Ugrás a tartalomhoz

Hererák

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hererák
Radikális műtéttel eltávolított szeminóma
Radikális műtéttel eltávolított szeminóma
LatinulCarcinoma testis
AngolulTesticular cancer
Osztályozás
BNO-10C62.9
Leírás
Érintett szervekHere (anatómia)
EtiológiaGenetikai hajlam rákkeltő (karcinogén) anyagokkal kombinálódva
Kockázati tényezőkA here leszállásának zavara, Klinefelter-szindróma, HIV fertőzés, genetikai hajlam, és karcinogén anyagoknak való fokozott kitettség egyes szakmákban
DiagnosztikaUrológiai-andrológiai vizsgálat, más szükségesnek látott vizsgálatokkal kiegészítve
SzövődményekNagyon ritkán közeli és távoli áttétek
KezelésMűtéti eltávolítás, sugárkezelés, kemoterápia. Műtét után hormonpótlás
KórjóslatAz egyik legjobb a rákok közül: a gyógyulási arány meghaladja a 90%-ot
MegelőzésA le nem szállt herék helyzetének korai műtéti korrekciója, a HIV fertőzés elkerülése, a veszélyeztetett szakmákban megfelelő védőruha és munka utáni alapos tisztálkodás
OMIM273300
DiseasesDB12966
MedlinePlus001288
A Wikimédia Commons tartalmaz Hererák témájú médiaállományokat.

A hererák a herékben, a férfi nemi szervek rendszeréhez tartozó szervekben kifejlődő rákok.[1][2] Az Amerikai Egyesült Államokban 7500 és 8000 közötti hererákos esetet diagnosztizálnak évente,[3][4] míg az Egyesült Királyságban 2000 férfinál állapítottak meg hererákot évenként.[5] Élete során egy férfinél a hererák kockázata megközelítőleg 1 a 250-ből (0,4%). A rák leginkább a fiatal, 20-30 éves férfiaknál fordul elő, ez az incidencia csúcsidőszaka, 15 éves kor előtt viszont igen ritka.[6] A hererák ma egyike a legmagasabb gyógyulási arányt mutató rákoknak: a gyógyulási arány meghaladja a 90%-ot, sőt lényegében a 100%-ot is elérheti. Ugyanakkor még húsz évvel ezelőtt halálos betegség volt.[1]

Áttétes (metastasisos).[7] Még egy viszonylag ritka esetben előforduló rosszindulatú, sok áttétet adó daganat esetben is a modern kemoterápia mellett a túlélési arány legalább 80%.[8] Nem minden szövetszaporulat daganat a herében és nem minden daganat rosszindulatú: sok más körülmény is lehetséges, mint pl. a here mikrokövessége (microlithiasis testiculi),[9] mellékhere ciszták (cysta epidydimidis), a here appendixe (appendix testis; Morgagni-féle vízhólyag), olyanok amelyek fájdalmasak lehetnek, de nem rákosak.

Besorolás/Osztályozás

[szerkesztés]

Bár a hererák a herékben előforduló valamennyi sejttípusból kiindulhat, a hererákok több mint 95%-a csírasejt daganat. A maradék 5% többsége a gonádlécek támasztó (stroma) sejtjeiből, a Leydig- vagy a Sertoli-sejtekből származik. A leghatékonyabb és megfelelő terápiához korrekt diagnózisra van szükség. Bizonyos fokig ez elérhető a vérből kimutatható tumor markerek segítségével, de a biztos diagnózishoz szükség van a kinyert/kimetszett szövetminta (biopszia) hisztopatológiai vizsgálatára. A legtöbb patológus az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization; WHO) osztályozását használja a heretumorok besorolására[10][11]

