Ugrás a tartalomhoz

New England Patriots

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
New England Patriots
logó
logó
Csapatadatok
Teljes csapatnévNew England Patriots (1971-től)
Boston Patriots (1960–1970)
SzékhelyFoxborough, Massachusetts
Alapítva1960
Csapatszínekkék, vörös, ezüst és fehér
KabalafiguraPat Patriot, vagy Pat the Patriot
VezetőedzőJerod Mayo
TulajdonosRobert Kraft
StadionokNickerson Field (1960–62)

Fenway Park (1963–68)
Alumni Stadium (1969)
Harvard Stadium (1970)
Foxboro Stadium (1971–2001)
Schaefer Stadium néven (1971–82)
Sullivan Stadium néven (1983–89)

Gillette Stadium (2002–)
Szereplés
NFL (1970)American Football Conference (1970–)
- AFC East (1970–)
American Football League (1966-1969)Keleti Csoport
Bajnoki címek
Super Bowl (6)2001 (Super Bowl XXXVI), 2003 (Super Bowl XXXVIII), 2004 (Super Bowl XXXIX), 2014 (Super Bowl XLIX, 2016 (Super Bowl LI, 2018 (Super Bowl LIII)
Konferencia (11)AFC: 1985, 1996, 2001, 2003, 2004, 2007, 2011, 2014, 2016, 2017, 2018
Csoport (21)AFL East: 1963, AFC East: 1978, 1986, 1996, 1997, 2001, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017, 2018, 2019

A New England Patriots, becenevén a „Pats”,[1] egy profi amerikaifutball-csapat a massachusettsi Foxborough-ban. A csapat az NFL AFC Keleti csoportjában szerepel. A csapat eredeti neve Boston Patriots volt, amit a tulajdonosok 1971-ben változtatták a jelenlegire, amikor áthelyezték a csapatot Foxboroughba.

Eddig 6 alkalommal nyerte el az NFL bajnoki címet, a Super Bowl megnyerésével. (2001, 2003, 2004, 2014, 2016, 2018-as szezon)

A Patriots, az American Football League (AFL) egyik alapító tagja, 1970-ben csatlakozott az NFL-hez, a két liga egyesülésekor. A csapat huszonháromszor jutott be a rájátszásba, 1986-ban bejutott a 20. Super Bowl döntőbe, ahol azonban alulmaradt a Chicago Bearsszel szemben. A csapat 1997-ben is bejutott a 31. Super Bowl nagydöntőbe, ahol a Green Bay Packerstől kapott ki.

A Patriots legsikeresebb korszaka a 2000 és 2005 közötti évekre esik. A Pats a második olyan csapat az NFL történetében (a Dallas Cowboys után), amely négy év alatt három Super Bowlt tudott nyerni (XXXVI, XXXVIII, XXXIX), és a nyolcadik, amely két egymást követő Super Bowlt is megnyert. Az évtized első felében elért sikerük sokakat arra ösztönzött, hogy a modern NFL uralkodójaként gondoljon a csapatra.[2] 2007-ben a Patriots a modern NFL második olyan csapatává vált, amely a 16–0-s mutatóval hibátlan alapszakaszt teljesített, és az első csapat a 16 meccses szezonok óta. A rájátszásos mérkőzések után a csapat a 42. Super Bowlon a New York Giantsszel találkozott, ahol 17–14-es vereséget szenvedett. Ezzel a harmadik olyan csapat, amely 18–1-es mutatóval fejezte be a szezont (az 1984-es San Francisco 49ers és az 1985-ös Chicago Bears után), de az első, amely az egyetlen vereségét a Super Bowlon szenvedte el. A 2012 februárjában lejátszott 46. Super Bowlba szintén ez a két csapat jutott, a Patriots ismét kiváló mutatóval, de a döntőt a megint a Giants nyerte 21–17-re. 2015. február 1-én bejutottak a 49. Super Bowlba, ahol megszerezték a negyedik győzelmüket a Seattle Seahawks ellen, 28–24 lett a mérkőzés végeredménye.

