István-lápai-barlang

	István-lápai-barlang
Hossz	8700 m
Mélység	254 m
Magasság	0 m
Függőleges kiterjedés	254 m
Tengerszint feletti magasság	554 m
Ország	Magyarország
Település	Miskolc
Földrajzi táj	Bükk-fennsík
Típus	időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám	5372-6
	Elhelyezkedése
	István-lápai-barlang Pozíció Lillafüred környéke térképén
	é. sz. 48° 05′ 59″, k. h. 20° 36′ 44″48.099700°N 20.612350°EKoordináták: é. sz. 48° 05′ 59″, k. h. 20° 36′ 44″48.099700°N 20.612350°E

Az István-lápai-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. Magyarország második legmélyebb és második legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja a Bányász-barlang után. A Bükki Nemzeti Park területén található. A Bükk-vidék leghosszabb és az ország ötödik leghosszabb barlangja. Hazánk leghosszabb különálló barlangja, tehát nem egy több barlang összekötésével létrehozott barlangrendszer része, de valószínűleg a legnagyobb bükk-vidéki barlangrendszerhez tartozik. Magyarország legmélyebb és negyedik leghosszabb barlangja is volt.

Leírás

A bükk-fennsíki Nagy-fennsíkon, Lillafüred közelében, egy töbör alján lévő sziklakibúvásban van a bejárata. A terméskővel körbeépített bejárat le van zárva egy acéllemez ajtóval. A barlang összes járata a bejárattól északra található. A barlang bejárata a barlang legmagasabban lévő pontja. A bejárati szakasza körülbelül 12 méter mélységig ki van betonozva biztonsági okból.

Triász ladin-karni mészkőben keletkezett a barlang. Tektonikus törésvonalak mentén, a víz korróziós és eróziós hatására jött létre. Többszintes, patakos, jelenleg is fejlődő barlang. A lépcsőzetesen mélyülő, 205 méter mély, néhány helyen fix létrákkal kiépített aknarendszer után, 200 méternél nagyobb mélységben egy tágas és vízszintes kiterjedésű barlangrész helyezkedik el, amelynek mindkét végén szifon teszi nehézzé a továbbjutást. A vízszintes kiterjedésű rész a Fő-ág, amelyben időnként patak található. A meanderező patakmederben örvényüstök alakultak ki.

A Fő-ág felett nagy kiterjedésű kürtőrendszerek, emeleti és szifonkerülő járatok találhatók. A Nyugati-ág végpontjain érkezik meg a barlangba a víz és a Keleti-ág alsó szintjén hagyja el a barlangot. A barlangban különböző alakú és színű cseppkőképződmények figyelhetők meg, például nagy méretű cseppkőlefolyások, függőcseppkövek, állócseppkövek, cseppkőoszlopok, szalmacseppkövek, cseppkőzászlók, cseppkőlécek, cseppkődobok, heliktitek, cseppkőmedencék és barlangi gyöngyök, de borsókövek, ujjbegykarrok, hullámkagylók, kannelúrák, evorziós üstök, gömbfülkék és gömbüstök is kialakultak benne.

Sok fennsíki víznyelővel van hidrológiai kapcsolata a hidrológiai vizsgálatok alapján. Valószínűleg az Ikertebri-víznyelőbarlangon, a Kis-mogyorós-víznyelőbarlangon, a Speizi-barlangon, az Egyetem-tebri-víznyelőbarlangon és a Szepesi–Láner-barlangrendszeren keresztül érkezik a Fő-ágba befolyó víz. A barlangban elfolyó vizek az Anna-forrásban, a Soltész-kerti-forrásban, a Szent György-forrásban és a Tavi-forrásban kimutathatók. Feltételezhető, hogy egy barlangrendszerhez tartozik, amely barlangrendszer lehet, hogy a legnagyobb a Bükk-vidéken.

A barlang hossza 8700 méter, a mélysége 254 méter, a magassága 0 méter, a függőleges kiterjedése 254 méter, a nyugat-kelet irányú vízszintes kiterjedése 670 méter és az észak-dél irányú vízszintes kiterjedése 329 méter. A legmélyebb pontja a Nyugati-ág végén található, vízzel kitöltött 4-es szifonban, körülbelül 20 méterre a víz felszíne alatt van. A Csiga nevű járat 155 méter mélyen kezdődik és 20 méter hosszú. A bejárásához a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye, kötéltechnikai eszközök alkalmazása és jó fizikai erőnlét kell.