  • Csírasejt daganatok
  • Megelőző állapotok
  • Intratubularis csirasejt neopláziák
  • Besorolatlan típus (carcinoma in situ)
  • Specifikált típusok
  • Egy szövettani típusú tumorok (tiszta formák)
  • Seminoma
  • Variáns – Seminoma syncytiotrophoblast sejtekkel
  • Spermatocyta seminoma
  • Variáns – spermatocyta seminoma sarcoma-val
  • Embryonális carcinoma
  • Petehólyag daganat
  • Trophoblast daganatok
  • Choriocarcinoma
  • Variáns – egyfázisos choriocarcinoma
  • Placentáris oldali trophoblast daganat
  • Cystás trophoblast daganat
  • Teratoma
  • Variáns – Dermoid cysta
  • Variáns – Epidermoid cysta
  • Variáns – Monodermális teratoma (Carcinoid, Primitív neuroectodermalis tumor (PNET), Nephroblastoma-szerű tumor, egyebek.
  • Variáns – Teratomiális szomatikus-típusú rosszindulatúsággal
  • Több mint egy szövettani típust mutató tumorok (kevert formák)
  • Embryonális carcinoma és teratoma
  • Teratoma és seminoma
  • Choriocarcinoma és teratoma, embryonális carcinoma
  • Mások
  • Gonádléc/Gonadalis stroma daganatok
  • Leydig sejt daganat
  • Sertoli sejt daganat
  • Lipidben gazdag változat
  • Sclerotizáló változat
  • Nagysejtes, meszesedő változat
  • Intratubuláris sertoli sejt neoplasia a Peutz-Jeghers syndromában
  • Granulosa-sejt daganat
  • Felnőtt típus
  • Juvenilis típus
  • Thecoma Fibroma Csoport
  • Thecoma
  • Fibroma
  • Gonádléc/gonadális stroma daganat – nem kompletten differenciálódott
  • Gonádléc/gonadális stroma daganat – kevert típusú
  • Kevert Csírasejt és Gonádléc/Gonadális stroma daganatok:
  • Gonadoblastoma
  • Csírasejt-gonádléc/gonadális stroma daganat, nem klasszifikált
  • A here változatos daganatai
  • Carcinoid
  • Petefészekhám jellegű daganatok
  • Serosus daganat a rosszindulatúság határán
  • Serosus carcinoma
  • Jól differenciált (endometrioid daganat)
  • Nyákos/mucinózus cystadenoma
  • Nyákos/mucinózus cystadenocarcinoma
  • Brenner tumor
  • Nephroblastoma
  • Paraganglioma
  • Adenoma
  • Carcinoma
  • A testis melletti képződmények daganatai
  • Adenomatoid daganat
  • Malignus and Benignus Mesothelioma
  • A mellékhere adenocarcinomája
  • A mellékhere papilláris cystadenomája
  • Melanotomás neuroektodermális daganat
  • Desmoplastikus, apró-kereksejtes daganat
  • A férfi gonádléc és a here járulékos részeinek daganatai
  • Lipoma
  • Liposarcoma
  • Rhabdomyosarcoma
  • Agresszív angiomyxoma
  • Angiomyofibroblastoma-szerű daganat
  • Fibromatózis
  • Fibroma
  • Magányos rostos daganat
  • Egyebek
  • A here másodlagos daganatai

Tünetek

[szerkesztés]

A hererák egyik első jele szövetszaporulat a herében, vagy a here duzzadása. Az US Megelőzési Szolgálat Különítménye (U.S. Preventive Services Task Force (USPSTF)) a rutin hererák szűrésével szemben azt javasolja a kitett serdülőknek és felnőtteknek, hogy a férfiak ne végezzenek rutin here önvizsgálatot[12] Ezt a gyakorlatot támogatták a múltban, ma azonban tudományos érvek arra mutatnak, hogy a heredaganat szűrése nem vezetett a megbetegedések és halálozások csökkentéséhez.[13] Ugyanakkor az Amerikai Rák Egyesület (American Cancer Society) azt javasolja, hogy bizonyos férfiaknál szükség van a herék havonkénti önvizsgálatára, így pl. azoknál, akiknek rákos családi előzményei vannak.[14]

A tünetek egyet vagy többet magába foglalhatnak az alábbiakból

[szerkesztés]

Duzzadás vagy szövetszaporulat az egyik herében, amely lehet fájdalmas vagy fájdalmatlan.[15][16]

