Petőháza

Petőháza
Termálfürdő
Petőháza címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Győr-Moson-Sopron
Járás	Soproni
Jogállás	község
Polgármester	Lévainé Soós Klára (független)
Irányítószám	9443
Körzethívószám	99
Népesség
Teljes népesség	1063 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	401,52 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	2,64 km²
Földrajzi nagytáj	Nyugat-magyarországi peremvidék
Földrajzi középtáj	Vas–Soproni-síkság
Földrajzi kistáj	Ikva-sík
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 35′ 41″, k. h. 16° 53′ 36″47.594811111111, 16.893361111111
Petőháza Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Petőháza weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Petőháza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Petőháza (németül Pöttelshausen) község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Soproni járásban található. 264 hektáros kiterjedésével a megye második legkisebb közigazgatási területű települése.

Nevének eredete

Neve már tulajdonnévként 1390-ben szerepel oklevélben. Akkor említik először a Petőházi családot. Községnévként a Petőházi családnév 1437-ben bukkan fel.

Fekvése

A Kisalföld északnyugati részén, az Ikva patak melletti lapos területen fekszik Győr-Moson-Sopron vármegye nyugati részén, Soprontól 27 kilométerre. Termőtalaja közepes minőségű.

Közúton a Győrt Sopronnal összekötő 85-ös főútról letérve érhető el, a 8519-es úton. (Határszélén északon elhalad még a 8518-as út is, de az lakott területeket ott nem érint.) A hazai vasútvonalak közül a Győr–Sopron-vasútvonal érinti, melynek egy állomása van itt, Petőháza vasútállomás. A 17 kilométerre lévő pomogyi határátkelőtől kerékpáron is elérhető.

Története és mai élete

A kőkorszaktól fogva lakott hely, ezen a területen már Kr. e. 3500–2500 körül éltek emberek. A petőházi cukorgyár építésekor, 1880-ban a munkások kelta sírokra bukkantak a Kr. e. 4. századból. Római kori leletek kerültek elő a cukorgyártól északnyugatra, az Ikvából kiágazó csatorna és az országút között. Az 1980-as évek elején a Lés erdő alatt a cukorgyár ülepítőjének ásása közben egy római kori villa alapjaira bukkantak.

A honfoglalás korának egyik kiemelkedő régészeti leletét szintén Petőházán találták, az ún. „CUNPALD”-kelyhet, az avarokat térítő frank püspök 9. századi sírjában. A kehely peremén és talpán a bekarcolt egyszerű fonatos dísz mellett, a kehely nóduszán fennmaradt készítőjének neve: „Cunpald fecit”.

Az első okleveles forrás 1390-ben először nevezte mai nevén az endrédi majorból kialakult falut. A 15. században a Petőházi család volt a birtokosa. A majorüzem 1548 körül indult be.

A falu kifejlődését a szűk határ akasztotta meg. A parasztság megélhetése ennek ellenére, ha szűkösen is, biztosítva volt, mert a talaj termékeny, és hozamát igen okos gazdálkodási módszerrel fokozták. Már a 18. század derekán, 1752-ben ismeretlen az ugarolás, az egész határt minden évben bevetették, túlnyomó részben őszivel, így a kicsi területen termésátlagaik jóval előnyösebbek voltak a szomszédos falvakénál. A 18. század elején megindult a jobbágyság erdőirtása. Az urasági földek túlnyomó része ebben az időben nádas.

A falunak a reformáció korában még nem volt temploma. Római katolikus templomot először 1754-ben említenek, de még 1766-ban is fatornyosnak írták le. Minthogy igen rozzant volt és 1903 táján a szél lehordta a tetejét, lebontották és a soproni Schiller János új templomot építtetett neoromán stílusban neogótikus toronnyal a Szentháromság tiszteletére.

A lakosság az 1535 körül végbement horvát bevándorlás folytán vált nagyobb részben horváttá. A családnevek sok egyezést mutatnak Fertőszentmiklós egykorú neveivel.

Az 1990-es őszi helyhatósági választásokon a falu elnyerte a közigazgatási önállóságát.

2008-ban elkezdik Győrtől Sopronig az M85 (autópálya) (autóút) építését, melynek lesz Petőházi leágazása is. Az autópálya teljes átadásának az időpontja még nem tisztázott. Az út teljes hossza 48 km lesz.