A barlang bejáratához közel van az Ifjúsági-zsomboly bejárata. A barlang járatainak a közelében, de a bejárattól távol található az Egyetem-tebri-víznyelőbarlang, a Háromfejű-emberdenevér-barlang, a Szalamandrás-lyuk és a Sziklás-tebri-barlang. Hazánk ötödik leghosszabb barlangja a Pál-völgyi-barlangrendszer, a Baradla–Domica-barlangrendszer, az Ariadne-barlangrendszer és a Tapolcai-barlangrendszer után.

1976-ban volt először István-lápai-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában István-barlangi-zsomboly (Nyerges 2003), István-lápa Cave (Kordos 1977), István-lápai-víznyelő (Nyerges 2003), István-lápai-víznyelőbarlang (Nyerges 2003), Istvánlápai víznyelőbarlang (Kordos 1984), István-lápai-zsomboly (Nyerges 2003) (a Király Lajos-zsombolynak is az egyik neve az István-lápai-zsomboly), Istvánlápai zsomboly (Kordos 1984), István-zsomboly (Nyerges 2003) (ez a név a Király Lajos-zsombolynak is az egyik neve), Mogyorós-lyuk (Kordos 1984) és Szent István-lápai aknabarlang (Nyerges 2003) neveken is.

Kutatástörténet

1958 nyarán kezdték el a barlangbejárat időszakosan aktív víznyelőjét bontani a Herman Ottó Barlangkutató Csoport barlangkutatói. 1964 szeptemberében jutottak be 13 méter vastag kitöltés eltávolítása után a barlangba a Gyenge Lajos és Kovács János által vezetett csoporttagok. 70 méter mélységig tudták bejárni ekkor. A továbbjutást az akadályozta meg, hogy nem volt elég hágcsójuk. 1964. októberben 150 méter mélyre jutottak a barlangban. 1964. december 13-án jutottak el egy eltömődött rész kibontása után a vízszintes főágig, amely 200 méternél mélyebben helyezkedik el. Ezután kezdődött el a főág bejárása, feltárása és a barlang felmérése.

1970 végén a 2000 m hosszú és 220 m mély barlang Magyarország 8. leghosszabb és második legmélyebb barlangja. 1972-ben az NME TDK Karszthidrológiai Szakcsoport készítette el a barlangban lévő Nyugati-ág Kelemen Zoltán által rajzolt alaprajz térképét és keresztmetszet térképeit. 1973-ban a szakcsoport felmérte a barlangot, majd a felmérés felhasználásával elkészült a barlang vízszintes vetület térképe keresztmetszetekkel, valamint K-Ny-i kiterített metszet térképe. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci István-lápai-barlang. Ebben az évben Czakó László, az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Csoportjának tagja a barlang egyik végpontján, a Nyugati-ág végén található 4-es szifonban búvármerülést hajtott végre és egy 30 méter hosszú, 15 méter mély víz alatti járatba úszott be. A járatban 245 méter mélyen egy hordalékkal eltömődött rész akadályozta meg az úszást és ez lett a víz alatti végpontja a barlangnak.

Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Miskolcon található barlang Istán-lápai-barlang néven. Az 1977-ben megjelent Bükk útikalauz szerint a barlang kb. 240 m mély és kb. 2000 m hosszú. Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Bükk hegységben fekvő, 2940 m hosszú, 240 m mély István-lápa Cave 1975. december 31-én Magyarország 5. leghosszabb és 2. legmélyebb barlangja. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő, 242,5 m mély és kb. 950 m hosszú István-lápai-barlang az ország 2. legmélyebb és 17. leghosszabb barlangja.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 18. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én kb. 950 m hosszú, 1976-ban és 1975-ben pedig kb. 2940 m hosszú István-lápai-barlang. Az összeállítás szerint, 1977. december 31-én Magyarország 2. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én 242,5 m mély, 1976-ban és 1975-ben pedig 240 m mély István-lápai-barlang. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál. 1977–1978-ban lett lezárva a barlangbejárat és a bejárati akna kb. 15 m mélységig járhatóbbá lett téve robbantásokkal. Az 1978. márciusi MKBT Meghívóban a Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport közölte a tulajdonában lévő térkép alapján a barlang méretét. A közlemény szerint 1973-ban 950 m hosszú és 242,5 m mély.

Az 1979-ben kiadott, Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy a Szepesi-barlang és az István-lápai-barlang vonalában helyezkedik el az Egyetem-tebri-víznyelőbarlang. Elképzelhető, hogy ez utóbbin keresztül sikerül összekötni a Szepesi-barlangot és az István-lápai-barlangot. A Király Lajos-zsomboly és a Szent István-kőfülke felett, már a fennsíkon van az István-lápai-barlang bejárata. Nagy súlytámfal védi a barlang bejáratát. Vaslétrás aknarendszere a szintes ághoz 211 m felszín alatti mélységben kapcsolódik. A Keleti-ág egész évben járható, de a Nyugati-ág csak az év kis részében, mert gyakran megtelik vízzel az I. szifon.