  • Éles vagy tompa fájdalom az alhasban vagy a herezacskóban[16]
  • Kellemetlen érzés, amelyet gyakran úgy jellemeznek, mint a herezacskó „nagyobb súlyúnak érzése”[16]
  • Az emlő megduzzadása (gynecomastia) a béta-hCG (beta human chorionic gonadotropin)[15][16][17] hatására
  • Fájdalom a medence alsó részében (lumbago), ha a tumor ráterjed a medence nyirokcsomóira[15][16]

Nem általános, hogy a hererák ráterjedne más szervekre, kivéve a tüdőket. Ha azonban ez bekövetkezik, a következő tünetek jelentkezhetnek:

Genetikai rendellenességek

[szerkesztés]

A legtöbb csírasejt eredetű heredaganatban túl sok kromoszóma van, a leggyakrabban triploidiát vagy tetraploidiát mutatnak. Egy 12p izokromoszóma[18] (amelynél a 12-es kromoszóma rövid karja kötődik mindkét oldalon ugyanahhoz a centromérhez) jelen van a hererákok mintegy 80%-ában, más rákok is rendszerint tartalmaznak ebből a kromoszómakarból többlet anyagot, bár a genom többszöröződésének más mechanizmusa következtében.[19]

Kórjelzés/Diagnózis

[szerkesztés]
Mikroszkópos felvétel egy szeminómáról nagy nagyítással . H&E festés

A hererák diagnosztizálásának fő módja a herében lévő szövetszaporulat vagy duzzanat észlelése. Általánosságban, ha egy fiatal felnőtt vagy serdülőkorú férfi egyik heréje megnövekszik, akár fájdalmas, akár fájdalmatlan, már felveti a vizsgáló orvosnál a hererák gyanúját. Más kórképek közül az alábbiak tünetei hasonlítanak a hererák tüneteire:

  • Mellékhere gyulladás (Epididymitis) vagy Mellékhere-here gyulladás (epididymoorchitis)
  • Hematocele (Vérgyülem a herezacskóban)
  • Varicocele

A pontatlan vagy téves diagnózis késleltetheti a megfelelő kezelést. Ez – becslések szerint – az esetek 25%-ában is előfordulhat.[20] A herezacskóban (scrotum) tapintható szövetszaporulatot gyakran vizsgálják ultrahangos leképzéssel, ami alapján meghatározható annak pontos elhelyezkedése, mérete, és néhány más tulajdonsága, mint pl. hogy cystikus vagy tömött, jellegileg egységes vagy többféle, jól körülhatárolt vagy határozatlan körvonalú. A kóros képződmény nagyságát CT-vel állapítják meg, amit az áttétek (metastasisok) helyzetének feltérképezéséhez is használnak. A hererák elkülönítő kórisméjéhez (differential diagnosis) szükséges a lágyékcsatornán keresztül eltávolított szövetek kórszövettani vizsgálatára, ez jelenti az egész eltávolított herét a kapcsolódó mellékherét (epididymis) és az ondózsinórt (funiculus spermaticus). A diagnosztikus szövetkimetszést (biopsia) nem szabad alkalmazni, mert elősegíti a rákos sejtek szóródását a herezacskóban (scrotum). A lágyékcsatornán (canalis inguinalis) keresztül történő hereeltávolítás előnyben részesítendő módszer, mivel csökkenti a rákos sejtek kiszabadulását. Ennek az a magyarázata, hogy a herezacskó (scrotum) nyirokrendszere, amelyeken keresztül a fehérvérsejtek cserélődnek a kötőszövetbe kivándorolt fehérvérsejtekkel (amely lehetséges útvonal a rákos sejteknek is), az alsó végtagok nyirokrendszerével függ össze, míg a here nyirokelvezetése a hasüreg hátsó falának (retroperitoneum) nyirokrendszeréhez kapcsolódik. A herezacskón keresztül végzett (transscrotalis) mintavétel (biopszia), vagy here eltávolítás lehetőséget adhat a rákos sejteknek, hogy azok a herezacskóba jussanak, ily módon két utat kínálva a rákos sejtek terjedésének, míg a lágyéki hereeltávolítás esetén csak egy retroperitoneális út lehetséges. Vér teszteket ugyancsak használnak, amelyek olyan vérben lévő tumor markerek (általában fehérjék) szintjét mérik, amelyek specifikusak a hererákra. Az (alfa-fetoprotein AFP alpha1 feto protein)[21] a (Beta-HCG)[17] és a (Lactate dehydrogenase/LDH)[22] a hererák kimutatására alkalmas típusos markerek.

