Ugrás a tartalomhoz

Joachim Ringelnatz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joachim Ringelnatz
Született1883. augusztus 7.
Wurzen
Elhunyt1934. november 17. (51 évesen)
Berlin
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Foglalkozásaköltő, festő
Halál okagümőkór
SírhelyeFriedhof Heerstraße (12 D-21)[1]

Joachim Ringelnatz aláírása
Joachim Ringelnatz aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Joachim Ringelnatz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Joachim Ringelnatz (Wurzen, 1883. augusztus 7.Berlin, 1934. november 17., eredeti nevén Hans Gustav Bötticher) német író, kabarettista és festő, humoros költeményeivel lett híres.

Pályafutása

[szerkesztés]

Apja Georg Bötticher illusztrátor volt és ifjúsági könyveket írt. A lipcsei állami gimnáziumból eltanácsolták, a magángimnáziumot sem bírta ki végig. 1901-ben otthagyott csapot-papot és matróznak állt. Élményeit később "Was ein Schiffsjungentagebuch erzählt" (Amiről egy hajósinas naplója mesél). Ezután kereskedőnek tanult, volt mindenes egy panzióban, szakmunkástanuló kátránypapírüzemben, utazási irodában alkalmazott. 1909-ben találkozott Frank Wedekinddel a Simplicissimusban, a müncheni költők törzshelyén. Innentől kezdve itt lépett fel esténként saját verseivel, nem mindig részegen. Ezután vett egy dohányáruboltot, de ezen 9 hónappal később túladott. Ezután idegenvezető lett, később kirakatrendező, majd két gazdag és hóbortos öregúr magánkönyvtárosa.

1911-ben publikált először, ekkor még Hans Bötticher névén "Die Schnupftabakdose" (Tubákosdoboz) illetve "Ein jeder lebt´s" (Mindenki megéli valahogy). 1914-ben bevonult katonának, hadnagy lett és a kieli matrózlázadás idején ő volt az egyetlen tiszt, akivel a matrózok szóba álltak, hogy valóban megpróbált-e közvetíteni, nem ismert. 1919-től nevet változtatott, a német matrózok kabalája a csikóhal volt és ezt nevezték Ringelnatznak, amit költői álnevének választott. 1920-ban jelent meg verseskötete "Seeman Kuttel Daddeldu (A matróz, Kuttel Daddeldu) és Turngedichte (Tornaversek).

A háború utáni Weimari Köztársaság számos színpadán fellépett, de elsősorban a berlini "Schall und Rauch" kabaréban, ugyanakkor az 1920-as berlini telefonkönyvben az egyetlen Ringelnatz mint festőművész volt nyilvántartva. Képeit George Grosz és Otto Dix festményeivel együtt állították ki. Legtöbb festménye a mágikus realizmus és a verizmus jegyében készült, de a háborúban a legtöbb elkallódott vagy megsemmisült. 1928-ban jelent meg "Matrosen" (Matrózok) és Als Mariner im Krieg (Mint tengerész a háborúban) antológiái, majd 1931-ben emlékiratai "Mein Leben vor dem Krieg" (Életem a háború előtt). "Die Flasche" (Az üveg) című matrózballadájának 1932-ben volt az ősbemutatója Lipcsében.

1933-ban a nácik hatalomra kerülése után azonnal megtiltották fellépéseit. Ringelnatz 1934-ben hunyt el tuberkulózisban.

Összetéveszthetetlenül sajátos hangvételű versei vidámak, sőt kifejezetten bolondosak a szó eredeti értelmében, miszerint az udvari bolondok a középkorban úgy kritizáltak, hogy csak az érthesse meg, aki ehhez elég okos volt.

Források

[szerkesztés]
  • Walter Pape: Joachim Ringelnatz. Parodie und Selbstparodie in Leben und Werk. De Gruyter, Berlin, 1974, ISBN 3-11-004483-8
  • Helga Bemmann: Daddeldu, ahoi. Leben und Werk des Dichters, Malers und Artisten Joachim Ringelnatz. Der Morgen, Berlin, 1980; 3. kiadás 1988, ISBN 3-371-00182-2; Fischer Taschenbuch, Frankfurt am Main, 1982, ISBN 3-596-25090-0

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]