Kiváltságos történelem

[szerkesztés]

1959–1969

[szerkesztés]

A fejlődő American Football League (AFL) nyolcadik és egyben utolsó helyét 1959. november 16-án felajánlották a Bostont képviselő Billy Sullivan-nak. Ezután pályázatot írtak ki a bostoni lakosok körében arra, hogy hivatalos neveket javasoljanak a csapatnak. A legnépszerűbb javaslat – amit Sullivan is kiválasztott – a Boston Patriots volt. Ezt követően Phil Bissell megtervezte a „Pat Patriot” logót.

Az edzéseket két hónappal az első mérkőzés előtt, 1960. július 4-én kezdték el.[3] A Boston Patriots 1960. szeptember 9-én játszotta első mérkőzését az AFL szezonjában a Denver Broncos ellen, melyen 13–10-re kikapott. A csapat az első három szezonjában nem jutott be az AFL rájátszásába. 1963-ban bejutottak az AFL Championship döntőbe, amit azonban elvesztettek a San Diego Chargers ellen 51–10-re. Az évtized további éveiben a Patriotsnak nem sikerült a rájátszásba jutnia. 1966-ban a bostoni Jim Nance lett az American Football League MVP-je.

1970–1975

[szerkesztés]

A Patriots második évtizede jelentős változásokkal kezdődött. 1970-ben a Patriots csatlakozott a NFL-hez, az AFL és az NFL egyesülésével összhangban. A Patriots beleolvadt az American Football Conference-be (AFC), ahol a mai napig is van. A Patriots idénye az összeolvasztott liga legrosszabb, 2–12-es mutatóját hozta. A csapatból hiányzott a stabilitás, és hazai pálya gyanánt négy különböző helyen kellett játszania. Végül egy Foxborough-ban lévő új stadionba költöztek, amelyet először Shaefer Stadiumnak, majd 1983-tól Sullivan Stadiumnak hívtak, azután 1990-től Foxboro Stadium lett a neve. 1971 márciusában a csapatot átkeresztelték Bay State Patriotsra, majd még ugyanabban az évben New England Patriotsra, amely név jobban tükrözte az áthelyezést.

Az 1970-es évek elején több új játékos került a kezdő csapatba, köztük a Heisman-trófeanyertes Jim Plunkett és a támadó falember John Hannah, aki később, 1991-ben az első Patriots-játékos lett a Hall of Fame-ben (Hírességek csarnoka). A személyi változások következtében a Patriots folytatta az 1970-es évek eleji szereplését, és sorozatosan vesztette el a szezonokat. 1973-ban Chuck Fairbankset választották vezetőedzőnek és vezérigazgatónak, miután végigvezetett egy „top-ten” programot a University of Oklahoma csapatánál. Fairbanks alatt a Patriots 1974-ben 7–7-tel, majd 1975-ben 3–11-gyel zárt, ami támadói változásokhoz vezetett. Punklettet eladták a San Francisco 49ersnek, a helyére pedig Steve Grogan került.

1976–1984

[szerkesztés]

A sorozatos szezonvesztések után, a Patriots 11–3-mal fejezte be az idényt 1976-ban – a legjobb eredmény a csapat történetében addig –, és 1963 óta először jutott be a rájátszásba. A rájátszás első fordulójában veszítettek az Oakland Raiders ellen 24–21-re. 1978-ban Fairbanks-et elbocsátották vezetőedzői posztjából, amikor kiderült, hogy a University of Oklahoma titokban vezetőedzőnek szerződtette. Fairbanks-et Ron Erhardt váltotta, aki még abban az évben a rájátszásba vezette csapatát. A Patriots az első körben vesztett a Houston Oilers ellen. Az új edző, Ron Meyer alatt a Patriots-ot újra kiejtették az első körben – ezúttal a Miami Dolphins. Mivel a csapattal nem tudott rájátszás-győzelmet felmutatni, Sullivanék 1984-ben lecserélték a vezetőedzőt a korábbi wide receiverre, Raymond Barryre.