Stádiumok/Fokozatok

[szerkesztés]

Az eltávolított heréket Bouin-féle[23][24][25] oldatban rögzítik (fixálják), mivel ez jobban konzervál bizonyos morfológiai részleteket, így pl. a mag szerkezetét. Ezután a patológusok kórszövettanilag elvégzik a tumor stádiumának meghatározását a Rosszindualú Daganatok TNM Osztályozása[26][27][28] alapján, amelyet az American Joint Committee on Cancer, AJCC Cancer Staging Manual-ban publikáltak.

A TNM rendszer szerint a hererákot három fő stádiumba sorolják (Amelyeknek alcsoportjai is vannak.)[26][29] A here nagysága nem jelent értékelhető információt a tumor stádiumának meghatározásában.

Nagy vonalakban a hereráknál az alábbi stádiumok különböztethetők meg:

A részletes stádiumbeosztásra vonatkozó további információk megtalálhatók az Amerikai Rák Egyesület honlapján.[31][32]

Kezelés

[szerkesztés]

Mivel a hererák terjedhet, a pácienseknek általában ajánlanak kiegészítő terápiát, sugárterápiát vagy kemoterápiát, miután az érintett herét sebészeti műtéttel eltávolították ’’(orchiectomia)’’. A kiegészítő terápia nagy mértékben függ a daganat kórszövettani eredményétől (azaz a sejtek mikroszkóposan megfigyelhető nagyságától és alakjától), és a sebészeti műtét időpontjában meglévő daganati stádiumtól (azaz a daganatsejtek milyen távolságra „jutottak ki” a heréből, milyen mértékben szüremítették be a környező szövetet, vagy jutottak el a test távolabbi részeire). Ha a daganat még kezdeti fázisban van elegendő lehet egy gondos felügyelet gyakori CT vizsgálatokkal és vértesztekkel a kiegészítő terápia helyett 1970 előtt a hererák túlélési rátája alacsony volt. A kiegészítő kemoterápia, főleg a platina-alapú szerek – mint pl. a cisplatin és carboplatin a túlélési kilátások jelentősen megjavultak. Annak ellenére, hogy 7000-8000 új hererák eset jelentkezik évente az Egyesült Államokban, csak 400 férfinél várható halálos kimenetel. Az Egyesült Királyságban (UK) hasonlóan javult a helyzet, mivel a kezelési eljárások javításával a gyógyulási arány 95% fölé emelkedett%.[33] A hererák kezelésének alapvetően három módja van; ezek: a sebészeti műtét, a sugárkezelés és a kemoterápia.[34] A sebészeti műtéteket urológus szakorvosok, a sugárkezelést terápiás radiológusok (besugárzásra szakosodott röntgenszakorvosok), a kemoterápiás kezelést onkológus (daganatos betegek ellátására diagnosztizálására és kezelésére) szakosodott orvosok által vezetett egészségügyi munkacsoportok (team-ek) végzik. A hererákban szenvedő páciensek túlnyomó többségénél a betegség jól gyógyul, minimális hosszú távú halálozási aránnyal.

Sebészet

[szerkesztés]

Hereeltávolítás ’’(Orchiectomia)’’

[szerkesztés]

Bár egyes esetekben a hererákos daganatok eltávolíthatóak lennének a heréből a szerv funkcióinak megőrzése mellett is, ezt a lehetőséget csaknem soha nem alkalmazzák, mivel az érintett here általában rákmegelőző állapotban[35] lévő sejteket tartalmaz elszórtan az egész here állományában. Azaz csupán a tumor eltávolítása járulékos kezelés nélkül nagyon megnöveli annak kockázatát, hogy újabb rákos daganat keletkezik a herében. Mivel a nemzőképesség[36] megőrzéséhez, a hormontermeléshez és más férfi nemi működésekhez egy működő here is elegendő, a daganatos herét csaknem mindig teljes egészében eltávolítják lágyéki herekimetszéssel (inguinalis orchiectomia). (A herét szinte sohasem távolítják el a herezacskón keresztül, hanem egy, a lágyékhajlattal párhuzamosan ejtett bemetszésen keresztül.) Az Egyesült Királyságban (UK) az eljárást gyökeres/teljes hereeltávolításnak (radicalis orchiectomia) nevezik.

