Ugrás a tartalomhoz

Mischa Maisky

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mischa Maisky
Életrajzi adatok
Született1948. január 10. (76 éves)[1][2][3][4][5]
Riga[6]
GyermekeiSascha Maisky
IskoláiMoszkvai Csajkovszkij Állami Konzervatórium
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszergordonka
DíjakEcho Klassik Award - Instrumentalist of the Year (2003)
Tevékenységgordonkaművész
KiadókDeutsche Grammophon
Mischa Maisky weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mischa Maisky témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mischa Maisky (lettül Miša Maiskis, oroszul Михаил Леопольдович Майский, héberül מישה מייסקי) (Riga, 1948. január 10. –) a Szovjetunióban született izraeli csellista.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

Maisky Rigában, az akkori Lett Szovjet Szocialista Köztársaságban született.[7] Apja idealista kommunista volt, aki eredeti Boguszlavszkij családnevét május 1., a munka ünnepe tiszteletére Pervomajszkijra akarta változtatni, de végül Majszkijra sikerült.[8] „A szüleim valójában Ukrajnából származnak, és családunkban én vagyok az egyetlen, aki Lettországban született” – nyilatkozta.[9] Bátyja, Valerij (1942–1981) orgonista-csembalista, nővére, Lena (Lina) Jacobson (1938–?) zongorista volt.[7] Zenei tanulmányait nyolcéves korában szülővárosában, a Gyermek Zeneiskolában és a Konzervatóriumban kezdte, majd 1962-ben a leningrádi konzervatóriumban folytatta. 1966-ban a moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Verseny díjnyertese volt. Ezt követően a moszkvai konzervatóriumba került, és Msztyiszlav Rosztropovicsnál tanult tovább.[10] Szoros kapcsolat alakult ki közöttük, és Maisky őt tartja második apjának és szellemi mentorának. „Mindenki tudja, hogy ő volt az egyik legnagyobb zenész. De meg vagyok győződve arról, hogy még nagyobb tanár volt” – mondta róla 2013-ban.[11] Szólistaként már 1965-ben bemutatkozott a Leningrádi Filharmonikusokkal, és a következő években folyamatosan koncertezett szerte a Szovjetunióban.[12] Rosztropovics így méltatta a fiatal Maisky művészetét: „… a fesztiválok fiatalabb generációjának egyik legkiemelkedőbb tehetsége. Játékában ötvözi a költészetet és a finomságot a temperamentummal és a ragyogó technikával.”[10] 1970-ben börtönbe zárták (Lena nevű zongorista nővére 1969-ben távozott Izraelbe, ami Maiskyt is gyanúba keverte), és egy Gorkij környéki munkatáborban töltött másfél évet. Szabadulása után – hogy elkerülje a katonaságot – egy pszichiátriai intézményben töltött két hónapot.[12] A történtek miatt nem kapott diplomát a moszkvai konzervatóriumban.[9] Végül 1972-ben legálisan emigrálhatott Izraelbe. Ebben Teddi Kollek, Jeruzsálem polgármestere is segített neki azzal, hogy amerikai pénzügyi forrást szerzett számára. Maisky ezt követően 1995-ig nem is tért vissza Oroszországba.[7] Mischa Maisky izraeli állampolgár, de Belgiumban él.[9]

1973-ban Mischa Maisky megnyerte a Gaspard Cassado Nemzetközi Versenyt Firenzében, majd novemberben debütált a New York-i Carnegie Hallban a Pittsburghi Szimfonikus Zenekarral, William Steinberg vezetésével. A koncert után kapta meg azt a hangszert, amin a mai napig játszik.[9] A gordonka 1720-ban készült Velencében, a híres olasz mester, Domenico Montagnano műhelyében. Előző tulajdonosa egy névtelenségbe burkolózó 94 éves amatőr csellista volt, aki New Yorkban élt.[11] 1974-ben felkereste az Egyesült Államokban élő legendás Gregor Piatigorsky gordonkaművészt, és négy hónapig tanult nála.[12] Őt tartja második mentorának. „Mindig azt mondom, hogy én vagyok a legboldogabb csellista a világon, mert két nagy mesternél sikerült tanulnom! Nagyon különböztek egymástól, de volt valami közös a zenével és a tanítással kapcsolatban” – nyilatkozta.[11]

