Nyugat-hunani csata

Nyugat-hunani csata
Konfliktus	második kínai–japán háború, második világháború
Időpont	1945. április 9. - június 7.
Helyszín	Hunan tartomány nyugati területei.
Eredmény	Kínai győzelem
Szemben álló felek
Japán Nemzeti Forradalmi Hadsereg Amerikai Egyesült Államok
Parancsnokok
Banzai Isiro He Jingqin
Szemben álló erők
80 000 fő 200 000 fő 400 repülő
Veszteségek
~27 000 halott 7737 kínai halott 11 amerikai pilóta.

A nyugat-hunani csata a második kínai–japán háború és a második világháború egyik utolsó összecsapása volt 1945. április 9. - június 7. között. A csatára az 1944 nyarán lezajlott negyedik csangsai csata folyományaként került sor, amikor is a japán Kínai Expedíciós Hadsereg sikeresen elfoglalta a korábban háromszor is sikertelenül ostromolt Csangsát, Hunan tartomány székhelyét. A japánok offenzívát indítottak Hunan még kínai ellenőrzés alatt álló területeinek elfoglalására, mely siker esetén megnyitotta volna az utat előttük Szecsuan inváziójára és az aktuális kínai főváros, Csungking elfoglalására. Habár a japán támadás kezdetben sikerrel kecsegtetett, a kínai csapatok váratlan ellentámadással megakasztották a japán előrenyomulást, majd visszavonulásra kényszerítették őket. A csata következményeként Hunan tartomány egy jelentős része visszakerült kínai uralom alá, a japánok pedig végleg elvesztették a stratégiai kezdeményezés előnyét a kínai fronton.

Előzmények

Az 1937 óta tartó második kínai-japán háború 1945 elejére már jelentős mértékben kifullasztotta mindkét harcoló felet. Miután Japán 1941-ben a szövetséges hatalmakkal is háborúba bonyolódott, a kínai fronton egyfajta status quo állt be. Habár ebben az 1944 tavaszáig tartó periódusban is állandóak voltak a két fél közti összecsapások, nagyobb áttörést egyik haderő sem tudott elérni. Az 1944 áprilisában életbe léptetett Icsi-Gó hadművelet azonban stratégiai sikereivel megváltoztatta a status quo-t japán javára. 1944 végére sikeresen elfoglalták Honan, Hunan és Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület tartományok nagyobbik részét.

1945 elejére azonban a japán támadás lelassult, köszönhetően a szövetségesek sikeres burmai hadjáratának, illetve az Indiai-óceánon történő előretörésének. Ennek ellenére 1945 tavaszán a japán hadvezetés megkísérelt még egy offenzívát kierőszakolni, melynek célja hosszabb távon a háború alatti kínai főváros, Csungking elfoglalása és a Szecsuan tartományba való betörés lett volna.

A csata

A támadás terveinek kidolgozásakor a japán hadvezetés három konkrét célt tűzött ki az offenzívát irányító japán parancsnok, Banzai Isiro számára. Az előretörő japánoknak mindenekelőtt meg kellett semmisíteniük a Jicsang város mellett található katonai repteret, melyet az amerikai és kínai légierő egyaránt használt. Másodsorban a támadás feladata volt a Hunant Kuanghszival összekötő vasútvonal biztosítása, míg harmadsorban meg kellett akadályozniuk egy, a japán kémhálózat jelentése alapján gyanított kínai offenzíva kifejlődését a térségben.

A japán támadás Hengjang és Saojang városok irányából indult a kínai vonalak ellen. Erre válaszul a kínai hadvezetés a térségben állomásozó 4., 10. és 27. hadsereg főparancsnokává He Yingqint nevezte ki és erősítésnek Kunmingból Jicsangba szállította az amerikaiak által kiképzett és korábban a burmai hadjáratban részt vevő 6. kínai hadsereget. A kínai csapatok támogatására az amerikai és kínai légierő összesen 400 repülőgépet irányított a harcok helyszínére, mely rövid idő alatt biztosította a légi fölényt a japán légiflottával szemben.

Az offenzíva kezdeti szakaszában a japánok sikeresen megszállták Hunan tartomány majdnem teljes területét, de a kínaiak, gerillataktikához folyamodva hamarosan lelassították a japán előnyomulást. Miután a japán haderő hatalmas veszteségeket szenvedett, a japán hadvezetés elrendelte a visszavonulást, a kínaiak ellentámadása miatt azonban jelentős területeket voltak kénytelenek feladni Hunan tartományból, kis híján Csangsáig vonulva vissza.

Következmények

A nyugat-hunani csata következtében a japánok végleg elvesztették a stratégiai kezdeményezés előnyét a kínai fronton. Augusztus elején a kínaiak újabb offenzívát indítottak Kuanghszi tartomány területén, melynek eredményeként majdnem a tartomány teljes területét visszafoglalták. A Hirosima és Nagaszaki elleni atombombatámadást követően azonban a japán császár 1945. augusztus 15-én bejelentette Japán kapitulációját, ezzel véget vetve a második világháborúnak.

Források

• Hsu Long-hsuen - Chang Ming-kai: History of the Sino Japanese War (1937-1945). Tajpei, Chung Wu Publishing Co., 1972.