A nyirokcsomók eltávolítása a hashártya mögötti térből – (angolul: Retroperitoneal lymph node dissection – RPLND)

[szerkesztés]

A nem-szeminoma jellegű, I stádiumban lévő daganatoknál a sebészeti beavatkozás történhet a retroperitoneális/aorta menti nyirokcsomókon (külön műtétben), annak pontos meghatározására, hogy a rák I-es vagy II-es stádiumban van-e, és ezzel csökkenteni annak kockázatát, hogy a rosszindulatú heredaganat sejtjei áttéteket adjanak az alhasi nyirokcsomókba. Ezt a sebészeti beavatkozást nevezik retroperitonealis nyirokcsomó kimetszésnek/kiirtásnak (RPLND). Bár ez az eljárás standardnak számít több helyen is, így pl. az Egyesült Államokban, mégsem közkedvelt beavatkozás költségessége és különös sebészeti jártasságot igénylő volta miatt. Az urológusoknak ilyenkor különleges figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy gyermektelen férfiaknál megtartsák az ejakulációt biztosító idegek teljes funkcionális épségét. Sok paciens inkább a rendszeres felügyeletet választja, amikor nincs szükség további sebészeti beavatkozásra, hacsak a rák ki nem újul. Ez a megközelítés fenntartja a magas gyógyulási arányt a felügyeleti módszerek fokozódó pontosságának és megbízhatóságának. A nyirokcsomókon végzett sebészeti beavatkozás indokolt lehet kemoterápia után is a visszamaradt szövettömeg eltakarítására, különösen a kezdődő rák előrehaladottabb eseteinél vagy a nagyméretű nem-szeminoma jellegű daganatoknál.

Sugárterápia

[szerkesztés]

A sugárkezelést a szeminoma típusú rákok II. stádiumának kezelésére lehet használni, vagy kiegészítő (megelőző) terápiaként a szeminómák I. stádiumában, annak a lehetőségnek a minimalizására , hogy apró, nem észlelhető daganatok keletkezzenek és továbbterjedjenek (a lágyéki és az aorta-menti nyirokcsomók felé). A sugárkezelést sohasem alkalmazzák a nem-szeminoma típusú daganatoknál elsődleges gyógymódként.

Kemoterápia

[szerkesztés]

