Pasquale Paoli
| Pasquale Paoli | |
 | |
| Született | 1725. április 6.[1][2] Morosaglia |
| Elhunyt | 1807. február 5. (81 évesen)[3][1][4][5] London |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | a Royal Society tagja |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pasquale Paoli témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pasquale Paoli (Pascal Paoli) (Morosaglia, Korzika, 1725. április 6. – London környéke, 1807. február 5.) korzikai szabadsághős.
Életpályája
[szerkesztés]Apja tábornok volt, aki 1702-ben megvédte a sziget függetlenségét a Genovai Köztársaság és Franciaország ellenében (1756-ban Nápolyban halt meg). Pasquale Paoli apjával 1739-ben Nápolyba költözött, ahol a katonai intézetbe került. 1753-ban visszatért hazájába, hogy részt vegyen a Genova ellen folytatott szabadságharcban. A hazafias párt 1755-ben a sziget főkapitányává választotta. Tábornagyként szerencsésen harcolt Genova ellen, sőt egy kis tengeri hajóhad élén Genova tengeri kereskedelmét is akadályozta. Továbbá törvényeket hozatott (nevezetesen a vérbosszú ellen), iskolákat alapított és előmozdította a földművelést. Miután Genova 1768-ban lemondott Korzikáról a franciák javára, Paoli ezzel az újabb és hatalmasabb ellenséggel szemben is dacolt még egy évig, de a Ponte-Nuovo mellett vívott szerencsétlen csata után Angliában kellett menedéket keresnie.
Miután a francia nemzetgyűlés 1789-ben Mirabeau javaslatára őt és a számkivetésben élő honfitársait visszahívta, Paoli Párizsba jött és megkapta XVI. Lajostól Bastia kormányzóságát, 1790-ben a korzikaiak a nemzeti gárda és a közigazgatás élére állították. XVI. Lajos kivégzése után kivált a sziget demokratikus pártjából és miután ezért a Konvent árulással vádolta, nyíltan kitűzte a lázadás zászlaját. Az angolok segítségével kiűzte a franciákat és a Cortében 1794. június 10-én tartott gyűlésen helyreállította a régi alkotmányt és Korzika koronáját Anglia királyának ajánlotta fel. Számításaiban azonban csalódott, mert az angol király hitelt adott Carlo Andrea Pozzo di Borgo rágalmainak, és nem őt nevezte ki a sziget alkirályává.
Paoli 1796-ban újra Londonba költözött és a parlament elé vitte panaszát, de ezzel semmit nem ért el. Tetemes összeget hagyott hátra hazája számára, tanügyi célokra.
Irodalom
[szerkesztés]- Életrajzát megírták:
- Arrighi (2 kötet, Párizs, 1843);
- Klose (Braunschweig, 1853);
- Bartoli (Ajaccio, 1867).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
