Ugrás a tartalomhoz

Ivan Fjodorovics Paszkevics

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ivan Fjodorovics Paszkevics
Georges Dawe: Ivan Paszkevics
Georges Dawe: Ivan Paszkevics
Született1782. május 19.
Poltava
Meghalt1856. február 1. (73 évesen)[1]
Varsó
SírhelyPaskevich burial chapel
Állampolgársága
  • Két Nemzet Köztársasága
  • orosz
Rendfokozatageneral field marshal
Csatái
Kitüntetései
  • Order of St. Alexander Nevsky with diamond signs
  • Fehér Sas-rend
  • Order of Saint Anna, 1st class with diamonds
  • Knight second class in brilliants of the Order of Saint Anne
  • Order of St. Vladimir 4th degree with a bow
  • Szent Vlagyimir-rend 3. fokozata
  • Order of St. Vladimir, 2nd class
  • Order of St. Vladimir, 1st class
  • Order of Saint Andrew with Diamond and Sword
  • Gold Sword for Bravery
  • Order of St. George, 3rd class
  • Order of St. George, 4th class
  • Knight Grand Cross of the Military Order of William
  • Vörös Sas-rend 1. osztálya
  • Order of St. George, 2nd class
  • Cross «For the capture of Bazargic»
  • Order of the Crescent
  • Fekete Sas-rend
  • katonai Miksa József-rend
  • Fehér Sólyom-rend
  • Elefántrend
  • Order of St. George, 1st class
  • Order of the Lion and the Sun First class
  • Magyar Királyi Szent István-rend
  • katonai Mária Terézia-rend
  • Order of Saint Ferdinand and of Merit
  • Order of Military Merit (Württemberg)
  • Avis-rend
  • Virtuti Militari
HázastársaYelizaveta Paskevich (1817 – nem ismert)[2]
Gyermekei
  • Fyodor Paskevich
  • Anastasiya Paskevich
  • Anna Paskevich
  • Alexandra Balashova
SzüleiHanna Karabanka
Fedir Paskevych
IskoláiPage Corps

Ivan Fjodorovics Paszkevics aláírása
Ivan Fjodorovics Paszkevics aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Fjodorovics Paszkevics témájú médiaállományokat.

Ivan Fjodorovics Paszkevics-Erivanszkij (oroszul: Иван Фёдорович Паскевич, граф Эриванский; Poltava, 1782. május 19.Varsó, 1856. február 1.) orosz tábornagy, Jereván grófja, Varsó cári helytartója, az 1848–49-es szabadságharc ellen fellépő cári hadsereg főparancsnoka.

Nevének magyar átírása előfordul Paszkievics formában is, aminek az az oka, hogy lengyelül Paskiewicznek írják. A szabadságharcban magyar oldalon részt vett lengyelek jól ismerték már a tábornagyot Lengyelország orosz fennhatóság alatti részéből.

Élete

[szerkesztés]

Ivan Paszkevics 1782. május 19-én született Poltavában (Orosz Birodalom, ma Ukrajna), a zaporozsjei kozák nemesi Paszkevics családba. A szentpétervári hadapródiskolában végzett tanulmányai után, 1800-ban hadnagyként kezdte pályafutását az Orosz Császári Hadseregben (Ру́сская импера́торская а́рмия – Russzkaja imperatorszkaja armija). Hatalmas munkabírásának, kitartásának és személyes bátorságának köszönhetően gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1810-ben már vezérőrnagy, 1811-ben egy gyalogezred parancsnoka volt. Részt vett a szmolenszki (1812. augusztus 16-18.) és a borogyinói csatában (1812. szeptember 7.). A lipcsei csata (1813. október 19.) után altábornaggyá léptették elő. 1814-ben egy gránátosdandár parancsnokaként ott volt Párizs bevételénél (március 30.). A francia hadjárat után egy gránátos hadtest parancsnoka lett. Kitüntette magát a perzsa hadjáratban, Jereván bevételéért (1827. október 13.) megkapta a Jereván grófja címet. Az 1828–29-es orosz–török háborúban az Oszmán Birodalom kisázsiai birtokainak megszerzéséért folytatott hadműveleteket és a drinápolyi békekötés napján (1829. szeptember 14.) a cár tábornaggyá nevezte ki. 1831. június 26-án (Julián-naptár szerint június 11-én) kinevezték a lengyelországi orosz csapatok főparancsnokává. Szeptember 8-án elfoglalta Varsót és október elejére elfojtotta a lengyel szabadságharcot, ezért megkapta a Varsó hercege címet.