A kemoterápia kiegészítő (megelőző) terápiaként történő alkalmazása a sugárkezelés alternatívájaként a szeminomák kezelésében terjedőben van, mivel a sugárkezelésnek – úgy tűnik – több jelentős hosszú távú mellékhatása van (pl. belső hegesedés, a másodlagos rosszindulatú elfajulások, stb). Két, esetenként egy dózis Carboplatin,[37] amelyet típusosan három hét alatt adnak be, hatásos kiegészítő terápiának bizonyult, ami ugyanúgy megakadályozza a visszaesést, mint a sugárkezelés. Mindemellett hosszú távú tapasztalatok a kiegészítő carboplatin kezeléssel még nem állnak rendelkezésre. Mivel a szeminoma az elsődleges tumor eltávolítása után évtizedekkel is kiújulhat, azok a páciensek, akiket kemoterápiával kezeltek, folyamatosan figyelmesnek kell maradniuk, és a kezelés után öt évvel nem tarthatják magukat gyógyultaknak. Az egydózisos en:carboplatin[38] terápiát Tim Oliver, az Orvosi Onkológia professzora fejlesztette ki a Bartsi és Londoni Orvosi és Fogorvosi fakultáson[39]).[40] A kemoterápia standard kezelés a nem-szeminoma típusú daganatoknál, ha a daganat ráterjedt a test más részeire is (azaz IIB vagy III stádium). A standard kemoterapiás protokoll[41] három, esetenként négy Bleomycin[42]-Etoposide[43][44]- kezelési fázist foglal magába (BEP). A kemoterápia a standard kezelés a nem-szeminoma típusú daganatoknál, ha a daganat ráterjedt a test más részeire is (azaz IIB vagy III stádium). A standard kemotherapiás protocol három, esetenként négy Bleomycin-Etoposide-Cisplatin kezelési fázist foglal magába (BEP). A BEP kezelést, mint a terápia frontvonalát elsőként prof. Michael Peckham[45] írta le 1938-ban.[46] A területi gyakorlatban 1987-ben Dr. Lawrence Einhorn[47] (Indiana University) által végzett próbavizsgálat a BEP kezelést optimálisnak minősítette.[48] Egy alternatív, hasonlóan hatásos kezelés négy ciklúsú Etoposide-Cisplatin (EP) alkalmazásból áll. A kezelés sikere a daganat stádiumától függ. Az átlagos ötéves túlélési ráta 95% körül van, ugyanakkor (megfelelő monitorozás mellett) az I-es stádium esetében a túlélés lényegében 100%, (ha a beavatkozás azonnal megtörténik, ami rendkívül fontos, amikor a hererák lehetősége fennáll.)

Kórjóslat/Prognózis

[szerkesztés]

A New England Journal of Medicine[49] című folyóiratban a hererák kezelését a modern orvostudomány egyik sikertörténetének nevezték, amit azzal támasztottak alá, hogy az eseteknek több mint 90%-ában reagál a kezelésre a stádiumtól függetlenül.[50] A kemoterápia terén elért eredményeknek köszönhetően a gyógyulási arány ma átlagosan megközelíti a 85%-ot, amiben benne van az, hogy 95%-nál jobb a lokalizált formáknál, míg 80%-os a már áttétekkel járó esetekben. Ez a tömör szerkezetű daganatok közül a legjobb reagálás a kezelésre.[8]

Felügyelet/Nyomon követés

[szerkesztés]