1985–1991

[szerkesztés]

Az 1985-ös szezont a csapat 11–5-ös mutatóval zárta, és „wild card”-dal bejutott a rájátszásba. Miután mindhárom rájátszás-mérkőzését megnyerte, bejutott a döntőbe. A 20. Super Bowlt a Patriots az első negyedben 3–0-s vezetéssel kezdte, a meccset azonban mégis elvesztették a Chicago Bears ellen 46–10-re. A következő szezont is 11–5-re zárták az AFC East csoportjában, de a Denver Broncos kiejtette a rájátszás első körében. A helyi képviselő, Doug Flutie 1987 és 1988 között tagja volt a annak a csapatnak, amely 8–7-tel és 9–7-tel fejezte be a szezonokat. Mindkét szezon alatt Berry volt a vezetőedzője a csapatnak.

Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején, a csapatban történt személyi változások és a Sullivan tulajdonjoga körüli viták miatt, a Patriots nem jutott be a rájátszásba. A Sullivan család dollármilliókat vesztett el befektetésein, köztük a The Jacksons 1984 Victory körúton.[4] A pénzügyi veszteségek arra késztették Sullivanékat, hogy eladják a csapatot. 1986-ban Francis W. Murray kezdte finanszírozni a csapatot, amiért cserébe felajánlották számára a csapat megvételének jogát. Amikor Murray megpróbálta gyakorolni e jogát, Sullivanék nem ismerték el jogait. Ekkor Murray beperelte őket, és a pert megnyerte. 1988-ban Murray megegyezett Victor Kaimmel, hogy közösen vásárolják meg a csapatot, és végül 84 millió dollárért szerezték meg a Patriots-ot, 16 millióval kevesebbért, mint a csapat értéke.[5] Bár Kiam volt a többségi tulajdonos, úgy döntött, hogy elnökként és vezérigazgatóként megtartja Billy Sullivant és a fiát, Pat Sullivant.[4] Időközben a papírmágnás Robert Kraft is lépéseket tett, hogy megszerezze a Sullivan Stadium tulajdonjogát, miután egy üzleti elemzés után nem tudott licitálni a csapatra, viszont a csapat nem lehetett anyagilag sikeres a stadion bevételei nélkül. Mindazonáltal ő szeretett volna lenni a Patriots tulajdonosa is. Kraftnek 1988. november 23-án sikerült megvásárolnia a stadiont. Így Krafté volt a stadion, Kaimé pedig a csapat. E vezetői változások alatt a vezetőedző Berryt Rod Rust váltotta, ez a váltás azonban nem volt hosszú életű.

A Patriots legrosszabb szezonja – 1–15-ös mutató – Rust vezetőedzősége alatt volt 1990-ben. A szezon alatt a Patriots belecsöppent egy szexuális zaklatási botrányba, amikor a Boston Herald riporternőjét, Lisa Olsont, akit később Kaim csak a „klasszikus szuka” jelzővel illetett, szexuálisan és verbálisan zaklatta több Patriots-játékos a csapat egyik zárt helyiségében. A botrány körüli vizsgálódás után az NFL megbízottja, Paul Tagliabue a csapatot 50 000, Zeke Mowatt, Michael Timpson és Robert Perryman játékosokat pedig 12 500–5000–5000 dollár pénzbírságra büntette. A szezon végén Rustot – az Olson-ügy és az 1–15-ös mutató miatt – kirúgták, és Dick MacPherson került a helyére.[6]

1992–1997

[szerkesztés]

1992-ben egy St. Louis-i üzletember, James Orthwein lett a Patriots egyetlen tulajdonosa, aki nyilatkozata szerint a Patriots-ot St. Louis-ba szerette volna költöztetni. Mindazonáltal az 1992-es szezon 2–14-es mutatója után nem terveztek költözést.[7]

Az 1992–1993-as holtidény alatt a csapat változásokat kezdeményezett MacPherson Bill Parcellsre való leváltásával. A csapat draftválasztásai a holtidényben a legmagasabb mutatóval rendelkező játékosokra estek, Drew Bledsoe irányítóra, aki 2001-ig volt a csapat tagja, és Troy Brown wide receiverre, aki utolsó szezonjában a legtöbb elkapással csapatrekordot állított fel, és ugyanolyan jó védő volt (touchdownokat szerezve interceptionökből), mint amilyen elkapó volt. Ezek ellenére az 1993-as szezont 5–11-es mutatóval zárták, mivel Parcells belekezdett a csapat újjáépítésébe, és a St. Louis-i költözésről szóló pletykák is fölelevenedtek a holtidényben.