I. Miklós orosz cár 1832. április 4-én a Kongresszusi Lengyelország helytartójává nevezte ki. Húszéves helytartósága alatt Lengyelország önállóságának teljes felszámolására törekedett, ezért a lengyelek történelmüknek ezt az időszakát „paszkevicsi éjnek” nevezik. I. Miklós cár Paszkevics parancsnoksága alatt kezdte meg katonai szolgálatát, ezért a tábornagyot szoros baráti viszony fűzte az uralkodóhoz, aki sokszor politikai kérdésekben is kikérte volt parancsnoka véleményét. A Szent Szövetség megújításának tekinthető münchengrätzi (1833. szeptember 18.) és berlini (1833. október 18.) szerződések így Paszkevics politikai gondolkodását is tükrözik.

1849. május 21-én létrejött az egyezség I. Ferenc József osztrák császár és I. Miklós orosz cár között a magyar szabadságharc leverésére és a cár a Magyarországra küldött hadsereg főparancsnokának Paszkevicset jelölte ki. A tábornagy fényes karrierjének csak egy rövid epizódja volt az alig két hónapos hadjárat. A biztos győzelemnek minden feltétele adott volt, az orosz főparancsnoknak azonban így is a vártnál több nehézséggel kellett szembenéznie.

A több mint 190 000 főt számláló orosz hadseregben kolerajárvány pusztított, az osztrákok pedig nem teljesítették a megállapodásban előírt ellátási kötelezettségüket. Haynau és Paszkevics hadserege elvileg szövetségesként, de egymástól függetlenül működött és ez kiegyenlítettebb erőviszonyok mellett súlyos következményekkel járhatott volna. A tábornagy óvatosságból igyekezett együtt tartani hadseregét, ami mozgását lassúvá és kiszámíthatóvá tette. Miklós cárt már aggasztotta a háború elhúzódása, és a cári udvarban is rosszindulatú pletykák kaptak lábra.

A világosi fegyverletétel után azonban a cár abban a kitüntetésben részesítette Paszkevicset, hogy az orosz hadseregnek ugyanolyan tiszteletadással kellett üdvözölnie a herceget, mint az uralkodót, és e „siker” láttán az udvari intrikáknak is vége szakadt. Hálából Paszkevics 1849. augusztus 22-én Ferenc Józseftől megkapta a Katonai Mária Terézia-rend nagykeresztjét, 1849. december 31-én pedig Haynauval együtt Pest város díszpolgára lett. Szolgálatának ötvenedik évfordulóját a cárral ünnepelte Varsóban. Ekkor porosz altábornaggyá, osztrák császári altábornaggyá és a magyar kiegészítésű 37. gyalogezred tulajdonosává nevezték ki.

1854 áprilisában, krími háború idején Paszkevics a cár határozott kívánságára átvette az Al-Dunánál álló orosz sereg fővezérletét, de Szilisztra ostrománál, 1854. június 8-án megsebesült és kénytelen volt nyugdíjaztatását kérni. Élete utolsó éveit Varsóban töltötte.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Brockhaus (német nyelven)
  2. inferred from timeline of events

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Steier Lajos: Haynau és Paskevics. Ismeretlen adalékok az 1848-49-iki szabadságharc történetéhez, 1-2.; Genius, Bp., 1928
  • Alekszandr Petrovics Scserbatov: Paszkevics Magyarországon; ford. Gerencsér Zsigmond, jegyz. Katona Tamás; Európa, Bp., 1984 (Bibliotheca historica)