Ugrás a tartalomhoz

Oskar Pastior

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oskar Pastior
Született1927. október 20.[1][2][3][4][5]
Nagyszeben[6]
Elhunyt2006. október 4. (78 évesen)[7][1][2][3][4]
Frankfurt am Main[8]
Állampolgárságanémet
Foglalkozása
IskoláiBukaresti Egyetem
Kitüntetései
  • Brüder-Grimm-Poetikprofessur[9]
  • honorary doctorate of the University of Sibiu
  • Andreas Gryphius Prize (1969)
  • Literaturpreis der Universitätsstadt Marburg und des Landkreises Marburg-Biedenkopf (1980)
  • Preis der SWR-Bestenliste (1983)
  • Hugo-Ball-Preis (1990)
  • Ernst-Meister-Preis für Lyrik (1993)
  • Horst Bienek Award for Poetry (1997)[10]
  • Preis der Stadt Münster für Europäische Poesie (1999)
  • Walter-Hasenclever-Literaturpreis (2000)
  • Peter-Huchel-Preis (2001)
  • Erich Fried-díj (2002)
  • Büchner-díj (2006)
SírhelyeIII. Städtischer Friedhof Stubenrauchstraße (034 0001-0001)[11]
Oskar Pastior aláírása
Oskar Pastior aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Oskar Pastior témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Oskar Pastior (Nagyszeben, 1927. október 20. – Frankfurt am Main, 2006. október 4.) erdélyi szász költő, író, műfordító.

Élete

[szerkesztés]

Apja rajztanár volt. 1938–1944 között a szülővárosában járt gimnáziumba. 1945 januárjában a Szovjetunióba deportálták, ahol különböző munkatáborokban dolgozott. 1949-ben térhetett vissza Romániába. A következő években alkalmi- és segédmunkákból élt. A hároméves sorkatonaság alatt levelező tagozaton leérettségizett. Utána technikusként dolgozott egy építővállalatnál. 1955–1960 között germanisztikát tanult a bukaresti egyetemen. 1960-tól a román rádió belföldi német nyelvű adásánál lett szerkesztő. Első költői jelentkezése az 1960-as években nagy feltűnést keltett és két jelentős irodalmi díjat is hozott. 1968-ban egy bécsi tanulmányút alkalmával disszidált, és München után Berlinben telepedett le.

Oskar Pastior költészetében kiemelt helyet foglal el a szójáték, közben gyakran átlépi a nonszensz költészet határait. Hatással volt rá a dadaizmus és az Oulipo csoport.

Nikolaus Lenau, Paul Celan és Adolf Meschendörfer mellett egyike volt a kisszámú romániai német alkotónak, akiket a német irodalom egészében elismernek. Ezt Németországba települése után kapott díjai is bizonyítják: a Südwestfunk irodalmi díja, a ZDF irodalmi díja, Petrarca-díj, Ernst Meister-díj és a Berlini Művészeti Akadémia díja.

