Ivóvízhiány
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
Az ivóvízhiány az a világméretű jelenség, amikor az emberi társadalom édesvíz-igénye meghaladja a rendelkezésre álló mennyiséget. "Egy ENSZ-jelentés szerint a világon hat emberből egynek nem jut tiszta ivóvíz" – Jin Zindell. A Föld vízkészleteinek csupán 2%-a iható, öntözhető édesvíz. Az egész világon egyre jelentősebb az ivóvíz felhasználásának mennyisége. A vízhiányos országok lakossága – tanulmányok szerint – 2025-re az ezredfordulós közel fél milliárdról 3 milliárdra nőhet. (Afrikát és Dél-Ázsiát érinti a probléma mindenekelőtt). A sótalanítás lehet az ivóvíz előállítás egyik módja, a WWF azonban figyelmeztet az üzemekkel kapcsolatban fellépő problémákra.
2006-ban a mezőgazdaság felelős a globális vízfogyasztás mintegy 80%-áért.[1] Más forrás 69%-ra teszi a mezőgazdaság vízigényét a globális felhasználáshoz képest.[2] 1950 óta megháromszorozódott az öntözésre használt víz mennyisége. A földek öntözésére úgynevezett csepegtető technikát alkalmaznak a világ több pontján, így a víz fele, harmada elegendő. Az öntözés drasztikusan csökkenti a talajvíz szintjét (Afrika, Kína, India, Mexikó, Ausztrália). Borúlátó előrejelzések szerint nemsokára abszolút vízhiány várható 17 közel-keleti országban, valamint Dél-Afrikában, Pakisztánban, India nyugati és déli részén, illetve Észak-Kínában. A 2007-es IPCC előrejelzése szerint 2020-ra 75-250 millió afrikai szenved majd vízhiányban, 2080-ra 2,3 milliárdan nem jutnak majd ivóvízhez.[forrás?] A globális éghajlati fordulópont 2015-ben következik be ha nem történik radikális csökkentés az üvegházhatású gázok kibocsátást illetően.[3] A szennyvíz megfelelő kezelésével az felhasználható később öntözésre. Az eljárás költséges, ráadásul veszélyes is, a nehézfémek és a mikroorganizmusok miatt folyamatos ellenőrzés alatt végezhető.
Magyarország
[szerkesztés]Magyarországon évek óta egyre kevesebb csapadék hullik. Láng István akadémikus, a (Vahava-projekt vezetője) kijelentette, hogy: „az ivóvíz az egész világon kritikus tényezővé vált”.[4] Ennek ellenére Magyarországon a felszín alatti vízkészletek éves utánpótlása kétmilliárd köbméter, elmondható, hogy a rendelkezésre álló készletek jelentősen meghaladják a fogyasztást. Viszont egyes források azt erősítik meg, hogy a magyarországi ivóvízkészletek jelentős mértékben váltak szennyezetté.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat jelentése szerint 2006. szeptember 1. és április vége között az átlagos csapadékmennyiségnek csupán 40%-a hullott le.[4]
2007. június 13-án még 100%-os tulajdonnal bír a magyar állam a Tiszamenti Regionális Vízmű Zrt.-ben, 90%-os részesedéssel a Dunamenti Regionális Vízműben, 91,74%-os részesedéssel bír az Észak-dunántúli Regionális Vízmű Zrt.-ben.[4]
Papp Mária, a Magyar Vízközmű Szövetség főtitkára is figyelmeztetett a helyzet súlyosbodására. [forrás?]
Érd és Térsége Vízközmű Kft. (ÉTV) privatizációja botrányba torkollott. Veolia Víz Magyarország Kft.[4]
A Dráva vizét Kínába tervezték vinni: a World Global Waters Company kétmilliárd forintos beruházásba kezdett volna a somogyi Vízváron, ahonnan 2007 októberében kezdődött volna el az ivóvíz elszállítása. Ez a beruházás végül nem valósult meg, a céget felszámolták.[5]
Magyarországon jelenleg[mikor?] a szennyvíz harminc százaléka kerül vissza a természetbe tisztítatlanul vagy csak mechanikai úton megtisztítva, de ez az arány a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep üzembe helyezésével tízszázalékosra csökken majd.[mikor?]