Sok olyan páciens számára, akiknél a hererák I-es stádiumban van, a műtét utáni kiegészítő (preventatív) terápia alkalmatlan lehet, és ehelyett a páciens felügyeletét/nyomon követését kell alkalmazni.[51] A nyomon követés módja lehet pl. a rendszeres időközi vizsgálat, a nyomon követés időtartama pedig a daganat típusától függ (nem-szeminóma vagy szeminóma), célja pedig a szükségtelen kezelések elkerülése azon pácienseknél, akiknél a műtéti beavatkozás gyógyuláshoz vezetett, valamint annak biztosítása, hogy bármiféle kiújulás vagy áttét (másodlagos rák) idejében észlelésre és gyógyításra kerüljön. Ez a megközelítés biztosítja azt, hogy csak olyan pácienseknél kerüljön sor kemoterápiára vagy sugárterápiára, akiknél ez valóban szükséges. A nyomon követéssel és a műtét utáni (posztoperatív) kiegészítő kezeléssel meggyógyított páciensek száma végeredményében azonos, de a nyomon követéshez fel kell készíteni a pácienseket, hogy hosszú ideig különféle teszteken és vizsgálatokon fognak rendszeresen átesni. Mind a nem-szeminómák, mind a szeminómák nyomonkövetési módjai általában magában foglalja a fizikális vizsgálatot, a tumor markerekre végzett vérteszteket, a mellkasröntgent és a CT vizsgálatokat. Ugyanakkor a nyomon követési program módszerei különböznek a betegség típusa szerint, nevezetesen a szeminomában szenvedő pácienseknél a betegség visszatérése (relapsus) később következhet be, és a vértesztek nem olyan jók a visszaesés jelzésében. A CT vizsgálatokat a hason (és esetenként a medencén) végzik, egyes kórházakban a mellkason is. A mellkasröntgent mindinkább előnyben részesítik a tüdők esetében, mivel megfelelően részletes adatokat szolgáltat, alacsonyabb fals pozitivitással, emellett jelentősen alacsonyabb sugárterheléssel, mint a CT. A gyakori CT vizsgálatok a felügyelet során biztosítják, hogy a visszaesések korai stádiumban felismerésre kerül, viszonylag jól minimalizált sugárterhelés mellett. Az I-es stádiumban lévő nem-szeminómás pácienseknél véletlenszerű kiválasztással végzett vizsgálatokban az Egyesült Királyság Orvosi Kutatási Tanácsa[52][53][54]) kimutatta, hogy az előbbiekben leírt nyomon követési eljárások, 2 CT a 3. és 12. hónapban éppen olyan jók voltak a korai visszaesések kimutatásában, mint az 5 vizsgálat 2 év alatt. A szeminóma I-es stádiumában szenvedő azon pácienseknél, akik a nyomon követést választották a kiegészítő terápiák helyett, nem végeztek véletlenszerű kiválasztáson alapuló vizsgálatokat annak meghatározására, hogy mi az optimális gyakorisága az orvosi ellenőrzésnek és a CT-nek, és az eljárási módok széles határok között váltakoznak a világban, sőt az egyes országokon belül is. Az Egyesült Királyságban (UK) folyamatban van egy TRISST nevű klinikai vizsgálat.[55][56] A vizsgálat arra keres választ, hogy milyen gyakran volna szükség az általános leképzésre és, hogy az MRI használható-e a CT helyett. Az MRI-t azért vizsgálják, mert ez nem teszi ki a pácienst sugárterhelésnek, és abban az esetben, ha ugyanúgy alkalmas a visszaesések kimutatására, előnyösebb lehet a CT-nél. Valószínűleg egy vagy több kanadai centrum is csatlakozik a vizsgálatokhoz a következő év(ek)ben. A hererák előrehaladottabb stádiumainál, valamint azokban az esetekben amikor sugár- vagy kemoterápiát alkalmaztak, a nyomon követés (tesztek) időtartama a körülményeknek megfelelően változhat, de szövődménymentes esetekben öt évig végzendő, és ennél tovább a visszaesés veszélyével járó kórképeknél.

Termékenység

[szerkesztés]

Egy olyan férfi, akinek egy heréje maradt meg, normális életet tud élni, mivel a megmaradt here meg tud felelni a normális férfi nemi hormon (tesztoszteron) szint fenntartásának, és megfelelő termékenységet (nemzőképességet) képes biztosítani.[57] Mindamellett a hormonszint minimális mértékben csökkent lehet ebben az állapotban, és gyermekre vágyó fiatal férfiak esetében ajánlható a spermabankok igénybevétele, mert a nemzőképesség is csökkenhet, ill. súlyosan károsodhat erőteljes kemoterápia és/vagy sugárterápia alkalmazása során. Azon paciensek közül, akiknek hererákjuk volt kevesebb, mint öt százalékban jelentkezik a daganat a megmaradt herében. Az olyan egyének, akik mindkét heréjüket elvesztették (kasztrálás) hormonpótló kezelésre, alapvetően tesztoszteron adagolásra van szükség, ami normál körülmények között a herékben termelődik (a Leydig-féle intersticiális sejtekben). Az ilyen egyének ugyan nemzőképtelenek, de egyébként normális életet élhetnek. Az eltávolított here/herék protézissel történő helyettesítése pszichés okokból ajánlott.[58]

Epidemiológia

[szerkesztés]