Mielőtt azonban Orthwein áthelyezhette volna a csapatot St. Louisba, ki kellett szállnia a Foxboro Stadium haszonbérletéből, amit Robert Kraft birtokolt. Amikor Orthwein 75 millió dollárt ajánlott Kraftnak a hátralévő bérleti szerződés megszüntetéséért, Kraft elutasította, és arra kényszerítette Orthweint, hogy 1994 januárjában eladja neki a csapat tulajdonjogát. A vételár az abban az időben rekordnak számító 200 millió dollár volt. Kraft azonnal közölte a helyi médiával, hogy a csapat Új-Angliában marad. Kraftnak nem voltak semmilyen költözési szándékai, és a korábbi médiacirkuszok és politikai botrányok megmutatták, hogy egy új, nyilvánosan finanszírozott stadion rendkívül valószínűtlen lett volna Új-Angliában (eltérően más városokkal, ahol az állami és polgári hatóságok rendszeresen finanszírozták a csapatokat).

Kraft megígérte a Patriots szurkolóinak, hogy világszínvonalú teljesítményt és Super Bowlt fog vinni Új-Angliába. Azon a napon, amikor az NFL jóváhagyta a vásárlását, a szurkolók majdnem 6000 bérlet vásárlásával válaszoltak, ami a csapat 34 éves történetében rekordnak számított. Abban az évben minden hazai meccsen telt ház volt.

Az üzleti sikerek ellenére a Kraft és Parcells közötti kapcsolat nagyon feszült volt, és idővel még rosszabb lett, mivel az új tulajdonosok a vagyonukkal nem akartak Parcells költségeire a futball terén szabad kezet adni. Krafték hittek abban, hogy teret adjanak a menedzsmentnek, de nem teljhatalmat, kérdések és válaszok nélkül. Parcells érezte, hogy Kraft beleavatkozott a kiváltságaiba, és nagy szükség lett volna a futballbajnokság sikeres véghezvitelére, különösen az NFL új fizetési korlátozása fényében, amit 1994-ben vezettek be. Az eredmény hanyatló menedzsment volt, csökkenő akarással, ami majdan Bill Belichick vezetőedző szerződtetéséhez vezetett, akit az 1996-os idényben érkezett segéd-vezetőedzőnek. Mindez zavaró szóbeszédekhez vezetett, amik uralták a híreket a 31. Super Bowlt megelőzően, miszerint Parcells idő előtt távozik, annak ellenére, hogy 1997-ig érvényes szerződés kötötte a csapathoz. Végül Will McDonough, a Boston Globe újságírója, akinek kitűnő kapcsolatban volt Krafttal és Parcellsszel is, a Jacksonville Jaguars elleni AFC címmérkőzés előtt (1997. január 12.) találkozót szervezett kettejüknek, hogy megbeszéljék nézeteltéréseiket

A New England az 1994-es szezon indulása előtt az első körben negyedikként draftolta Willie McGinest defensive endet, aki később linebackerként játszott a csapat által megnyert három Super Bowlon. 1994-ben 3–6-tal kezdtek, de összeszedték magukat, és a Minnesota Vikings elleni hosszabbításos győzelem után 10–6-tal fejezték be az alapszakaszt. Jóllehet a csapat kiesett a rájátszás első körében, és az 1995-ös szezont is 6–10-es mutatóval zárta, Kraft úgy döntött, megtartja Parcellst. 1996-ban a Patriots már jó, 11–5-ös mutatóval végzett, AFC bajnok lett, majd eljutott a 31. Super Bowlra is, de ott elvéreztek a Green Bay Packers ellen (35–21). A Packers nemcsak a támadással és védekezéssel nehezítette a New England dolgát, de szenzációs visszahordásaival szabályosan kiütötte ellenfelét. Parcells nem hagyott kétséget afelől, hogy a New York Jetshez távozik. Krafték még nem tudtak dönteni, hogy bizalmat szavazzanak-e Bill Belichicknek, Parcells tanítványának.