Az új vagyontörvény a regionális vízközműveket kivonja a tartósan állami tulajdonban maradó cégek köréből. Ezért a Védegylet nyílt levélben fordult Fodor Gábor, környezetvédelmi és vízügyi miniszterhez. A Védegylet arra kéri az ágazat irányítóját, hogy mielőbb szülessen meg a magánszektor bevonását szabályozó, a hozzáférést, az elérhetőséget és a minőséget garantáló vízközmű-törvény és vízközmű-hatóság.[6]
Külföld
[szerkesztés]Az ivóvízhiány egyes szomszédos országok közötti konfliktusokhoz vezet. Izrael, India és Banglades vitája, Egyiptom vize főleg Szudántól és Etiópiától függ. 2007-ben katonai összecsapásokhoz vezetett az afrikai Csád-tó száradása, mely Darfuri konfliktusként ismert.
India fővárosában, Delhiben 2015-re várhatóan teljesen elfogy az ivóvíz. A talajvízért 1977-ben még csak 6 méter mélyre kellett leásni. 1983-ban 10-20 méteres mélységben lehetett vizet találni, voltak már azonban olyan pontjai a városnak, ahol 35 méteres mélységbe kellett leásni a vízért. A 15 millió lakos nagy része el fog vándorolni oda, ahol van víz.
A Zambézi folyón a Dél-afrikai Köztársaság, Botswana, Namíbia és Angola osztozik illetve marakodik.[7]
Afrika
[szerkesztés]Etiópia, Szudán lakossága növekvő mértékben fogyasztja az ivóvizet. Elképzelhető, hogy Szudán meg Etiópia annyira elhasználja a folyót, hogy Egyiptomnak már nem jut elég víz. 1991-ben Egyiptom bejelentette, hogy kész katonai beavatkozás árán is megvédeni jogát a Nílus vizére.[8]
Angola, Namíbia és Botswana az Okavango folyó vízén vitázik.
Kína
[szerkesztés]2007 tavaszán Kína egyes északi területein (Kanszu (Gansu), Hopej (Hebei), Honan (Henan) és Liaoning (Liaoning) tartományok) a globális felmelegedés következtében ivóvízhiánnyal küzdenek. Az ivóvíz hiánya öt millió kínait, 11 millió hektárnyi termőterületet és 4,8 millió jószágot érint. Közel 200 kisebb mesterséges víztározó száradt ki.[9][10] Kína nem tudja és nem is kívánja csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását.[11] Sárga-folyó volt hogy háromnegyed évre kiapadt.
India és Kína határterületén lévő Brahmaputra folyó elterelése is feszültséget okoz az indiaiaknak.[12]
Ausztrália
[szerkesztés]Tim Flannery Időjárás-csinálók című könyvében olvashatunk részletesen az ausztrál helyzetről. 2007-ben Ausztrália területeit is erősen érintette a globális felmelegedési válság.[13] Ausztrália miniszterelnöke, John Howard nem írta alá a kiotói jegyzőkönyvet 2005-ben, pedig a lakosság 79%-a helyeselné az elfogadást.[14] Üres ígéreteket hangoztatnak a világ kormányai, erre példa az az ígéret, hogy 75 millió amerikai dollárt költene az ausztrál kormány a felmelegedés ellen.[15] Perth-nek, az ausztráliai közel kétmilliós városnak (negyedik legnagyobb város a kontinensen) ivóvízhiánnyal kell számolnia. 2007-ben egy tanulmány arról számol be, hogy évente 300 gigaliter vizet fogyaszt a város.[16] A Murray folyó egyre erősebben apad, egyes források már a teljes kiszáradásáról írnak. Brisbane ausztrál város vízellátása egyre nehézkesebb, 2009-re kiszárad az úgynevezett Brisbane's main Water supply.[13] Az ausztráliai kormány tengervíz édesvízzé alakítását végző üzemet is telepített már, teljes átadását 2011-re tervezik. Lásd: sótalanítás[forrás?]
Törökország
[szerkesztés]2007. augusztus 1-jétől két napon keresztül egyáltalán nem volt víz Ankarában (5 millió lakos) és Isztambulban (11 millió lakos).[17] A szigorú korlátozás oka, hogy alig van víz Törökországban. A tározókban 4%-ra esett vissza a vízkészlet.[18] Ankara főpolgármestere, Melih Gökcek a hónapok óta tartó rendkívüli szárazsággal és a téli kevés hóval magyarázza a vízhiányt.[18] 12 napon keresztül vízkorlátozás volt érvényben Ankarában. Ankara északi kerületeiben 2007. augusztus 1-2-án, 5-6-án, 9-10-én, illetve az ezt követő kétnapos ciklusokban, míg a főváros déli részén augusztus 3-4-én, 7-8-án, 11-12-én nem volt víz.[19]
Hasonló helyzet alakult ki az Égei-tenger partján is. "A török hatóságok azt mondták: a korlátozás legfeljebb 5 hónapig lesz érvényben. A helyzet javulásához komoly esőzésre lenne szükség."[17] Ankara és Isztambul lakosságát felszólította a polgármesterük, hogy menjenek vidékre, amíg az ivóvízhiány tart.
