Ius Teutonorum
A ius Teutonorum magyarul Német jog középkori gazdasági jogirendszer, ami Németország, Csehország és Lengyelország területén terjedt el a 13. században. Jelentős előrelépés volt mindez és javított a parasztság életkörülményein.
- Idézet egy lengyelországi német jogú falutelepítésből, 1291-ből:
„…tudomására akarjuk adni a jelenben és a jövőben egyaránt annak, aki e levelünket megszemléli, hogy a közönségesen Radlinnak nevezett birtokunkat Staniewoinak mondott Mártonnak és törvényes leszármazóinak német jogon[1] locatioba adjuk, mégpedig olyan jogon, amilyen Nowy Targ község és lakói törvényeikben birtokolják, a következő megegyezés és forma szerint: a már említett község lakói évente mindenik kis telek[2] után Boldog Márton[3] napján szolgáltatni tartoznak két mérő búzát, négy mérő rozsot, hat mérő zabot, mégpedig pisdri mérték szerint, valamint egy fertály ezüstöt; ezt az adót pedig kötelesek elvinni a közelebb fekvő udvarházunkba. Minden fent elősorolt kötelezettség teljesítésére vonatkozóan a fent nevezett község lakói kilenc évre mentességet fognak kapni minden behajtás és fizetés alól. Nevezett Márton soltész és örökösei pedig a telepítés fejében a hetedik telket szabadon fogják bírni minden joggal és hatalommal, miként mi azt birtokainkon gyakorolni szoktuk. Ezenfelül a soltész és ivadékai saját használatára saját telkéhez kapcsolhat két kertet fentnevezett községben minden adóval és bevételekkel együtt, és bármilyen bírósági ügyben a harmadik dénár az övé. Megadjuk Márton soltésznak és örököseinek azt a jogot, hogy szabadon malmot építsen, ahányat csak bír az illető örök birtokon; kocsmát, mészárszéket, kézi malmot szabadon tarthat és posztót is eladhat.”
A 13. században már nagyobb gondot fordítottak az európai földesurak a birtokok művelésére, amivel a jövedelmük hathatósabban növekedhetett. Közép-Európában egyre növekedtek a paraszti gazdaságok, s ezért vezették be ott ezt az új rendszert. Lengyelországban a Német Lovagrend 1226-os megtelepedésével egyidőben kezdett kialakulni a német jog szerinti gazdasági rendszer, amit német telepesek hoznak magukkal.
A földesúr a parasztokat meghatározott járadék fizetésére kötelezte, amely lehetett akár pénz, vagy termény. A parasztság jó része már mintegy 15 hektáron gazdálkodott.[4] Ez a fajta rendszer az egész országban elterjedt és nagymérvű javulást eredményezett.
A teuton lovagok államuk megszervezésekor a kolonizáció, azaz a németek betelepítése is ennek jegyében zajlott.
Jegyzetek
[szerkesztés]Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Jerzy Topolski: Lengyelország története, Gondolat Kiadó, Budapest 1989. ISBN 963-282-221-8
- Vajda Tamás: A Német Lovagrend a Baltikumban
