Huber Győző
Huber Győző | |
Élete | |
Született | 1892. január 25. Tapolca |
Elhunyt | 1957. február 27. (65 évesen) Dés |
Gyermekei | Huber András |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | regény |
Huber Győző (Tapolca, 1892. január 25. – Dés, 1957. február 27.) erdélyi magyar regényíró. Dési Huber István bátyja, Huber András apja.
Életpályája
[szerkesztés]Középiskoláit Nagyenyeden és Désen végezte. Részt vett az első világháború galíciai harcaiban. Budapesten 1919-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1921-től haláláig a dési elektromos művek főmérnöke. A helyi lapok (Szamosvölgyi Napló, Figyelő, Vármegyei Közélet, Szamosvidék) főmunkatársa, az 1920-as években a Keleti Újságnak elbeszéléseket és villamossági szakcikkeket írt, az 1930-as években az Ellenzék műszaki rovatának munkatársa volt.
Két kisregénye (Emlékek és más hazugságok; Ködbe vesző napok) folytatásokban jelent meg a helyi sajtóban; kötetben megjelent két regénye: Rajvonal (Kolozsvár, 1930, újabb kiadás uo., 1941); Északi legenda (ifjúsági regény Roald Amundsenről, 1957).
Források
[szerkesztés]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
További irodalom
[szerkesztés]- (rei) [Szentimrei Jenő]: Rajvonal. Ellenzék 1930. nov. 16.
- Bene Ákos: Rajvonal. Korunk 1931/4.
- Huber András: Előszó Dési Huber István bátyjához, Huber Győzőhöz intézett leveleinek gyűjteményéhez. Levelek a szülőföldre, 1982