Komoly feladat a Keleti-ág hatalmas aknáinak bejárása, amelyeknek aljairól még felméretlen járatok indulnak. Itt van a barlang eddig mért legmélyebb pontja. Ez a felszín alatt 238 m-re található. A Nyugati-ágból mindig bejárható a hatalmas sziklatömbökkel tarkított, 80 m hosszú terem, amelynek több ezer m²-es vetősík van az É-i oldalán. Kb. 30 m mélységig bejárt iszapkürtő kezdődik alatta. Az evorziós üstök, a holdbéli tájra emlékeztető oldott formák és a hullámkagylós falak a szintes ág gyönyörű képződményei. A fekete az uralkodó szín, és ezt az egyhangúságot csak ritkán töri meg egy-egy tündöklő, vörös-fehér-sárga cseppkőlefolyás.

A barlang végét egy önmaga alá visszakanyarodó, gigantikus, 70 m hosszú, csak kötélbiztosítással járható szifon alkotja. Mindig van víz az alján. Mérésünkkor (1973. november) rámértünk a vízszintre, de helyét nem jelöltük be. A debreceni búvár barlangkutatók a szifonban kb. 20 m-re jutottak le, de az alját nem érték el. Ezért valószínűleg 250 m felszín alatti mélységben lehet a szifon alja. A barlang feltérképezett hossza 1650 m, de az ismert, még felméretlen részek nagyon megnövelhetik a barlang hosszát és talán a mélységét is. A kiadványban publikálva lett a barlang K–Ny-i kiterített metszettérképe. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 129-es számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1980-as években Nagymihály Zoltán és Szenthe István vezetésével elkezdték kimászni kürtőit. Ekkor fedezték fel a Sárkányfal nevű részt, a Bea-ágat és a Keleti-ág többszintes felső részét. A Fő-ágig levezető aknarendszerbe létrákat, a szifonkerülő járatokba és kürtőkbe több száz méter hosszan köteleket építettek be. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű István-lápai-barlang az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5372/6. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.

1981. december 31-én Magyarországon a 2. legmélyebb barlang volt a 240 m mély barlang. 1982-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Tudományos Diákköri Karszthidrológiai Szakcsoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő István-lápai-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang kiterjedése, képződményei, járatainak változatos formái és hidrológiai fontossága miatt lett. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Bükk hegységben található István-lápai-barlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve.

1983-ban a Pannónia Barlangkutató Csoport három tagja, Szabó Gyula, Kulcsár Pál és Kertész János a Keleti-ágban kb. 100 m hosszú részt fedezett fel és az új szakaszról Szabó Gyula térképvázlatot készített. Később a felfedezett részt 30 m hosszúnak írta le Szenthe István. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv szerint az 1960-as évek egyik jelentős hazai barlangfeltárása volt az 1964-ben történt lejutás a barlang mélypontjára, azaz 242 méter mélyre. A könyvben részletesen le van írva. A kiadvány országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang István-lápai-barlang néven Mogyorós-lyuk, Istvánlápai zsomboly és Istvánlápai víznyelőbarlang névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 6. leghosszabb barlangja az 5372/6 barlangkataszteri számú és 4100 m hosszú István-lápai-barlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 2940 m hosszú. Nagymihály Z. 1987. márciusi szóbeli közlése, hogy a barlang 4100 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja az 5372/6 barlangkataszteri számú és 250 m függőleges kiterjedésű István-lápai-barlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang 242,5 m mély. Nagymihály Z. 1987. márciusi szóbeli közlése, hogy a barlang 250 m függőleges kiterjedésű.

1988-ban Nyerges Attila rajzolta meg a Keleti-ág alsó szakaszának és a Keleti-ág felső részének térképvázlatát. 1979-től 1989-ig készült a barlang Szenthe-Nagymihály-féle felmérése. A felmérés felhasználásával 1989-ben lett megrajzolva a barlang alaprajz térképe és alaprajz árnyéktérképe. 1989. november 25-én Nyerges Attila rajzolta meg a Bea-ág egy részének térképvázlatát. Az 1989. évi Karszt és Barlangban publikált, Topál György által írt tanulmányban meg van említve, hogy az MKBT 1985-ben kijelölt 20 barlangot és a társulat ajánlotta a munkában önkéntesen résztvevőknek, hogy legyen ezekben évente elvileg egy-egy téli és nyári denevérszámlálás. A kijelölt barlangok közül 1988-ig pl. az István-lápai-barlangban történt denevér-megfigyelés. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott ennek a tanulmánynak az angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban István-lápa Cave a barlang neve.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő, Magyarország barlangjai című összeállításban szó van arról, hogy a Létrás-tetői-barlangtól kb. 1 km-re van az István-lápai-barlang bejárata. Az István-lápai-barlang egy időszakos víznyelő megbontásával, 1964-ben lett feltárva. A 250 m mély és 4100 m hosszú barlang Magyarország legmélyebb és a Bükk hegység leghosszabb barlangja. Lépcsőzetes aknasora 200 m-t meghaladó mélységben kapcsolódik a vízszintes és tág járathoz. Ennek aktív vízvezető Ny-i barlangágát nagy, majdnem egész évben vízzel teli szifonok tagolják. Patakmedrének jellegzetességei a szépen fejlett evorziós üstök. A K-i barlangág leginkább egy inaktív, felső szintből áll, amely egy mély aknán át kapcsolódik a szifonnal záródó, vizes járathoz. A publikációban lévő 3. ábrán (Bükk hegység térkép) be van mutatva a barlang földrajzi elhelyezkedése.