Petőháza és a cukorgyártás

A megszűnt petőházi cukorgyár

A cukorgyár ülepítőtavai

A cukorgyár épületeinek bontása

1876-ban megnyílt a GYSEV vasútvonala Sopron–Győr között. Két év múlva Offermann Theodor és társai megvették a cukorgyárhoz szükséges területet. A kiegyezés után a kedvezőbb gazdasági lehetőségek valamint a gyors ütemű technikai fejlődés eredményeként mind a répatermelés, mind a feldolgozás terén jelentős fejlődés ment végbe. Magyarországon 1871-ben már 26 cukorgyár működött, ezt követően épült fel a Petőházi Cukorgyár. Petőháza minden szempontból kedvező hely volt cukorgyár létesítéséhez. A Győr–Sopron vasútvonal közvetlenül a község mellett haladt el, s mintegy 3 km-re volt az eszterházi vasútállomás. Már 1879 őszén elkészült a gyári iparvágány és megnyitották a 37. őrháznál az „Eszterháza Gyár” megállóhelyet. Ez később „Petőháza Gyár” nevet kapott. Az Ikva patak a Nagycenknél beleömlő Aranypatakkal együtt elegendő vizet biztosított a feldolgozott répamennyiséghez. A szükséges munkaerő is rendelkezésre állt, 5 km-es körzetben Petőháza, Fertőszentmiklós, Szerdahely, Agyagos, Szergény, Eszterháza, Sarród, Fertőendréd, Fertőszéplak, Süttör községek lélekszáma – az 1880. évi népszámlálás adatai szerint – összesen 9065 fő volt. A munkaképes lakosság több mint fele néhány holdas szegényparaszt, földnélküli alkalmi munkás vagy idényjellegű iparos volt. Jól választották meg az épülő gyár helyét. Petőháza szinte beleépült az Esterházy hitbizomány hatalmas területébe, a környező községek határában volt a több száz holdas Bezerédj-birtok. Az üzem területileg is kikerült Cinfalva, Félszerfalva és Nagycenk szorító gyűrűjéből, továbbá jelentős nagyságú körzet nyílt meg előtte, mivel ott volt a Hanság, a Fertőmellék, később a Rábaköz és az egymás után megszűnő mosoni gyárak körzete is. Ezek mind kiváló répatermő területek. Ebben a környezetben és adottságok mellett kezdték meg Petőházán Offermann Theodor és társai a cukorgyár építését.

Az új vasútvonal segítségével a cukorgyár újabb répatermelő területeket kapcsolhatott magához: a Fertőzug vidékét, amely elsőrangú répatermelő területté vált, és fokozatosan a Celldömölk–Eszterháza 60 km-es vasútvonal mellett fekvő községek területét is. A trianoni békeszerződés által megvont új határvonal következtében jelentős répatermelő területek kerültek Ausztriához, ugyanakkor az öt Sopron vármegyei cukorgyár közül kettőt, Félszerfalvát (Hirm) és Cinfalvát (Siegendorf) is Ausztriához csatoltak.

A két világháború közötti időben a gyár munkásai három csoportba tartoztak. A munkásság nagyobb tömegét egyszerű órabéresek alkották, akik a bérüket a ledolgozott órák után kapták. Az ún. „heteseket” hetibérben fizették, és ezt akkor is megkapták, ha két napnál hosszabb ideig betegek voltak. Ezek a gyártól már lakást, világítást, tüzelőjárandóságot kaptak. Hetibérük ugyan nem volt magas (20 P), de érezték, hogy a gyárhoz tartoznak és szükség van rájuk. A havibér 120–140 pengő volt, a tüzelőjárandóság is magasabb a heteseknél. A heti- és havibéresek bérét jelentősen megemelte az akkor „renumeráció”-nak nevezett évi részesedés, amely igen jelentős összeget is elért.

A második világháború idején a gyár termelését is katonai ellenőrzés alá vonták. 1944 decemberében légitámadás érte a gyárat, de szerencsére nagyobb károkat nem okozott. A németek a cukorgyár felrobbantására is előkészületeket tettek, de a gyors visszavonulás miatt erre nem került sor. A gyár berendezései közül a németek utasítására megkezdték az egyik turbina leszerelését. A gőzturbina forgórészei számára már elkészítették a csomagolásukra szolgáló ládákat, de a leszerelést végző gyáriak a munkát addig késleltették, amíg ez is itthon maradt. A gyár épületeit és gépeit csak csekély háborús kár érte, ám a veszteség még így is szinte felmérhetetlen volt. A visszavonuló németek – miután már 65 vagon cukrot elszállítottak – elvitték a gyár tűzoltókocsiját is, de előzőleg ezt is megrakták cukorral.

1945. május 30-án a gyárba szovjet tisztek érkeztek és június végéig ott tartózkodtak. Ez az időpont egybeesik az Üzemi Bizottság megalakulásával. 1949. augusztus 19-én befejeződött a gyár államosítása. 1967-ben új holland gépsor került beállításra – amely a kockacukor-gyártást helyezte fejlett alapokra –, a gyár korszerűsítése 1973-ban tovább folytatódott. A Petőházi Cukorgyár 1964-ig őrizte meg intézményi önállóságát. Ekkor a Magyar Cukoripar nagyvállalat létrehozásával annak egyik gyáregysége lett. 1980-tól, a Cukoripari Vállalatok Trösztje megszűnésétől ismét önálló vállalatként működött Petőházi Cukorgyár néven. Az 1989. évi rendszerváltást követően a Petőházi Cukorgyárat is privatizálták.