1997–2000

[szerkesztés]

A Parcells és Kraft közötti növekvő feszültségek miatt Parcells 1997-ben lemondott, helyére Pete Caroll került. A Patriots és a New York Jets váltogatni kezdte játékosait és edzőit, például Parcellst és Curtis Martin running backet. A szezonban a Patriots 10–6-tal első helyen végzett az AFC Eastben. A Patriots a rájátszás elején 17–3-ra legyőzte a Miami Dolphinst, majd 7-6-ra kikapott a Pittsburgh Steelerstől. 1998-ban 9–7-tel végzett a csapat az alapszakaszban, ám a rájátszás első körében kiestek a Jacksonville Jaguars ellen. Az 1999-es szezont 6–2-vel kezdte a Patriots a pihenőhét előtt, de utána mégis csak 8–8-as mutatóval tudta befejezni a szezont. Az idény második részének eredménye az volt, hogy Carollt kirúgták.

2000-től

[szerkesztés]

Miután Carollt kirúgták, Bill Belichick, aki a Jetsnél Parcells utódja és vezetőedző volt, visszatért a New Englandhez. 2000-ben Belichick első szezonja 5–11-gyel végződött. 2001-ben az irányító Drew Bledsoe lesérült a második meccsen, így Tom Brady került a helyére, akit a 6. körben draftoltak, és aki azután 11–5-ös mutatóval a rájátszásba vezette a csapatot. A Patriots legyőzte az Oakland Raiderst, az úgynevezett „The Tuck” játékban, amikor hóviharban zajlott le a meccs Foxborough-ban (ez volt az utolsó mérkőzés a Foxboro Stadionban). Ezután a Pittsburgh Steelers legyőzése következett az AFC Championship döntőben. Ez volt a harmadik bajnokságuk, és a New Orleansban megrendezett 36. Super Bowlon ahol legyőzték a St. Louis Ramset, megszerezve a Patriots első Super Bowl győzelmét. A győztes pontokat Adam Vinatieri utolsó másodperces mezőnygólja hozta, ami előtt Brady 1 perc 21 másodperc alatt 48 yardot haladt csapatával. A nagydöntő MVP-jének Bradyt választották. A Patriots első győzelmi parádéján becslések szerint 1,5 millió ember jelent meg.[8] A 2002-es holtidényben Bledsoe-t eladták, furcsa módon a divízión belüli Buffalo Billsnek.

Mivel Massachusetts a költségvetéséből nem támogatta Kraft új stadion építésére vonatkozó terveit, a tulajdonos a csapatot 1998-ra a connecticuti Hartfordba akarta költöztetni.[9] Azonban a hartfordi helyszín környezetvédelmi problémái miatt, és mivel Massachusetts mégis hajlandó volt 57 millió dollárt fizetni infrastrukturális kiadásokra Foxboro körül, amit majd parkolójövedelmi adóként kell visszafizetni, a hartfordi alku semmissé lett. John Rowland connecticuti kormányzó emiatt perrel fenyegetőzött, és Kraft inkább 2,4 millió dollárt fizetett Connecticutnak, hogy elkerülje a további pereskedéseket.[10] Robert Kraft 2002-ben nyitotta meg az új Gillette Stadiont, aminek az építését magántőkéből finanszírozta. A stadionról úgy vélik, hogy az első igazán korszerű stadion az NFL-ben.[11][12]

A Patriots elszalasztotta a 2002-es rájátszást a 9–7-es mutatójával, és lecsúsztak a divíziócímről is a New York Jets ellen. 2003-ban a csapat 2–2-vel kezdett, de azután 14–2-vel végzett, a 14 egymás után megszerzett győzelemmel. A 38. Super Bowlon, a Carolina Panthers-zel találkoztak, és a Patriots 32–29-re győzött. Az utolsó három pontot most is Adam Vinatieri szerezte. Bradyt karrierje során másodjára választották a Super Bowl MVP-jévé.