A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott ennek az utóbbi tanulmánynak az angol nyelvű változata (The caves of Hungary). Ebben a tanulmányban István-lápa Cave a barlang neve. Az angol nyelvű tanulmányhoz mellékelve megjelent egy olyan lista, amelyben Magyarország leghosszabb, és egy olyan lista, amelyben Magyarország legmélyebb barlangjai vannak felsorolva. A két felsorolás szerint a Bükk hegységben fekvő, 4100 m hosszú és 250 m mély István-lápai-barlang (István-lápa Cave) 1988-ban Magyarország legmélyebb és 6. leghosszabb barlangja. (1977-ben a barlang 2940 m hosszú és 243 m mély volt.)

1989-től 1991-ig végezték el a bejárati akna 12 m mélységig betonnal történő biztosítását. 1990-ben a Myotis Barlangkutató Csoport hidrológiai megfigyeléseket végzett benne és a Keleti-ág száraz végpontját elkezdte bontani. A 4 m széles agyagszifonban 7 m mélyre jutott. 1991. január 5-én a Keleti-ág alsó részéről készült kiterített hosszmetszet munkatérkép. 1991-ben a Myotis Barlangkutató Csoport hidrológiai megfigyeléseket és karbantartási munkákat végzett a barlangban. 1992-ben Magyarország legmélyebb barlangja lett, mert az addig listavezető Vecsembükki-zsombolyt pontosan felmérték és az addig 245 m mély Vecsembükki-zsombolyról megállapították, hogy 236 m mély. 1995 decemberében le lett zárva bejárata a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából és ekkor a bejáratnál engedély nélkül épült, rossz állapotú faház is elbontásra került. 1996-ban új létrák lettek beszerelve a régiek helyére a bejárati aknasorban.

1998 januárjában Szabó Zoltán rajzolta meg a Nyugati-ág 4. szifonjának alaprajz térképvázlatát és az 1997. december 30-án feltárt barlangszakasz alaprajz térképvázlatát. 1998-ban a Plózer István Víz alatti Barlangkutató Szakosztály több csoport tagjaival együtt a Keleti-ág Sóder-szifonja mögött kb. 100 m hosszú, száraz járatot fedezett fel és a Nyugati-ág 4-es szifonjában 20 m mélységet ért el. A barlang mélysége ekkor 253 m lett. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Bükk hegységben található István-lápai-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő István-lápai-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

2001-ben és 2002-ben fel lett mérve a bejárati aknarendszer és a felmérés alapján Szabó Zoltán 2002 júliusában hossz-szelvény térképet szerkesztett a bejárati aknarendszerről. A felmérésben a BAKART, a BEAC és a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület tagjai vettek részt. A KÖM Barlangtani Osztály támogatta a felmérést. 2002-ben 17 alaprajz és 14 hosszmetszet térképlap készült, amelyek a barlangbejárattól a bivakig terjedő szakaszt ábrázolják. Ekkor a Kalapácsos-ágról alaprajz térkép és hosszmetszet térképlapok, a Keleti-ágról alaprajz és hosszmetszet térképlapok készültek. 2002-ben 4 mm vastag, lángálló lemezborítás került az ajtóra és meg lett növelve a denevérröptető, valamint a kezelőnyílás mérete.