Törökország gátakkal próbál vízhez jutni, így Szíria és Irak nem jut elég ivóvízhez.
Szíria
[szerkesztés]Szíria és Irak attól szenved, hogy Törökország gátat épített a Tigrisre és az Eufráteszre.[20] A Délkelet-Anatólia projekt (GAP) keretén belül Törökország három gátat hozott létre, többek között a 48,7 milliárd köbméter kapacitású Atatürk gátat. További két gátat építenek 2010-ig. A tisztán szír Kabur folyó vizét is a törökök vezetik el.
Jordánia
[szerkesztés]Jordánia, amelynek Izraellel és Szíriával kell osztozkodnia a Jordán folyó vízgyűjtőmedencéjén, vádolja Szíriát, hogy túl sok vizet használ a két ország határán folydogáló Jarmuk folyóból.
Görögország
[szerkesztés]Görögországban a csapvíz sok helyen nem elég tiszta. 2007. augusztus 1-jén a Kükládok szigetcsoport Kímolosz szigetén kiapadtak a tiszta ivóvízforrások.[21]
Statisztikák
[szerkesztés]- Egy köbméter víz ára:[22]
- 0,70 $ – New York (2003)
- 1,80 $ – London
- 2,92 $ – Manila
- 5,50 $ – Barranquilla, Kolumbia
- Egy főre jutó vízmennyiség (liter) naponta (2007):[22]
- 573 l – USA
- 385 l – Olaszország
- 250 l – Svájc
- 150 l - EU
- 130 l – Németország
- 110 l - Magyarország
- 87 l – Kína
- 10 l – Mozambik
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Z. Kárpát Dániel Háborúk a vízért a XXI. században-(2004)
- bbc.co.uk - Afrika
- ivoviz.hu
- 3 naponta új cikk a vízhiányról[halott link]
- Európai Parlament jelentése (2006. augusztus 29.)
- Kút létesítése
- Esővízgyűjtők
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ivóvíz hiány Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (2006. augusztus 16.)
- ↑ AKCS-EU közgyűlés (2006. augusztus 29.)
- ↑ 2015, 8 év a törésig Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben(2007. január. 10.)
- ↑ a b c d ivóvízhiány[halott link] Magyar Nemzet Online (2007. június 13.)
- ↑ Kínába viszik a Dráva vizét[halott link] (2007. május 12.)
- ↑ http://www.mno.hu/index.mno?cikk=431652&rvt=2[halott link] Tiltakozik a Védegylet a vízközművek privatizációja ellen (2007. szeptember 25.)
- ↑ 2015 a törésig Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben(2007. január 10.)
- ↑ http://news.bbc.co.uk/2/hi/africa/454926.stm Afrikai konfliktusok
- ↑ Ivóvízhiány Kína északi részén(2007. május 16.)
- ↑ Vízhiány és aszály Kínában (2007. február 7.)
- ↑ Kína(2007. január 10.)
- ↑ http://www.origo.hu/nagyvilag/20060303vizhaboruk.html?pIdx=1 A víz-háborúk kora jöhet (2006. március 7.)
- ↑ a b Newscientist – The Continent that ran dry (2007. június 16.)
- ↑ Ausztráliát szárazság fenyegeti(2007. február 7.)
- ↑ 75 milliót költene Ausztrália a globális felmelegedés ellen(2006. január 12.)
- ↑ Perth(2007. május 5.)
- ↑ a b egyáltalán nem lesz víz Ankarában és Isztambulban Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (2007. augusztus 1.)
- ↑ a b http://www.hirtv.hu/kulfold/?article_hid=170130 Archiválva 2007. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Esőért imádkozik Ankara (2007-08-10)
- ↑ Vízhiány Ankarában. [2007. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 27.)
- ↑ Mikor halunk szomjan?
- ↑ http://www.bama.hu/index.php?apps=cikk&cikk=87916 Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben Vízhiány miatt szükségállapotot hirdettek (2007-08-01)
- ↑ a b Troubled Waters Newsweek (2007. június 11.)