Lószúnyogok
Lószúnyogok | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
kósza lószúnyog (Tipula oleracea) nősténye
| ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Lószúnyogok témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Lószúnyogok témájú kategóriát. |
A lószúnyogok (Tipulidae) a rovarok (Insecta) osztályának a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a szúnyogalkatúak (Nematocera) alrendjébe tartozó család.
Előfordulásuk
[szerkesztés]Lószúnyog fajok mindenütt előfordulnak a világon, néhány sarkvidéki és sivatagi térség kivételével.
Megjelenésük
[szerkesztés]Testük karcsú; a nőstény hossza legfeljebb 26 milliméter, a hímé 16 milliméter. Fejük többé-kevésbé ormány alakúan előre nyúlik. Fonalas csápjuk többnyire 14–16 ízből áll, négyízű tapogatójuk végíze gyakran ostor alakúan megnyúlt. Mellékszemeik többnyire nincsenek. Szájszervük szívó.
Toruk domború hátán V alakú harántbarázda vágódik be. Karcsú lábuk hosszú és törékeny; a kifejlett állat ennek ellenére még erős szélben is jól meg tud kapaszkodni a növényeken.
Mint minden kétszárnyúnak, a kifejlett lószúnyognak is tulajdonképpen két pár szárnya van. Az első szárnyak érrajza igen fejlett, ágazatos, amit ősi bélyegnek tekintenek: arra utal hogy a lószúnyogok a jelenkori kétszárnyúak a legősibb alakjai közé tartoznak. Hátsó szárnyaik elcsökevényesedtek, és billérekké (egyensúlyozó szervekké) alakultak. A billér bonyolult repülőmechanizmus része: bunkó alakú, és az első szárnyak csapásai közben rezeg. A vastag vége ellensúlyként működik, kiegyenlítve az első szárnyak lengését: a lószúnyog így tudja irányítani a röptét.
Életmódjuk
[szerkesztés]A lószúnyogok magányos lények. A kifejlett állatok a sűrű növényzettel borított, nedves területeket kedvelik. A lárva gyökereket és növényszárakat rág, a kifejlett rovar növények nedveit szívja.
Szaporodásuk
[szerkesztés]A lószúnyogoknak évente két nemzedéke van. Az első tavasszal, a második késő nyáron van. A peték száma minden nősténynél akár 1300 is lehet. Röviddel a párzás után a hímek elpusztulnak. A kifejlődés a nyári nemzedéknél néhány hetet tart, míg a téli nemzedéknél akár 7 hónapot is tarthat. A lárva egyaránt megél vízben vagy nedves földben. Hátsó részén légzőnyílások és nyúlványok találhatók.
Rendszerezésük
[szerkesztés]A családba az alábbi alcsaládok és nemek tartoznak:
- Dolichopezinae – 1 nem
- Tipulinae – 32 nem
- Acracantha
- Angarotipula
- Austrotipula
- Brachypremna
- Brithura
- Clytocosmus
- Elnoretta
- Euvaldiviana
- Goniotipula
- Holorusia
- Hovapeza
- Hovatipula
- Idiotipula
- Indotipula
- Ischnotoma
- Keiseromyia
- Leptotarsus
- Macgregoromyia
- Megistocera
- Nephrotoma
- foltos tarkatipoly (Nephrotoma macula)
- Nigrotipula
- Ozodicera
- Platyphasia
- Prionocera
- Prionota
- Ptilogyna
- Scamboneura
- Sphaerionotus
- Tipula
- kósza lószúnyog (közönséges lószúnyog, Tipula oleracea)
- óriás lószúnyog (Tipula maxima)
- réti lószúnyog (Tipula paludosa)
- Tipulodina
- Valdiviana
- Zelandotipula
Források
[szerkesztés]- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Brehm: Az állatok világa[halott link]