A 2003-ban megjelent, Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben lévő és Nyerges Attila által írt barlangismertetés táblázata alapján kb. 6000 m hosszú, a leírás alapján 6000 m-nél hosszabb, 253 m függőleges kiterjedésű, 670 m vízszintes kiterjedésű. A bejárati rész 12 m mélységig van kibetonozva, a Keleti-ágnál hosszabb Nyugati-ág kb. 3700 m hosszú, azaz 3200 m és kb. 500 m hosszú, valamint a Keleti-ág 1800 m hosszú, azaz 1500 m és kb. 300 m hosszú. A könyvben lévő, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Bükk hegységben lévő és 5372-6 barlangkataszteri számú István-lápai-barlang Magyarország 4. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben kb. 6000 m hosszú barlang 1977-ben 2940 m és 1987-ben 4100 m hosszú volt. A könyvben található, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített mélységi lista szerint a Bükk hegységben lévő és 5372-6 barlangkataszteri számú István-lápai-barlang Magyarország legmélyebb barlangja 2002-ben. A 2002-ben kb. 253 m mély barlang 1977-ben 243 m és 1987-ben 250 m mély volt.

A 2005-ben kiadott, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint az István-lápai-barlang Magyarország legmélyebb, fokozottan védett barlangja. A Bükk hegységben lévő Nagy-fennsíkon, 554 m tszf. magasságban van a bejárata. A kb. 6 km hosszú és 253 m mély barlang 1964-ben lett feltárva egy időszakosan aktív víznyelő megbontásával. A feltáró miskolci barlangkutatókat Gyenge Lajos vezette. A triász mészkőben keletkezett, lépcsőzetesen mélyülő aknasorhoz 200 m-nél nagyobb mélységben tág, szintes járat kapcsolódik, melynek mindkét végén szifon nehezíti a továbbjutást. A főág felett kiterjedt kürtőrendszerek, emeleti és szifonkerülő járatok helyezkednek el. A meanderező patakmederben szép örvényüstök, a falakon változatos formájú és színű cseppkőképződmények, hatalmas cseppkőlefolyások vannak. A barlang sok fennsíki víznyelővel kapcsolatban van a hidrológiai vizsgálatok alapján. Valószínűleg a Bükk hegységben lévő legnagyobb barlangrendszer része. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye, kötéltechnikai eszközök használata és nagyon jó erőnlét kell a lezárt barlang bejárásához.

A Czakó László által végzett kutatások egyik eredménye az István-lápai-barlang 4. szifonjának első beúszása. Gyenge Lajos szócikkében meg van említve, hogy Gyenge Lajos megszervezte a Herman Ottó Barlangkutató Csoportot 1962-ben, amellyel elkezdte feltárni az általa feltételezett nagy barlangrendszert az István-lápán. A sokak által reménytelennek gondolt, megerőltető munka eredménye 1964-ben született meg. Ekkor a kutatók bejutottak az István-lápai-barlangba, mely 253 m-es mélységével Magyarország legmélyebb barlangja. Kb. 6 km-es hosszával pedig a 4. helyet foglalja el a leghosszabbak között. A Herman Ottó Barlangkutató Csoport egyik legjelentősebb feltáró eredménye az István-lápai-barlang. Lukács László szócikkében meg van említve, hogy Lukács László sok barlangban végzett eredményes feltáró munkát, melyek közül kiemelkedik pl. az István-lápai-barlang új szakaszának felderítése. Taródi Péter szócikkében meg van említve, hogy Taródi Péter nevéhez új, az István-lápai-barlangban történt feltárások fűződnek.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Bükk hegységben található István-lápai-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő István-lápai-barlang fokozottan védett barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Bükk hegységben elhelyezkedő István-lápai-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2011-ben le lett cserélve az 1-es szifonkerülőben található drótkötélhíd és több mint száz méter hosszan a létrák.

2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az István-lápai-barlang (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2014-ben a Bányász-barlang lett Magyarország legmélyebb barlangja és az István-lápai-barlang az ország második legmélyebb barlangjává vált. 2015-ben terméskővel körbeépített új bejárat lett építve a régi bejárat helyén. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint az István-lápai-barlang (Bükk hegység) fokozottan védett barlang. A 2017 novemberében megjelent Földalatti Magyarország Naptár 2018 áprilisi és szeptemberi oldalának fényképei a barlangban készültek. A két fényképet Berentés Ágnes készítette. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint az István-lápai-barlang (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom

