Nagyszemű tonhal

Nagyszemű tonhal
	Kifogott példány
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes);
Alrend:	Scombroidei;
Család:	Makrélafélék (Scombridae);
Alcsalád:	Scombrinae;
Nemzetség:	Thunnini;
Nem:	Thunnus; South, 1845
Alnem:	Thunnus;
Faj:	T. obesus;
Tudományos név
	Thunnus obesus; (Lowe, 1839)
Szinonimák
Szinonimák
	Germo obesus (Lowe, 1839); Germo sibi (Temminck & Schlegel, 1844); Neothunnus obesus (Lowe, 1839); Orcynus sibi (Temminck & Schlegel, 1844); Parathunnus mebachi (Kishinouye, 1915); Parathunnus obesus (Lowe, 1839); Parathunnus obesus mebachi (Kishinouye, 1915); Parathunnus sibi (Temminck & Schlegel, 1844); Thunnus abesus (Lowe, 1839); Thunnus atlanticus (non Lesson, 1831); Thunnus mebachi Kishinouye, 1915; Thunnus obesus mebachi Kishinouye, 1915; Thunnus obesus sibi (Temminck & Schlegel, 1844); Thunnus sibi (Temminck & Schlegel, 1844); Thunus obesus (Lowe, 1839); Thynnus obesus Lowe, 1839; Thynnus sibi Temminck & Schlegel, 1844;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nagyszemű tonhal témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszemű tonhal témájú médiaállományokat és Nagyszemű tonhal témájú kategóriát.

A nagyszemű tonhal (Thunnus obesus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a makrélafélék (Scombridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A nagyszemű tonhal az összes óceán trópusi és szubtrópusi részén megtalálható. A Földközi-tengerből hiányzik.

Megjelenése

A kifejlett állat testhossza átlagosan 180 centiméter, de 250 centiméteres példányt is fogtak már. A felnőttkort 100-125 centiméteresen éri el. Az eddigi legnehezebb példány 210 kilogrammot nyomott. A hátúszóján 13-14 tüske és 14-15 sugár, míg a farok alatti úszóján 14 sugár ül. 39 csigolyája van. Testének alsóbb részei fehéresek. Körülbelül az oldalvonala mentén, fénylő kékes sáv fut végig; de ez addig amíg a hal él. Az első hátúszó sötétsárga, a második hátúszó és a farok alatti úszó világossárgák.

Életmódja

A nyílt vízi halak egyike. A felszíntől egészen 250 méter mélységig található meg, de általában 50 méter mélyen tartózkodik. A 13-29 Celsius-fok között érzi jól magát. Tápláléka halakból, rákokból és kalmárokból áll. Nappal és éjjel egyaránt vadászhat. Az ivadék és a fiatal csak azonos fajú rajokat alkot; a felnőtt más tonhalakkal is társulhat.

Legfeljebb 11 évig él.

Szaporodása

Az ívási időszakban a nőstény 1-2 naponként rak ikrákat. Általában teliholdkor ívik. A trópusokon egész évben ívhat.

Veszélyeztetettsége, felhasználása

A nagyszemű tonhal rajta van a vándorló tengeri halakat védelmező, úgynevezett Annex I of the 1982 Convention on the Law of the Sea határozat listáján; ennek ellenére ipari méretben halásszák. Japánban igen kedvelt. Frissen, főzve vagy konzervbe tárolva árusítják. A sporthorgászok is kedvelik.

Képek

Források

Thunnus obesus (Lowe, 1839) FishBase
Collette, B.B. and C.E. Nauen, 1983. FAO Species Catalogue. Vol. 2. Scombrids of the world. An annotated and illustrated catalogue of tunas, mackerels, bonitos and related species known to date. Rome: FAO. FAO Fish. Synop. 125(2):137 p.
Integrated Taxonomic Information System
Swedish Museum of Natural History Ichthyology name database

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap