Ugrás a tartalomhoz

Magyar koronázási jelvények

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A három legismertebb magyar koronázási jelvény (Révai nagy lexikona. Bp., 1913)

A koronázási jelvények az uralkodói hatalom szimbólumai, amelyeket a koronázás alkalmával, ünnepélyesen adnak át az új uralkodónak, így pl. királynak vagy császárnak. A királyi hatalom szimbolikus kifejezésére szokásosan használt jelvények Európa szinte valamennyi országában megtalálhatóak. A magyar koronázási jelvények az egyike a leginkább épen fennmaradt középkori eredetű együtteseknek Európában.[1]

A magyar koronázási jelvények

[szerkesztés]

A magyar koronázási jelvények a következők:[2]

A második világháború után

[szerkesztés]

1944. októberében a koronaőrség a koronázási jelvényeket a Salzburg melletti Mattseebe szállította, ahol egy kettéfűrészelt benzines hordóban elásták a tó partján. 1945 nyarán átadták az amerikaiaknak, akik előbb Frankfurtba, majd a wiesbadeni műkincsgyűjtő állomásra vitték. 1945-ben a Szent Jobbot visszahozták Magyarországra, a koronázási ékszerek azonban maradtak. Nagy Ferenc miniszterelnök azt hangoztatta, hogy a koronának amerikai kézen kellene maradnia, amíg itthon nem stabilizálódik a helyzet. 1946. szeptemberében a wiesbadeni műkincsgyűjtő állomáson a nagyközönség is megnézhette a koronázási ékszereket. 1947-ben a Magyar Állam bejelentette a koronázási ékszerekre vonatkozó visszaszolgáltatási igényét. Az amerikaiak az Egyesült Államokba szállították a koronázási ékszereket, ismeretlen helyre.

1964-ben, az amerikaiakkal folytatott tárgyalások kezdetén beismerte az Egyesült Államok, hogy a területükön őrzik a felségjelvényeket. 1978. január 5-én ért földet a Szent Koronát szállító repülőgép Magyarországon. [3]

Egyéb magyar koronázási jelvények

[szerkesztés]

A koronázási jelvények közé tartozott többek között aranyszállal átszőtt kesztyű, valamint szintén aranyszállal átszőtt papucs is. Ezek sajnos teljesen szétáztak az Orsovánál, Szemere Bertalan által történt elásása és a több mint négy évig a földben való tartózkodása során. Révai nagy lexikona leírja azt is hogy koronázáskor a megfelelő tisztasággal, ruházattal kellett rendelkezni. Az aranyszállal átszőtt papucs felvétele előtt lábat kellett mosni és bíbor-zöld kockás zoknit kellett húzni.

Keresztek

[szerkesztés]

A keresztek közé tartozik az apostoli kereszt (lásd: Apostoli cím és kereszt), valamint azon kisebb kereszt, amelyre a király az esküt letette, s melyet az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban őriztek. Eredetére nézve 11–12. századból való mű, a talpazat azonban a 16. századra vall.

A jogar

[szerkesztés]

A jogar (latinul sceptrum) az ítélkezés, az igazságosság, a jogszolgáltatás jelképe, ősi hatalmi jelvény. A magyar királyi jogar egy olyan szokatlan formájú bot, amelynek a hegyén három oroszlán profilmetszetével díszített nagy hegyikristály gömb van. Kinézete alapján a Fátimidák művészete keretébe sorolandó és arra lehet gondolni, hogy talán valamelyik európai uralkodó, mint például Szent István sógora, II. Henrik császár kincstárába tartozhatott. A kristálygömb filigrános és granulációs megmunkálású arany foglalatba illeszkedik. A közepén a mágikus végtelen csomó motívuma látható, ami a középkorban talizmán hírében állt. Ugyanezen célból kis aranygömböcskék csüngenek a láncocskákon, bajt elhárító, halk csilingelő hangot adva.

A jogar nyele mogyorófából, a borítása pedig aranyozott ezüstből készült; mindkettőt dús filigrán díszítés borítja, szerényebb kivitelezésben és az arany rész filigrános motívuma ismétlődik meg felületén. A jogar létrejötte III. Béla uralkodási idejére vezethető vissza.

Ruházat

[szerkesztés]

A koronázási jelvények közé tartoznak még a koronázási paláston túl az alba, stóla, vállkendő, öv, kesztyű és a melldísz vagy mellkapocs. Utóbbit Ipolyi Arnold a békecsókra nyújtott ún. pax-táblának tartja. Mindezen öltönyök, noha a régibb leltárak még megemlítik, napjainkig nem maradtak fenn. Az öltönyökből egyedül csak a saruk és harisnyák jutottak napjainkra. Mindkettő vörös selyemből készült, előbbiek alakjuknál fogva Bock véleménye szerint a 15. századból, Mátyás korából származhatnak. Mindkettőt azonban az 1849. évi elásás után a behatolt nedvesség teljesen tönkretette, úgy hogy ma már teljesen hasznavehetetlenek.

Az országzászló

[szerkesztés]

Ide tartozott még az ország zászlaja is, melyet azonban a régebbi leltárak is elveszettnek mondanak. Nyele, mint a krónikák mondják, Kis Károly koronázásánál, míg a zászló maga a mohácsi csatában veszett el.

A koronázási jelvényeket őrző láda

[szerkesztés]
A II. Mátyás által az ősi koronázási jelvények számára készíttetett vasláda 1608-ból a Magyar Nemzeti Múzeumban

Azon ládáról, amelyben a koronázási jelvényeket jelenleg őrzik, másként a koronának külön régi tokjáról több helyen történik említés. A jelenlegi láda, amint azt a rajta levő felírás és a címerek mutatják, 1608-ban készült II. Mátyás alatt. A láda előrészén Mátyás monogramja koronázott pajzsban, s Magyarország négyezett, koronás címere. A láda maga a keresztpántokkal van megvasalva.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Magyar nagylexikon 11. kötet 354. old.
  2. ↑ Zrt., Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató: Magyar Állami Jelképek (magyar nyelven). www.nemzetijelkepek.hu. (Hozzáférés: 2017. február 8.)
  3. ↑ Dunai Andrea: Javak sorsa - Az 1944-45-ben Magyarországról elvitt értékek nyomában Napvilág Kiadó, Budapest, 2019 ISBN 9789633384022 és https://torimaskepp.blog.hu/2020/07/19/az_1944_45-ben_elhurcolt_magyar_javak Hozzáférés: 2020.08.04

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Wikimedia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar koronázási jelvények témájú kategóriát.
  • Tóth Endre: A magyar Szent Korona és a koronázási jelvények; tan. Horváth Attila, Pálffy Géza, Zsoldos Attila; 2. bőv., átdolg. kiad.; Országház Kiadó, Budapest, 2022 (Nemzet főtere kézikönyvek)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyar_koronázási_jelvények&oldid=26835957”