Ambrus Gergely szerk.: Földalatti Magyarország Naptár 2018. Budapest, 2017. november. Az áprilisi és a szeptemberi kép.
Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. old.
Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 15. old.
Czajlik Zoltán: Papp Ferenc Karszt- és Barlangkutató Csoport. MKBT Beszámoló, 1984. 121. old.
Czakó László – Szentesi Péter: MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Szakosztálya. MKBT Beszámoló, 1983. 132. old.
Dely Károly szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1970. 70. old. (A Bükk karsztja és barlangjai című fejezetet, az 51–88. oldalakat Dénes György írta.)
Dénes György: Hazai karszt- és barlangkutatási események. Karszt és Barlang, 1964. 1. félév. 35. old.
Dénes György: Részlet dr. Dénes György főtitkári beszámolójából. Barlangkutató csoportjaink 1964. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1965. 3–4. füz. 50. old.
Dénes György: A Bp. Vörös Meteor Barlangkutató Csoport 1966. évi jelentése. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1967. 10. old.
Dénes György: Magyarország legmélyebb barlangjai. Karszt és Barlang, 1968. 1–2. félév. 26. old.
Dénes György: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1970 végén. Karszt és Barlang, 1970. 2. félév. 103. old.
Dénes György: Társulati kitüntetések. Karszt és Barlang, 2002–2003. 66. old.
Egri Csaba – Nyerges Attila: 50 méternél mélyebb barlangjaink. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 17. old. ISBN 963-9358-96-7
Egri Csaba – Nyerges Attila: 200 méternél hosszabb barlangjaink. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 15. old. ISBN 963-9358-96-7
Elekes Balázs – Szabó Zoltán: Téli kutatótábor a Bükkben. MKBT Tájékoztató, 1998. március–április. 12–13., 15–16. old.
F. Tóth Géza: A Borsodi Területi Osztály 1972. évi jelentése. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1972. 7. füz. 15–16. old.
Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64207. old.
Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20921. old.
Ferenczy Gergely: Barlangvédelmi tevékenység. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 600. old.
Fleck Nóra – Vid Ödön: A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban 1982. december 31-én nyilvántartott csoportok. Karszt és Barlang, 1982. 2. félév. 129. old.
Gábris Tibor: NME TDK Karszthidrológiai Szakcsoport. MKBT Beszámoló, 1984. 119. old.
Gazda Attila – Borzsák Sarolta – Maucha Gergely: Barlang nyilvántartó lap. Kézirat. Budapest, 2000. június 30. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
Gazda Attila – Ferenczy Gergely – Gombkötő Péter: Fokozottan védett, látogatható barlangok kezelési terve. István-lápai-barlang 2003. Kézirat, 2003. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
Gazdag László – Vidics Zoltánné: Elvesztettük őket! Karszt és Barlang, 1982. 2. félév. 134. old.
Gombor László: Az NME TDK Karszthidrológiai Szakcsoport 1980. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1980. 184. old.
Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6368. old.
Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6374. old.
Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 199. old.
Gyenge Lajos: A Diósgyőri Vasas TK Herman Ottó Barlangkutató Csoportjának jelentése 1963. évi kutatótáboráról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. 7–8. füz. 139. old.
Gyenge Lajos: 190 m mélységet ért el a DVTK Herman Ottó Barlangkutató Csoportja. 1964. októberi jelentés. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 7–8. füz. 140., 140–141. old.
Gyenge Lajos: A DVTK Herman Ottó Barlangkutató Csoport 1963. évi jelentése. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 5–6. füz. 104. old.
Gyenge Lajos: A DVTK Herman Ottó Barlangkutató Csoport beszámolója 1964. első félévéről. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 5–6. füz. 106., 107. old.
Gyenge Lajos: Jelentés a DVTK Herman Ottó Barlangkutató Csoport 1964. nyári kutatótáboráról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 7–8. füz. 138–139. old.
Gyenge Lajos: Októberi jelentés. Kézirat. Diósgyőrvasgyár, 1964. október 14. 1 old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
Gyenge Lajos: Októberi jelentés. 1964. X. 26. Kézirat. 1964. október 26. 1 old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
Gyenge Lajos: DVTK Herman Ottó Barlangkutató Csoport 1964. évi beszámolója. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1965. 1–2. füz. 11., 11–12., 12. old.
Gyenge Lajos: A Miskolci Herman Ottó Barlangkutató Csoport 1965. évi jelentése. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1966. 24., 25. old.
Gyenge Lajos: A DVTK Herman Ottó Barlangkutató Csoportja 1966. évi jelentése. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1967. 32–33. old.
Hevesi Attila szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1977. 68–69., 290. old. (A Bükk-vidék barlangjai című fejezetet, a 49–88. oldalakat Dénes György írta.)
Hevesi Attila: Felszínalaktani jellemzés, karsztformakincs. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 121., 123. old. és egy fénykép a 128. és a 129. oldalak között
Hunyadi Ilona – Kertész Zsófia – Maucha Gergely: Radon mérések az István-lápai-barlangban. Karszt- és Barlangkutatás, 1981–1995. (10. évf.) 179–191. old.
Jamrik Károly: Ünnepi számvetés. Karszt és Barlang, 1970. 1. félév. 2. old.
Juhász András: A földtani viszonyok és karsztosodás összefüggése a Bükk-hegységben. Karszt és Barlang, 1976. 1–2. félév. 1., 2., 5. old.
Juhász Márton – Takácsné Bolner Katalin: Barlangkutató csoportjaink életéből. Karszt és Barlang, 1990. 2. félév. 172. old.
Juhász Márton – Takácsné Bolner Katalin: Barlangkutató csoportjaink életéből. Karszt és Barlang, 1991. 1–2. félév. 95. old.
Kérdő Péter: Jelentés a Papp Ferenc Barlangkutató Csoport 1988. évi tevékenységéről. Kézirat. Budapest, 1989. február 15. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
Kordos László: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1975. december 31. és 1977. december 31. között. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 48., 52. old.
Kordos László: The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975). Karszt és Barlang, 1977. Special Issue. 65., 66. old.
Kordos László: Magyarország legmélyebb és leghosszabb barlangjai. MKBT Meghívó, 1978. május. 17., 22. old.
Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 46. old.
Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 22., 87., 138–139., 143–146., 182., 276., 286. old.
Lénárt László összeáll.: A „Zsombolyosok”-tól a Marcel Loubens Csoportig. Miskolc, 1977. 26., 44. old.
Lénárt László: A Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport közölte... MKBT Meghívó, 1978. március. 10. old.
Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 52–53., 54. oldalak és a térképmelléklet