2004-ben a Patriots a Miami Dolphins legyőzősével megdöntötte az NFL mindenkori győzelmi rekordját 18 folyamatos győzelemmel. Később vesztettek a Pittsburgh Steelers ellen, ami 21 győzelemnél állította meg őket. Mivel az NFL csak az alapszakasz egymás utáni győzelmeit veszi figyelembe, a Patriots hivatalosan csak 18 egymást követő győzelemmel rendelkezik.

A Patriots szurkolói a Boston City Hall előtt gyülekeznek a 2004-es Super Bowl XXXVIII után

A 2004-es szezon 14–2-es befejezése után a Patriots legyőzte az Indianapolis Coltsot és a Pittsburgh Steelerst, útban a következő, 39. Super Bowl felé. A Patriots a nagydöntőben legyőzte a Philadelphia Eaglest 24-21-re, és e győzelemmel a Patriots hat év után az első olyan csapat lett, amely meg tudott nyerni két egymást követő Super Bowlt, és a második, amely négy év alatt három Super Bowlt nyert. A 2004-es szezon után Belichik két legjobb koordinátora, Charlie Weis és Romeo Crennel elhagyta a csapatot, hogy vezetőedzőként folytassák pályafutásukat. Sok jelentős játékos is elhagyta a csapatot, például a cornerback Ty Law. Tedy Bruschi linebacker majdnem a fél 2005-ös szezont kihagyta egy enyhe roham után. A 2005-ös szezonban a Patriotsnak több kezdő játékosa is lesérült. A csapat ennek ellenére 10–6-tal megnyerte az AFC keleti csoportját. A rájátszás első körében legyőzte a Jacksonville Jaguarst 28–3-ra, de a következő körben a Denver Broncos egy 27–13-as győzelemmel kiejtette a Patriotst.

A 2006-os holtidény alatt sok személy érkezése és távozása történt. A csapat 12–4-gyel fejezte be a 2006-os idényt, és zsinórban negyedszer nyerték meg az AFC keleti csoportját. A rájátszás wild card fordulójában a Patriots legyőzte a riválisát, a Jets-et 37–16-ra. A következő mérkőzésen Brady három interceptiont dobott, de a 4. negyedben kijavította hibáit, és 24–21-re legyőzték a San Diego Chargerst. Az AFC Championship mérkőzésen a Coltsszal találkoztak, de az győzött 38–34-re, pedig a Patriots a meccs elején még 21-3-ra vezetett.

A 2007-es holtidényben a Patriots megvette az Oakland Raiderstől Randy Moss elkapót és a Baltimore Ravenstől Adalius Thomas linebackert.

A New England Patriots 2007-es szezonja a Jets ellen kezdődött. A játék ideje alatt az NFL biztonsági szolgálata elkobzott egy videókamerát és a kazettáját a New England Patriots videoasszisztensétől, Matt Estrella-tól, aki a New York Jets edzőinek kézjeleit rögzítette.[13] Nagy botrány tört ki, és szeptember 13-án Belichicket 500 000 dollárra büntették illegális videorögzítéssel való visszaélés miatt, a maximum összegre, amit az NFL Constitution és a By-Laws engedett. A Patriotsot is megbüntették 250 000 dollárra, ráadásul a csapat elvesztette a 2008-as NFL draft elsőkörös választását, mert bejutottak a rájátszásba (ha nem jutott volna be, csak a harmadik és negyedik körös választását vesztette volna el).[14]

A Patriots a 2007-es szezont egy 38–35-ös New York Giants elleni győzelemmel fejezte be december 29-én, így 16–0-s mutatóval rendelkeztek. Ezzel a győzelemmel csatlakoztak az 1934-es és 1942-es Chicago Bearshez és az 1972-es Miami Dolphinshoz, akiknek sikerült veretlenül befejezni az alapszakaszt, de az első ilyen sikeres csapat, amióta 16 mérkőzést játszanak az alapszakaszban (a másik két csapat 13, 11, illetve 14 mérkőzést játszott). A Patriots az AFC Championship Game-en legyőzte a San Diego Chargerst 21–12-re, így ez volt az első csapat az NFL történetében, amelyik 18–0-s mutatóval rendelkezett.

