Irídium(IV)-oxid
Irídium(IV)-oxid | |||
Más nevek | Irídium-dioxid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 12030-49-8 | ||
PubChem | 82821 | ||
ChemSpider | 10605808 | ||
| |||
| |||
InChIKey | NSTASKGZCMXIET-UHFFFAOYSA-N | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | IrO2 | ||
Moláris tömeg | 224,22 g/mol | ||
Megjelenés | fekete, szilárd | ||
Sűrűség | 11,66 g/cm³[1] | ||
Olvadáspont | 1100 °C (bomlik) | ||
Oldhatóság (vízben) | oldhatatlan | ||
Kristályszerkezet | |||
Kristályszerkezet | Rutil (tetragonális) | ||
Koordinációs geometria |
Oktaéderes (Ir); Trigonális (O) | ||
Veszélyek | |||
EU Index | nincs listázva | ||
Lobbanáspont | nem gyúlékony | ||
Rokon vegyületek | |||
Azonos kation | irídium(IV)-fluorid, irídium-diszulfid | ||
Azonos anion | ródium-dioxid, ozmium-dioxid, platina-dioxid | ||
Rokon vegyületek | irídium(III)-oxid | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az irídium(IV)-oxid egy vegyület. Képlete IrO2. Az egyetlen jól jellemzett irídium-oxid. Kristálya rutil szerkezetű. Benne az irídium koordinációs száma hat, az oxigéné három.[2] 1200 °C-on irídium-trioxiddá alakul.
Előállítása
[szerkesztés]Irídium égésekor irídium(IV)-oxid keletkezik. Mivel az irídium rendkívül inert, ezért magas hőmérséklet és tiszta oxigén szükséges az előállításához:
Irídium(III)-klorid oxidációja során is keletkezhet 600 °C-on.[3]
Tulajdonságai
[szerkesztés]Fekete színű, a hidrátja kék-fekete. Tetragonális kristályrendszerben kristályosodik, tércsoport P42/mnm, rácsállandók: a = 449,83 pm és c = 354,4 pm, elemi cellája két atomot tartalmaz. Kristálya rutil szerkezetű.[4]
1200 °C-on irídium-trioxiddá alakul, ami csak gáz fázisban stabil:[5]
Felhasználása
[szerkesztés]Használják a gyógyászatban, és elektrokróm anyagok vagy fém elektródák bevonására. Használják mikroelektródákban az elektrofiziológiai kutatásban.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Sablon:Alfa.
- ↑ Chemistry of the Elements, 2nd, Butterworth-Heinemann (1997). ISBN 978-0-08-037941-8
- ↑ Sablon:BibISBN
- ↑ Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 496 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ Sablon:Holleman-Wiberg
- ↑ Cogan, Stuart F. (2008. augusztus 1.). „Neural Stimulation and Recording Electrodes”. Annual Review of Biomedical Engineering 10 (1), 275–309. o. DOI:10.1146/annurev.bioeng.10.061807.160518.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Iridium(IV) oxide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Iridium(IV) oxide című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.