Művei

[szerkesztés]
  • Fludribusch im Pflanzenheim, Bukarest, 1960
  • Offne Worte, Bukarest, 1964
  • Ralph in Bukarest, Bukarest, 1964
  • Gedichte, Bukarest, 1965
  • Vom Sichersten ins Tausendste, Frankfurt am Main, 1969
  • Gedichtgedichte, Darmstadt u.a., 1973
  • Höricht, Lichtenberg, 1975
  • An die neue Aubergine, Berlin, 1976
  • Fleischeslust, Lichtenberg, 1976
  • Der krimgotische Fächer, Erlangen, 1978
  • Ein Tangopoem und andere Texte, Berlin, 1978
  • Wechselbalg, Spenge, 1980
  • 33 Gedichte, München u.a., 1983 (Francesco Petrarca verseinek átdolgozásai)
  • Sonetburger, Berlin, 1983
  • Anagrammgedichte, München, 1985
  • Ingwer und Jedoch, Göttingen, 1985
  • Lesungen mit Tinnitus, München u.a., 1986
  • Römischer Zeichenblock, Berlin, 1986
  • Teure Eier, Paris, 1986
  • Jalousien aufgemacht, München u.a., 1987
  • Modeheft des Oskar Pastior, München, 1987
  • Anagramme, Berlin, 1988 (zusammen mit Galli)
  • Kopfnuß, Januskopf, München u.a., 1990
  • Neununddreißig Gimpelstifte, Berlin, 1990
  • Eine Scheibe Dingsbums, Ravensburg, 1990
  • Feiggehege, Berlin, 1991
  • Urologe küßt Nabelstrang, Augsburg, 1991
  • Vokalisen & Gimpelstifte, München u.a., 1992
  • Eine kleine Kunstmaschine, München u.a., 1994
  • Das Unding an sich, Frankfurt am Main, 1994
  • Gimpelschneise in die Winterreise-Texte von Wilhelm Müller, Weil am Rhein u.a., 1997
  • Das Hören des Genitivs, München u.a., 1997
  • Come in to frower, Tokyo u.a., 1998 (zusammen mit Veronika Schäpers und Silke Schimpf)
  • Der Janitscharen zehn, Berlin, 1998
  • Standort mit Lambda, Berlin, 1998
  • Pan-tum tam-bur, Frankfurt am Main, 1999 (zusammen mit Uta Schneider)
  • Saa uum, Frankfurt am Main, 1999
  • O du roher Iasmin, Weil am Rhein u.a., 2000
  • Villanella & Pantum, München u.a., 2000
  • Ein Molekül Tinnitus, Berlin, 2002 (zusammen mit Gerhild Ebel)
  • Werkausgabe, München u.a.
    • 2. kötet „Jetzt kann man schreiben was man will!“, 2003
    • 3. kötet „Minze Minze flaumiran Schpektrum“, 2004
    • 1. kötet „…sage, du habest es rauschen gehört“, 2006
  • Gewichtete Gedichte. Chronologie der Materialien, Hombroich, 2006

Műfordítások

[szerkesztés]
  • Tudor Arghezi: Im Bienengrund, Bukarest 1963
  • Tudor Arghezi: Schreibe, Feder …, Bukarest 1964
  • Tudor Arghezi: Von großen und kleinenTieren, Bukarest 1966
  • Ștefan Bănulescu: Verspätetes Echo, Berlin 1984 (Ernest Wichner-rel)
  • Lucian Blaga: Ausgewählte Gedichte, Bukarest 1967
  • Lucian Blaga: Chronik und Lied der Lebenszeiten, Bukarest 1968
  • George Coșbuc: Die Geschichte von den Gänsen, Bukarest 1958
  • Radu Dumitru: Das letzte Lächeln, Frankfurt am Main 1991
  • Mihail Eminescu: Der Prinz aus der Träne, Bukarest 1963
  • Panait Istrati: Kyra Kyralina. Die Disteln des Bărăgan, Bukarest 1963
  • Wiel Kusters: Ein berühmter Trommler, München u.a. 1998 (Joep Bertrams-szal)
  • Wiel Kusters: Carbone notata, Berlin 1988
  • Gellu Naum: Oskar Pastior entdeckt Gellu Naum, Hamburg u.a. 2001
  • Gellu Naum: Rede auf dem Bahndamm an die Steine, Zürich 1998
  • Tudor Opriș: Wunderwelt, Bukarest 1963
  • Marin Sorescu: Abendrot Nr. 15, München u.a. 1985
  • Marin Sorescu: Aberglaube, Berlin 1974
  • Marin Sorescu: Der Fakir als Anfänger, München u.a. 1992
  • Marin Sorescu: Noah, ich will dir was sagen, Frankfurt am Main 1975
  • Gertrude Stein: Ein Buch mit Da hat der Topf ein Loch am Ende, Berlin 1987
  • Gertrude Stein: Reread another, Basel u.a. 2004
  • Petre Stoica: Und nirgends ein Schiff aus Attika, Berlin 1977
  • Tristan Tzara: Die frühen Gedichte, München 1984
  • Urmuz: Das gesamte Werk, München 1976

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  5. ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. ↑ http://www.iht.com/articles/ap/2006/10/05/arts/EU_A-E_BKS_Germany_Obit_Pastior.php
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  9. ↑ https://www.uni-kassel.de/fb02/institute/germanistik/fachgebiete/fg-brueder-grimm-professur/brueder-grimm-professur/199192-oskar-pastior.html, 2019. november 17.
  10. ↑ 1997
  11. ↑ https://www.berlin.de/senuvk/umwelt/stadtgruen/friedhoefe_begraebnisstaetten/downloads/eg-liste.pdf

Források

[szerkesztés]
  • Ingmar Brantsch: Oskar Pastior (német nyelven). [2010. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 12.)

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Oskar_Pastior&oldid=24972257”