Lénárt László: Számvetés a szervezett miskolci barlangkutatók 30 évi munkájáról. Karszt és Barlang, 1982. 1. félév. 25., 27. old.
Lénárt László: Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület. MKBT Beszámoló, 1983. 126. old.
Lengyel János: Beszámoló a MÁV BVKH SC természetjáró szakosztály barlangkutató szakcsoportjának 1981. évi tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1981. 125–126. old.
Lévai Tibor – Németh Alajos: Nehézipari Műszaki Egyetem TDK Karszthidrológiai Szakosztályának beszámolója az 1976-ban végzett munkájáról. MKBT Beszámoló, 1976. 202. old.
Lévay Tibor: Beszámoló jelentés a Nehézipari Műszaki Egyetem TDK Karszthidrológiai Szakcsoport 1977. évi munkájáról. MKBT Beszámoló, 1977. 235–236., 236. old.
L. T. (Lévay Tibor): A NME TDK Karszthidrogeológiai Szakcsoportja... MKBT Meghívó, 1977. december. 10. old.
Lukács László: Új felfedezések az István-lápai-barlangban. Karszt és Barlang, 1980. 2. félév. A hátoldali belső borító.
Mészáros Károly: Jelentés az Aqua-expedíció 1974. évi tevékenységéről. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1974. 5–6. füz. 38. old.
Mészáros Károly: Az MKBT Északmagyarországi Területi Osztály 1975. évi beszámolója. MKBT Beszámoló, 1975 második félév. 89. old.
Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2337. old.
Nagy Sándor: Beszámoló az Agrártudományi és Kertészeti Egyetem Barlangkutató Csoportjának 1980. évi munkájáról. MKBT Beszámoló, 1980. 13. old.
Nagy Tibor: Nehézipari Műszaki Egyetem TDK Karszthidrológiai Szakcsoport 1982. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1982. 145. old.
Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 82., 173., 195., 214., 288., 429. old.
Németh Alajos: NME Miskolc TDK Karszthidrológiai Szakcsoport 1975. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1975 második félév. 129–130. old.
Nyerges Attila: István-lápai-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 125–129. old. ISBN 963-9358-96-7
Olasz József – Veres Lajos – Kovács Lajos – Virág Zoltán – Simon Ernő: A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem TDK Barlangkutató Csoportjának 1978. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1978. 180., 183., 188., 192–195. old.
Pannonhalmi Gimnázium Rómer Flóris Barlangkutató Csoport munkaközössége: A Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1964. évi IX. évfolyamának tartalomjegyzéke. (Tárgy- és névmutató). Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. Tartalomjegyzék. 14. old.
Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 212. old.
Rendezőség: Nemzetközi barlangászverseny. Új Lukács Kupa. MKBT Tájékoztató, 2002. január–február. 7. old.
Sárváry István: A Létrás–Istvánlápai-barlangrendszer. Karszt és Barlang, 1969. 2. félév. 53–56. old.
Schőnviszky László: Barlangnapunkat... Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. 4–5. füz. 92. old.
Schőnviszky László: Választmányi ülés november 5-én. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 7–8. füz. 144. old.
–S –S: Hazánk legmélyebb barlangja. Karszt és Barlang, 1964. 2. félév. 74. old.
Szabó Dezső: Az MHSZ E. Izzó Búvár Vízalatti Barlangkutató Csoport 1980. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1980. 182. old.
Szabó Gyula: A Pannónia Barlangkutató Csoport három tagja... MKBT Műsorfüzet, 1983. július–augusztus. 6–7. old.
Székely Kinga: Társulatunk 1972. február 26-án... Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1972. 3. füz. 5. old.
Székely Kinga: Fokozottan védett barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 183–184. old.
Szenthe István – Czakó László: Jelentés az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub barlangkutató csoportjának 1974. október 1-től 1975. december 31-ig végzett tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1976. 285–286. old.
Szenthe István: A Műszaki Bizottság hírei. MKBT Műsorfüzet, 1983. november–december. 7. old.
Szervezők: 58. Barlangnap. MKBT Tájékoztató, 2014. május–június. 3. old.
Takácsné Bolner Katalin: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai az 1987. december 31-i állapot szerint. Karszt és Barlang, 1987. 1–2. félév. 51., 54. old.
Takácsné Bolner Katalin – Eszterhás István – Juhász Márton – Kraus Sándor: The caves of Hungary. Karszt és Barlang, 1989. Special Issue. 20., 21., 29., 30. old.
Takácsné Bolner Katalin – Juhász Márton – Kraus Sándor: Magyarország barlangjai. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 54., 55. old.
Thieme Andor: A Vörös Meteor Diogenes Barlangkutató Csoportja... Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1970. 6. füz. 10. old.
Tihanyi Péter: A MAFC Természetjáró Szakosztálya Barlangász Csoportjának 1983. évi jelentése. Kézirat. Budapest, 1984. február 15. 1. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
Topál György: A barlangi denevérek magyarországi kutatásának áttekintése. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 85. old.
Topál György: An overview of research on cave bats in Hungary. Karszt és Barlang, 1989. Special Issue. 65. old.
Tóth Mihály: A MÁFI Optimista Barlangkutató Csoport 1981. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1981. 125. old.
Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3487. old.
Várszegi Sándor: A miskolci barlangkutatás múltja és jelene. Karszt és Barlang, 1974. 1. félév. 5. old.
Virág Zoltán: Az István-lápai-barlang bejárási útmutatója. In: Lénárt László szerk.: Bejárási útmutató a Karszt- és Barlangkutatók I. Országos Tudományos Diákköri Találkozója tanulmányútjaihoz. Miskolc, 1978. október. 14–17. old. és az 1., 5/a., 5/b. melléklet
Virág Zoltán: István-lápai-barlang. A Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei, I. sorozat, Bányászat, 1980. (28. köt.) 3–4. füz. 133–137. old.
–: Barlangnap 1972. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1972. 5. füz. 5. old.
–: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1977. november. 21. old.
–: Címképünk: Átkelés acélsodrony függőhídon az István-lápai-barlang új szakaszába (Gazdag L. felvétele) Karszt és Barlang, 1980. 2. félév. Fénykép a címoldalon és képleírás a címoldali belső borítón.
–: Az Optimista Csoport 1980. évi munkájáról. MKBT Beszámoló, 1980. 193. old.
–: Az Újpalota SE Barlangkutató Szakosztályának 1980. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1980. 199. old.
–: Barlangkataszteri törzslap. Kézirat, 1981. december. 2 old. (A későbbi években kiegészítették a törzslapot.) (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
–: Felhívjuk a tagság figyelmét, hogy 1982. július 1-jével új természetvédelmi jogszabályok léptek életbe. MKBT Műsorfüzet, 1982. szeptember–október. 17. old.
–: A III. Jean Bernard expedíció programja. MKBT Műsorfüzet, 1987. március–április. 14. old.