Nemzetközi karrierje az 1970-es évek közepén indult be. 1976-ban mutatkozott be Londonban a Royal Filharmonikus Zenekar vendégeként, 1977-ben pedig Radu Lupuval lépett fel ugyancsak Londonban. A Deutsche Gramophonnal 1984-ben készítette el első hangfelvételét: Johannes Brahms Kettősversenyét játszotta Gidon Kremerrel, a Bécsi Filharmonikusokat Leonard Bernstein vezényelte. Ezután 1985-ben exkluzív szerződést kötött a lemezkiadóval, és sorra lemezre játszotta a zeneirodalom nagy csellóversenyeit és gordonkás kamaraműveit.[12] 1995-ben, 23 év után először tért vissza Oroszországba. Moszkvában adott koncertet, és hangfelvételt készített Prokofjev és Mjaszkovszkij műveiből Mihail Pletnyov és az Orosz Nemzeti Zenekar közreműködésével.[12]

Mischa Maisky világszínvonalú művész, szívesen látott rendszeres vendég a nagy nemzetközi fesztiválokon, a leghíresebb hangversenytermekben. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Leonard Bernstein, Carlo Maria Giulini, Lorin Maazel, Zubin Mehta, Riccardo Muti, Giuseppe Sinopoli, Vladimir Ashkenazy, Daniel Barenboim, Jurij Tyemirkanov, Mariss Jansons vagy Valerij Gergijev. Zenei partnerei közé tartozott például Martha Argerich, Radu Lupu, Jevgenyij Kiszin, Itzhak Perlman, Lang Lang, Gidon Kremer, Jurij Basmet, Vagyim Repin, Maxim Vengerov, Joshua Bell és Janine Jansen.[10] Az utóbbi években gyakran játszik együtt zongorista lányával, Lily Maiskyval (1987). illetve hegedűs fiával, Sascha Maiskyval (1989), és a családi trió létrejöttével nagy álma valósult meg. „Lányommal több mint 11 éve együtt játszunk a világ minden táján, és hármunknak sikerült turnézni Amerikában, Japánban és Kínában, és természetesen Európában.”[8]

Maisky művészetét világszerte elismeri a közönség, játékának azonban van egy oldala, amit a kritika néha fel szokott emlegetni: az erőteljesen végigvitt romantikus stílus, illetve ezzel összefüggésben a vibrato használata akár barokk zenedarabok esetén is. Maga ezt nyilatkozta erről a kérdésről: „Hogy őszinte legyek, azt hiszem, hogy manapság senki nem tudja, hogyan játszották ezt a zenét. Nem hiszem, hogy létezik olyan dolog, mint a stílus hitelessége. Sokkal inkább az érzelem hitelessége.” Arra a kérdésre, hogy miért nem tanít, miért nem vezényel, azt válaszolta hogy „… mindig azt kell tenned, amit a legjobban tudsz. Én csellista vagyok. Ezért nem vezényelek és nem tanítok. Mások mindkettőt megteszik, és nekik ez jól is mehet, de én csak játszom.”[13]

Világpolgárnak tartja magát: „Olasz csellón játszom francia és német vonókkal, osztrák és német húrokkal, hat gyermekem négy országban született, második feleségem (Evelyn De Silva – szerk.) félig Srí Lanka-i félig olasz, japán autót vezetek, svájci órát hordok, és otthon érzem magam mindenhol, ahol az emberek értékelik és élvezik a klasszikus zenét.”[10]

Felvételei

[szerkesztés]