Petőháza lakossága legnagyobb részének egzisztenciája évtizedekig a cukorgyártól függött. Jelentős változást hozott a gyár és a környező települések életében, hogy a Petőházi Cukoripari Rt. 1991-ben átállt a vezetékes földgáz üzemelésre. A gyár a fenntartója az egész évben üzemelő Sport Panziónak és a benzinkútnak. A petőházi fürdőtelep a Kinizsi utcában, a petőházi vasútállomástól alig százméternyire kezdődik. Egész területe fás, bokros, árnyékos, szépen parkosított. 2007 november végén a Magyar Cukor Zrt. bejelentette a petőházi cukorgyár bezárását. 2009 nyarára a berendezéseket leszerelték és elszállították. Jelenleg az épületeket bontják.

A cukorgyári tavak madárvilága

Fészkelő gólyatöcs az ülepítőtavon

A rendkívül vízigényes cukorgyártás vízigényét az Ikva-patak biztosította. A termőföldekről beszállított répa szállítását az üzem területén ún. úsztatóvízzel végezték. A répa mosása és a cukor kivonása során ugyancsak sok víz került felhasználásra. A keletkező magas szervesanyag tartalmú szennyvizek nem kerülhettek közvetlenül a befogadó vízfolyásba, azokat ülepítő- és tározó tavakba vezették, ahol a következő év nyaráig tárolták. A tározótavak az év nagy részében táplálkozó és fészkelőhelyet biztosítottak számos madárfaj számára.

A tavak nádszegélyében minden évben fészkelt néhány pár nádirigó, szárcsa és tőkés réce, esetenként költött a vízityúk és a kis vöcsök. Magyarországon itt fészkelt először a bütykös ásólúd és ez volt az egyik alkalmi költőhelye a hazánkban csak szórványosan fészkelő üstökösrécének.

Természetvédelmi szempontból különösen jelentősek voltak egyes fokozottan védett fajok, mint a gulipán és a gólyatöcs alkalmi költései. 2008-ban, a tavak elbontása előtti utolsó évben 3 pár gulipán és 9 pár gólyatöcs épített fészket. A feltöltődött zagytározó tavakon költött a szintén fokozottan védett piroslábú cankó és a védett kis lile és bíbic is.

A madárvonulás időszakában, különösen a júliustól szeptemberig terjedő időszakban (különösen a terület jellegéhez és kiterjedéséhez képest) nagyon sok vízimadár faj előfordult itt. A legnagyobb számban megfigyelt fajok a szárcsa, a csörgő réce, a barátréce, a füstös cankó, a pajzsos cankó, a dankasirály és a barázdabillegető. Madártani érdekesség a kanalasgém, a parlagi sas, a kis goda, a nagy póling, a kőforgató és a vékonycsőrű víztaposó előfordulása.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Módos János (független)
• 1994–1998: Módos János (független)
• 1998–2002: Módos János (független)
• 2002–2006: Módos János (független)
• 2006–2010: Piskolti Béla (független)
• 2010–2014: Piskolti Béla (független)
• 2014–2019: Piskolti Béla (független)
• 2019–2024: Lévainé Soós Klára (független)
• 2024– : Lévainé Soós Klára (független)

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	1039	1033	1036	1082	1057	1062	1063
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,8%-a magyarnak, 4,1% németnek mondta magát (8,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 69%, református 1,9%, evangélikus 1,5%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 7,8% (19% nem nyilatkozott).

Látnivalók

• Arborétum
• Termálfürdő. Története 1970-ben kezdődött, amikor a próbafúrás eredménnyel járt, és 1348 méteres talajmélységből nagy bőséggel, percenként 950 liter vízhozammal tört fel a 45 C hőmérsékletű termálvíz, amely ásványokban rendkívül gazdag: nátrium, kálium, ammónia, kalcium, magnézium, vas, nitrát, klorid, bromid, jodid, fluorid és hidro-karbonát található a vízben, összes oldottsó tartalma 3440 mg literenként. Az eddigi vélemények szerint főként mozgásszervi betegségek gyógyítására alkalmas a víz, s már hivatalosan is gyógyvízzé nyilvánították. A Petőházi Strand és Termálfürdő a Petőházi Önkormányzat kezelésében működik. Három nyitott medencéje van: úszómedencéje 33,17 méteres, a víz 25 °C-os, a 23,22 méteres termálmedencében ülőpadok is vannak, továbbá a gyermekeknek is épült egy 8,5 méteres pancsoló. A fürdő jól felszerelt, kényelmes, kabinsorokkal, zuhanyzókkal, ülőpadokkal, fekhelyekkel, napernyőkkel, vendéglátóipari, szórakozási lehetőséggel várja vendégeit.
• Műemléket nem, de védett falusi tornácos házakat még találunk a faluban, mint a népi építkezés utolsó emlékeit. A temetőben érdemes megnézni Sarródi Máté kovácsoltvas keresztjét, amelyet a műemlékvédelem is nyilvántart mint eredeti népművészeti alkotást.
• A romantikus stílusú római katolikus Szentháromság-templom 1902-ben épült.

Források

• Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből Torma Margit írása lett átdolgozva.

További információk

• Petőháza község hivatalos honlapja
• Petőháza az Utazom.com honlapján
• Fényképek, légi felvételek Petőházáról