Ugrás a tartalomhoz

Massimo Serato

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Massimo Serato
SzületettGiuseppe Segato
1917. május 31.[1][2][3][4]
Oderzo
Elhunyt1989. december 22. (72 évesen)[1][2][3][4]
Róma
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1989. december 22.)
  • olasz (1916. május 31. – 1946. június 18.)
Foglalkozása
  • filmszínész
  • színházi színész
KitüntetéseiNastro d'Argento for Best Supporting Actor (1947)
Halál okahirtelen szívmegállás

A Wikimédia Commons tartalmaz Massimo Serato témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Massimo Serato (szül. Giuseppe Segato) (Oderzo, 1916. május 31.Róma, 1989. december 22.) olasz filmszínész. Pályája egyedinek mondható, mivel negyven éven mindvégig a csúcson volt.

Élete és munkája

[szerkesztés]

Velence közelében született, velencei nyelvű családban. Az egyetemen a filmszakon tanult, karrierjét azonban színpadon kezdte, ahol megismerte Anna Magnani színésznőt. Miután Magniani elvált Goffredo Alessandrini rendezőtől, egybekeltek 1942-ben, és egy fiuk született, Luca.

Serato az 1940-es évek elején debütált tv-filmben. Első szerepétől kezdve a főleg a romantikus irodalomban megformált karakterekhez kezdett specializálódni. Ez nagyon megmutatkozik a Piccolo Mondo Antico c. 1941-es filmen, amelyet Mario Soldati készített. Alberto Lattuada Giacomo l'idealista című 1942-es alkotásában egy naiv és előretörő idealistát játszott. Ugyanebben az évben készült A hetedik pecsét (I sette peccati) c. filmben Ladislao Kisht alakította, aki valóságos személy volt, és 1904-ben született Debrecenben.

Az 1944-ben forgatott a Sorelle Materassi-ban. Az 1946-os Botcsinálta sikkasztóban kifejezetten vígjátéki szerep jutott neki.

Serato igazán sokoldalú tehetségként a második világháború után mutatkozott meg. A neorealista jellegű Il sole sorge ancora egy náci tisztviselőt játszik, míg a tragikus hangvételű Febbre di vivere filmben egy cinikus és amorális üzletembert.

Az 1950-es évektől kezdve több különböző műfajban próbálta ki magát, így mitológiai filmekben, így például az El Cid-ben, A spártai gladiátorok-ban, vagy a Herkules szerelmében, spagettiwesternekben, mint az Arany a prérin, vagy giallókban. Modellt vállalt ugyanakkor fényképregényekben is, ahol egyébként más olasz hírességek, így Franco Nero is megfordultak.

Filmszerepei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források

[szerkesztés]

További információ

[szerkesztés]