Válogatás elsősorban az AllMusic[14] és a Deutsche Grammophon[15] nyilvántartásából.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1983 Franck, Debussy: Cselló-zongoraszonáták Martha Argerich His Master's Voice
1984 Brahms: Kettősverseny, Akadémiai ünnepi nyitány Gidon Kremer, Bécsi Filharmonikusok, Leonard Bernstein Deutsche Grammophon
1985 Bach: Goldberg-variációk Gérard Caussé, Dmitrij Szitkoveckij Orfeo
1985 Bach: Cselló-zongoraszonáták BWV 1027–1029 Martha Argerich Deutsche Grammophon
1985 Bach: Cselló szólószvitek BWV 1007–1012 Deutsche Grammophon
1985 Schubert: Arpeggione szonáta; Schumann: Fantasiestücke Martha Argerich Philips
1987 Haydn: Csellóversenyek Európa Kamarazenekar Deutsche Grammophon
1989 Dvořák: Csellóverseny; Bloch: Schelomo Izraeli Filharmonikus Zenekar, Leonard Bernstein Deutsche Grammophon
1991 Elgar: Csellóverseny; Csajkovszkij: Rokokó-variációk Philharmonia Zenekar, Giuseppe Sinopoli Deutsche Grammophon
1991 Beethoven: Cselló-zongoraszonáták, Variációk Martha Argerich Deutsche Grammophon
1994 Elgar: Enigma-variációk, Csellóverseny, Vonósszerenád Philharmonia Zenekar, Giuseppe Sinopoli Deutsche Grammophon
1995 Vivald, Boccherini: Csellóversenyek Orpheus Kamarazenekar Deutsche Grammophon
1997 Mjaszkovszkij: Sinfonia Concertante; Prokofjev: Csellóverseny Orosz Nemzeti Zenekar, Mihail Pletnyov Deutsche Grammophon
1998 Saint-Saëns: 1. csellóverseny, 1. csellószonáta Orpheus Kamarazenekar, Daria Hovora Deutsche Grammophon
1999 Sosztakovics, Csajkovszkij: Zongoratriók Martha Argerich, Gidon Kremer Deutsche Grammophon
1999 Brahms: Cselló-zongoraszonáták Pavel Gililov Deutsche Grammophon
2000 Schumann: Csellóverseny és más darabok Martha Argerich Deutsche Grammophon
2002 Mendelssohn: Cselló-zongoraszonáták, Hét dal szöveg nélkül Sergio Tiempo Deutsche Grammophon
2004 Brahms: Zongorakvartett; Schumann: Fantasiestücke Martha Argerich, Jurij Basmet, Gidon Kremer Deutsche Grammophon
2005 Mischa Maisky and Martha Argerich in Concert [élő] Martha Argerich Deutsche Grammophon
2006 Franck, Debussy: Cselló-zongoraszonáták Martha Argerich EMI Music
2007 Rachmaninov: Zongora-cselló darabok Sergio Tiempo Deutsche Grammophon
2009 Csajkovszkij, Rachmaninov: Zongoratriók Lang Lang, Vagyim Repin Deutsche Grammophon
2011 Dvorák, Elgar: Csellóversenyek Deutsche Grammophon
2012 Dvořák: Csellóverseny; Strauss: Don Quixote Tabea Zimmermann, Berlini Filharmonikusok, Zubin Mehta Deutsche Grammophon
2013 Mischa Maisky 10 Classic Albums Deutsche Grammophon
2018 Adagietto. Bach, Mozart, Szkrjabin és más szerzők darabjai Lily Maisky, Martha Argerich, Janine Jansen, Julian Rachlin, Sascha Maisky Deutsche Grammophon
2019 Mischa & Lily Maisky 20th Century Classics. Bloch, Britten, Bartók, Stravinsky és más szerzők darabjai Lily Maisky Deutsche Grammophon

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Brockhaus (német nyelven)
  5. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. ↑ a b c Biography AM
  8. ↑ a b Sputnik
  9. ↑ a b c d Jewish News
  10. ↑ a b c d Biography IM
  11. ↑ a b c Romasenko
  12. ↑ a b c d e Biography DG
  13. ↑ Reynolds
  14. ↑ Discography AM
  15. ↑ Discography DG

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mischa_Maisky&oldid=26875447”