További irodalom

Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat) a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. Eger, 1965. 59. old.
Dénes György: A világ leghosszabb és legmélyebb barlangjai. Turista, 1967. (13. évf.) december. 22. old.
Hevesi Attila: Barlangkutatás a Bükk hegységben. Föld és Ég, 1968. (3.) 2. sz. 51–52. old.
Juhász András: Újabban feltárt jelentősebb barlangok Borsodban. Természettudományi Közlöny, 1965. 10. sz. 472–473. old.
Kraus Sándor: Barlangföldtan. I. Budapest, 1984.
Kuchta Gyula: Néhány bükki zsomboly és víznyelőbarlang. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1958. (1.) Miskolc. 19–20. old.
Lénárt László: Hidrogeológiai kirándulások a Bükkben. Tankönyvkiadó, Budapest, 1977. 145. old.
Lénárt László – Szenthe István – Varga Csaba: Caves in the Bükk Mountains. (Field trip guide) – 10. Nemzetközi Szpeleológiai Kongresszus, 1989. 6–8. old.
Sásdi László: A legmélyebb... Süni, 1994. (10. évf.) 2. sz. (február) 14–15. old.
–: Mélységek kutatása. Turista, 1966. (12. évf.) 11. sz. 10. old.

További információk

Földrajzportál
Miskolcportál