Ugrás a tartalomhoz

Johann Anton Leisewitz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Anton Leisewitz
Született1752. május 9.[1][2][3][4][5]
Hannover
Elhunyt1806. szeptember 10. (54 évesen)
Braunschweig
ÁllampolgárságaBraunschweig-Lüneburgi Választófejedelemség
HázastársaSophie Leisewitz
Foglalkozásadrámaíró,
jogász
IskoláiGöttingeni Egyetem
SírhelyeMartinifriedhof
Johann Anton Leisewitz aláírása
Johann Anton Leisewitz aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Anton Leisewitz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Johann Anton Leisewitz (Hannover, 1752. május 9. – Braunschweig, 1806. szeptember 10.) német drámaíró és jogász.

Életpályája

[szerkesztés]

Egy helyi borkereskedő fiaként ifjúságát Celle városában töltötte. 1770 és 1774 között Göttingenben (Georg-August-Universität Göttingen) végezte jogi tanulmányait, ahol 1774-től a Liget-kör (Göttinger Hainbund) tagja volt.

1778 után először hivatalnok, azután a Ferdinánd trónörökös nevelője, végül mint titkos igazságügyi tanácsos működött. Számos terve (például a harmincéves háború története, Die Weiber von Weinsberg című vígjáték stb.) csak tervek maradtak. Összes munkáit Schweiger adta ki 1838-ban.

Művei

[szerkesztés]
  • Fő műve nagy tehetségéről tanúskodó szomorújátéka (Trauerspiel): Julius von Tarent (1776, újra kiadta Werner 1889), amelyet (mivel névtelenül jelent meg) Gotthold Ephraim Lessing Goethe művének tartott, a fiatal Schiller pedig – saját nyilatkozata szerint – könyv nélkül tudott. A darab a Sturm und Drang egyik legbecsesebb és legbefolyásosabb terméke.
  • Die Pfandung (drámai jelenet), 1775
  • Der Besuch um Mitternacht (drámai jelenet Szene), 1775
  • Selbstgespräch eines starken Geistes in der Nacht (drámatöredék), 1776
  • Konradin (drámatöredék), 1776
  • Alexander und Hephästion (drámatöredék), 1776
  • Rede eines Gelehrten an eine Gesellschaft Gelehrter (szatíra), 1776
  • Geschichte der Entdeckung und Eroberung der Kanarischen Inseln (fordítás angolból), 1777
  • Nachricht von Lessing's Tod (Levél Lichtenbergből), 1781
  • Über die bei Einrichtung öffentlicher Armenanstalten zu befolgenden Grundsätze, 1802

Irodalom

[szerkesztés]
  • Michael Weisser: Die Geschichte der Familie Leisewitz 1551-2021. Die Geschichte vom Rittergut Valenbrook 1699-2021. Ein Beitrag zur Entstehung bürgerlicher Rittergüter im Herzogtum Bremen. Isensee Verlag, Oldenburg 2021. ISBN 978-3-7308-1829-9
  • Artikel Leisewitz, Johann Anton von. In: Joachim Rückert und Jürgen Vortmann (Hrsg.): Niedersächsische Juristen. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 2003, S. 83–87.
  • Adalbert Elschenbroich: Leisewitz, Johann Anton. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 14, Duncker & Humblot, Berlin 1985, ISBN 3-428-00195-8, S. 157 f. (Digitalisat).
  • Rolf Hagen] Leisewitz, Johann Anton. In: Luitgard Camerer, Manfred Garzmann, Wolf-Dieter Schuegraf (Hrsg.): Braunschweiger Stadtlexikon. Joh. Heinr. Meyer Verlag, Braunschweig 1992, ISBN 3-926701-14-5, S. 142–143.
  • Andreas Herz: "…ward ich doch mit der ganzen Gesellschaft zuletzt ziemlich lustig". Leisewitz' erste Jahre in Braunschweig. In: Formen der Geselligkeit in Nordwestdeutschland 1750–1820. Hrsg. v. Peter Albrecht, Hans Erich Bödiker u. Ernst Hinrichs. Tübingen, 2003 (= Wolfenbütteler Studien zur Aufklärung; 27), S. 211-259.
  • Max Koch: Leisewitz, Johann Anton. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB).  18. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1883,  223–225. oldal (németül)
  • Ines Kolb: Herrscheramt und Affektkontrolle. Johann Anton Leisewitz' "Julius von Tarrent" im Kontext von Staats- und Moralphilosophie der Aufklärung. Lang, Frankfurt am Main, 1983. ISBN 3-8204-7563-X
  • Gregor Kutschera von Aichbergen: Johann Anton Leisewitz. Ein Beitrag zur Geschichte der deutschen Literatur im 18. Jahrhundert. Gerold, Wien 1876.
  • Gérard Laudin: L'œuvre de Johann Anton Leisewitz jusqu'en 1782. Lang, Bern u.a., 1991. (= Contacts; Sér. 3, Études et documents; 15) ISBN 3-261-04493-4
  • Gert Mattenklott: Melancholie in der Dramatik des Sturm und Drang. Athenäum, Königstein im Taunus, 1985. ISBN 3-7610-8313-0
  • Isa Schikorsky: Leisewitz, Johann Anton. In: Horst-Rüdiger Jarck, Günter Scheel (Hrsg.): Braunschweigisches Biographisches Lexikon – 19. und 20. Jahrhundert. Hahnsche Buchhandlung, Hannover 1996, ISBN 3-7752-5838-8, S. 375.
  • Stefanie Wenzel: Das Motiv der feindlichen Brüder im Drama des Sturm und Drang. Lang, Frankfurt am Main u.a., 1993. (= Marburger germanistische Studien; 14) ISBN 3-631-46009-0

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ BnF-források (francia nyelven)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Johann_Anton_Leisewitz&oldid=25722430”