A csapat teljesítménye és látogatottsága jelentősen javult, mióta 1994-ben Robert Kraft megvette. Kraft előtt, 34 év alatt a Patriots háromszor nyerte meg az AFC keleti csoportját, hatszor volt ott a rájátszásban (az 1963-as AFL Championshippel együtt), és egyszer játszott Super Bowlt. Kraft idején a Patriots tizenhatszor nyerte meg az AFC keleti csoportját, nyolcszor játszott Super Bowlt, amiből ötöt megnyert. Az 1996-os szezon óta a Patriots minden hazai meccsén telt ház volt, mind a Foxboro, mind a Gillette Stadionban, az előszezon játékokkal együtt.[15][16]

Logók és mezek

[szerkesztés]
Bővebben: New England Patriots logók és mezek

Az eredeti Patriots logót Phil Bissell tervezte 1960-ban.[17] A logó egy új-angliai forradalmi önkéntest ábrázolt, amint elindítja a játékot, amerikaifutball-felszerelés nélkül. A nevét – „Pat Patriot” (szó szerint: paskolt hazafi) – a Patriots tulajdonosa, William Sullivan adta.[18] A csapat meze piros-fehér volt, kék csíkokkal a mez ujján, fehér nadrággal és sisakkal. Kezdetben a sisakokat egy forradalmi korszakos sapka díszítette, de ezt 1961-ben a Pat Patriot logó váltotta föl.[19]

1993-ban James B. Orthwein, a Patriots tulajdonosa lecserélte a csapat logóit és sisakjait.[20] A régi Pat Patriot logó helyére egy stilizált Patriot fej került, rajta egy háromszínű – piros-fehér-kék – kalappal, amit a szurkolók „Flying Elvis”-nek (repülő Elvis) neveztek el.[21] A csapat mezeit Patriot-(sötét)kékre, a sisakot és a nadrágot fehérre cserélték.[22]

2000-ben a csapat tovább változtatott meze és logója színén. A „Flying Elvis” logó megmaradt, de egy sötétebb kéket alkalmaztak.[23]

Szezonról szezonra

[szerkesztés]
Bővebben: A New England Patriots szezonjai

Stratégia

[szerkesztés]
Bővebben: New England Patriots stratégia

Játékosi bejegyzések

[szerkesztés]

Névsor

[szerkesztés]
New England Patriots névsor
Irányítók

Running backek

Wide receiverek

Tight endek

Támadó falemberek

Védő falemberek

Linebackerek

Védők

Special team

Korlátozott szabadügynökök

Kizárólagos szabadügynökök

Rookiek dőlttel
Névsor (angol) frissítve 2014. január 12.
Névsor
Depth Chart • Transactions

Profi futballisták a Hall of Fame-ben

[szerkesztés]

Visszavonultatott mezek

[szerkesztés]

A fenti hét játékoson kívül Steve Grogan, QB (14), Babe Parilli, QB (15), Andre Tippett, LB (56), és Stanley Morgan, WR (86) bekerültek a Patriots' Hall of Fame-be.[24]

Más figyelemre méltó növendékek

[szerkesztés]

Mindenkori elsőkörös draft választások

[szerkesztés]

Burton • Mix • White • Mason • Collins • A. Graham • Concannon • Rush • McCormick • Townes • Singer • Charles • Byrd • Sellers • Olsen • Plunkett • Hannah • Cunningham • Stingley • Francis • Haynes • Brock • Fox • Clayborn • Morgan • Cryder • Sanford • James • Ferguson • Holloway • Sims • Williams • Eason • Fryar • Matich • Dupard • Armstrong • Stephens • Dykes • Singleton • Agnew • Harlow • Russell • Chung • Bledsoe • McGinest • Law • Glenn • Canty • Edwards • Jones • Woody • Katzenmoyer • Seymour • D. Graham • Warren • Wilfork • Watson • Mankins • Maroney • Meriweather

Edzői megjegyzések

[szerkesztés]

Vezetőedzők

[szerkesztés]

Aktuális személyzet

[szerkesztés]

Cheerleaderek

[szerkesztés]

A Patriots NFL Cheerleaderjeit egyszerűn csak The Patriots Cheerleaderjeiként ismerik. 2005-ben Kristin Gauvin, az egyik tag lett Miss Massachussets.

