már mezőváros és birtokközpont volt vásártartási joggal. A pogorácsi birtokhoz 26 környékbeli kis falu tartozott. Nekcse várának tartozékaként a Nekcsei család volt az ura, majd a 15. század közepén a Garai család birtoka volt. 1467-ben várát is említik „Castellanus de Poygaracz” alakban. A török 1530 körül szállta meg. 1532-ben Szulejmán szultán Ibrahim pasa nagyvezírnek adományozta. A 16. század közepétől a Pozsegai szandzsák egyik náhijeközpontja volt. A török korban lakosságának összetétele jelentősen megváltozott. Az elmenekült horvátok helyére muzulmánok és pravoszláv szerbek települtek be.
A térség településeivel együtt 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A 17. század végén újabb nagy lakosságcsere következett, amikor a Felső-Drávamente, Lika és a horvát Hegyvidék térségeiből horvát családok érkeztek. A 18. század elejétől a nekcsei uradalom része volt, mely 1734-ben a Pejacsevich család birtoka lett. Pejacsevich II. József a század második felében létrehozta pogorácsi uradalmat, melyet halála után (1787-ben) fia Zsigmond örökölt. A 18. századtól nagyarányú gazdasági fejlődés következett, mely a kukoricatermesztés meghonosításában, az állatkereskedelemben, új ipari vállalkozások (üveggyártás, hamuzsír előállítása) alapításában mutatkozott meg. A rossz közlekedési viszonyok és a tőkehiány miatt azonban ezek a kis vállalatok hamarosan megszűntek. A 19. század közepén az uradalmat Pejacsevich Pál örökölte, aki megalapította a helyi tűzoltó egyesületet, támogatta az iskola, a plébániaház és az olvasóterem felépítését. A 19. század folyamán német, magyar és szlovák nyelvű lakosság települt be.
Az első katonai felmérés térképén „Podgoracs” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Podgoracs” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Podgorach” néven 136 házzal, 876 katolikus és 9 ortodox vallású lakossal az oppidumok között találjuk.[6]
A településnek 1857-ben 1113, 1910-ben 1682 lakosa volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 89%-a horvát, 3-3%-a magyar és német, 2%-a szerb anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A falu 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 92%-a horvát, 4%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 866 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.113 | 1.296 | 1.168 | 1.449 | 1.671 | 1.682 | 1.577 | 1.525 | 1.444 | 1.618 | 1.585 | 1.351 | 1.165 | 1.171 | 956 | 866 |
Gazdaság
[szerkesztés]A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság (ezen belül a gabona és zöldségtermesztés) és az állattartás (sertés, szarvasmarha, juh). A horvát gazdasági kamara rendelkezésre álló adatai szerint 2003-ban összesen 45 gazdasági társaságot (29 intézmény, szervezet, közösség és testület, valamint 16 vállalat) regisztráltak a község területén. A 16 vállalat közül 9 magántulajdonban, 3 szövetkezeti és 4 közös tulajdonban volt. A 13 kereskedelmi vállalkozás közül 8 a mezőgazdaság, a vadászat és az erdészet, 2 a feldolgozóipar, 2 az áruszállítás egy pedig az építőipar területén működött. A gazdasági egységekben a községben összesen 177 foglalkoztatott volt (ebből 51 nő), míg a munkanélküliek száma 464 fő (237 nő).
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[9] 1806-ban épült klasszicista stílusban. Egyhajós épület félköríves szentéllyel, a szentély keleti oldalához csatlakozó sekrestyével, a főhomlokzat felett emelkedő harangtoronnyal.
Pejácsevich Pál gróf pogorácsi temetőkápolnáját[10] 1909-ben építették Wranka Pál eszéki építész tervei alapján. A mauzóleum a „templum in antis” neoklasszicista templom historikus értelmezésében épült. Egyedülálló építészeti kialakításával és a részleteknek a neoklasszicizmus stílusában történő alkalmazásával az egyik legértékesebb, mauzóleumi funkciót is ellátó temetőkápolna a 20. század elejéről.
Kultúra
[szerkesztés]A KUD Podgoračani kulturális és művészeti egyesületet 1991-ben alapították. Jelentős rendezvényeik az „Oj, jesenske duge noći” (Ó azok a hosszú őszi éjszakák), az „Uskrsni stol u Podgoraču” (Pogorácsi húsvéti asztal) és „Podgoračke ljetne noći” (Pogorácsi nyári éjszakák) folklórfesztiválok.
Oktatás
[szerkesztés]A település általános iskolája Hinko Juhn helyi születésű neves horvát szobrászművész, keramikus és tanár nevét viseli. Az iskolának alsó tagozatos területi iskolái működnek Budimci, Razbojište és Stipanovci településeken. A község felső tagozatos diákjai Pogorácsra járnak.
Sport
[szerkesztés]- NK „Sloga” Podgorač labdarúgóklub
- „Krila hrvatskih sokola” Podgorač repülőklub
Egyesületek
[szerkesztés]- LD „Vepar 1946” Podgorač vadásztársaság
- DVD Podgorač önkéntes tűzoltó egyesület
- A Honvédő háború podgorácsi hazafiainak egyesülete
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6309.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6406.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...516. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 62. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1269.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6998.
Források
[szerkesztés]- A község honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Hrvatska enciklopedija – Podgorač
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
További információk
[szerkesztés]A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