Rádió és televízió

[szerkesztés]

2006-tól a Patriots fő rádióállomasa a WBCN 104.1FM, ami a CBS Radio tulajdonában van. A nagyobb rádióhálózatot "Patriots Rock Radio Network"nek nevezik, ami több 7 államban fogható. Gil Santos és Gino Cappelletti a régóta a csapat bemondói.

A szezon előtti játékokat nem nemzetei csatornán, hanem az ABC egy tagján, a WCVB channel 5-on közvetítik. Don Criqui kommentátor az utóbbi néhány évben, Randy Cross elemzővel, és Mike Lynch riporterrel.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ ESPN.com A "Pats" becenevet főleg sportközvetítéseknél használják.
  2. ↑ DYNASTY Elérve: 2007. december 31.
  3. ↑ Patriots Történelem Archiválva 2011. május 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (angol).
  4. ↑ a b Patriots Change Hands. Associated Press cikk, publikálva 1988. Október 29-én.
  5. ↑ Sport Enciklopédia. Kaim 51%-ot, Murray 49%-ot birtokolt. Az információ Kaim 1980-as évek végi Patriots vásárlásra vonatkozik.
  6. ↑ Lisa Olsen szexuális zaklatása
  7. ↑ Patriots Történelem Archiválva 2011. május 19-i dátummal a Wayback Machine-ben. Orthwein átveszi a hatalmat a csapat fölött, ami vitákat szül egy lehetséges áthelyezésről.
  8. ↑ Boston.com "A tömeg mérete a szemtanú szemszögéből"
  9. ↑ CT.gov Kraft Hartfordba viszi a csapatot.
  10. ↑ Sportslawnews.com Archiválva 2007. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben Információ a hartfordi alku visszafordításáról.
  11. ↑ Információ a Gillette Stadiumról. [2007. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 27.)
  12. ↑ További információk a Gillette Stadiumról
  13. ↑ A kamera nem hazudik: a Pats-nek megvan a Watergate-ügye ESPN.com
  14. ↑ Végső döntés Boston.com Reiss szeletei.
  15. ↑ Látogatottsági információk 1980-tól. [2006. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 27.)
  16. ↑ Látogatottsági mutatók összehasonlítása[halott link]
  17. ↑ Patriots Történelem Archiválva 2011. május 19-i dátummal a Wayback Machine-ben. Információ a logó tervéről.
  18. ↑ Patriots Történelem Archiválva 2011. május 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Információ a logó elnevezéséről
  19. ↑ i-NFL Helmet Archiválva 2008. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben Információ a Patriots sisakjainak evolúciójáról.
  20. ↑ Patriots Történelem Archiválva 2011. május 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Változások.
  21. ↑ NFLHistory.net Információ a Patriots tulajdonjogáról és a "Flying Elvis" logóról.
  22. ↑ NFLHistory.net Szín változások; ez a forrás az egyik színt "Patriot" kéknek nevezi.
  23. ↑ i-NFL Helmet Archiválva 2008. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben. A 2000-ben változó sisak és egyenruha említése.
  24. ↑ Hall of Fame Archiválva 2005. február 5-i dátummal a Wayback Machine-ben Információk a Patriots visszavonultatott mezeiről és Hall of Fame játékosairól.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Jeff Benedict: Dinasztia. A New England Patriots története; ford. Bán Tibor, Csurka Gergely, Kürthy Miklós; G-Adam, Budapest, 2021
  • James Patterson–Alex Abramovich: Gyilkos hazafi. Aaron Hernandez félelmetes kettős élete a New England Patriotsnál és a rettegett alvilágban; közrem. Mike Harvkey, ford. Takács Péter; G-Adam, Budapest, 2020
  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=New_England_Patriots&oldid=26787036”