A hererák gyakoribb a kaukázusi típusú férfiaknál és ritka az afrikai eredetűeknél.[59] A hererák ritka Ázsiában és Afrikában. Az incidencia[60] megduplázódott 1960 óta, a prevalencia[61] pedig a legnagyobb arányú Skandináviában, Németországban és Új-Zélandon. A hererák gyakoribb a kaukázusi típusú férfiaknál és ritka az afrikai eredetűeknél[59] Bár a hererák a leggyakoribb a 15-40 éves férfiak körében, van három kiugró időszak: a gyermekkorban négyéves kortól a teratomák és a szíkhólyag tumorok, a 25-40 éves időszakban a serdülőkor utáni (post-pubertalis) szeminomák és nem-szeminómák, és a 60 éves kor után a spermatocyta eredetű szeminómák.[62] A here csírasejt daganatai a leggyakoribb rákok a fiatal – 15-35 év közötti életkorú – férfiak körében.[63] A hererák legjelentősebb kockázati tényezője a here leszállásának elmaradása, a rejtettheréjűség (cryptorchismus).[64] Általános vélemény, hogy a daganat jelenléte hozzájárul a rejtettheréjűséghez; amikor a rejtettheréhűség a daganattal együttesen fordul elő, a daganat nagysága általában nagy. Egyéb kockázati tényezők a lágyéksérvek és a Klinefelter-szindróma,[65] valamint a Járványos fültőmirigy gyulladás (parotitis epidemica; mumpsz)[66] (amelynek kórokozója a heréket is megbetgítheti) és a heregyulladás (orchitis).[67] A fizikai aktivitás csökkenti, míg a mozgásszegény életmód fokozza a rejtett heréjűség kialakulásának kockázatát. A férfias tulajdonságok korai kifejlődése fokozza a kockázatot. Ez belső és külső hormonális tényezők szerepére utalhat.

Állatokban/más fajokban

[szerkesztés]

A heredaganatok állatokban is előfordulnak. Lovakban ezekbe bele tartozik az interstitialis sejtek tumorai és a teratómák. Típusosan az előbbi az idősebb, tartósan istállóban tartott állományoknál alakul ki (a hosszú istállóztatás leromlott, agresszív állományt eredményez, amelynél az androgén hormon túlzott mértékű termelését okozza, míg az utóbbi daganat-típus fiatal állatokban fordul elő, és nagy méretű.[68]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Hererák (magyar nyelven)
  2. ↑ Testicular cancer (angol nyelven). National Cancer Institute at the National Institutes of Health 
  3. ↑ Cancer Facts and Figures 2003 (angol nyelven). American Cancer Society (2003). Hozzáférés ideje: 2008. április 24. 
  4. ↑ Cancer Facts and Figures 2007 [archivált változat] (angol nyelven). American Cancer Society (2007). Hozzáférés ideje: 2008. április 24. [archiválás ideje: 2007. április 10.] 
  5. ↑ CancerStats, 2007 UK incidence data (angol nyelven). Cancer Research UK. [2011. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 4.)
  6. ↑ (2009. October) „Testicular Cancer: A Prototypic Tumor of Young Adults” (angol nyelven). Seminars in oncology 36 (5), 432–438. o. DOI:10.1053/j.seminoncol.2009.07.006. PMID 19835738. PMC 2796329. 
  7. ↑ Áttétes hererák (angol nyelven), 2011. [2010. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 4.)
  8. ↑ a b Feldman DR, Bosl GJ, Sheinfeld J, Motzer RJ (2008. február 13.). „Medical treatment of advanced testicular cancer” (angol nyelven). JAMA 299 (6), 672–684. o. DOI:10.1001/jama.299.6.672. PMID 18270356. (Hozzáférés: 2011. június 24.) 
  9. ↑ Ariadne M. Bach, MD, Lucy E. Hann, MD, Orna Hadar, MD, Weiji Shi, MS, Hyok-Hee Yoo, BS, Catherine S. Giess, MD, Joel Sheinfeld, MD and Howard Thaler, PhD. „Testicular Microlithiasis: What Is Its Association with Testicular Cancer?” (angol nyelven). Radiology. 
  10. ↑ Eble J.N., Sauter G., Epstein J.I., Sesterhenn I.A. (Eds.). World Health Organization Classification of Tumours. Pathology and Genetics of Tumours of the Urinary System and Male Genital Organs (angol nyelven). IARC Press - Lyon (2004). ISBN 92-832-2412-4 
  11. ↑ szerk.: Mills, S: Sternberg's Diagnostic Pathology. 5th Edition (angol nyelven) (2009.). ISBN 978-0-7817-7942-5 
  12. ↑ U.S. Preventive Services Task Force (USPSTF (angol nyelven). uspreventiveservicestaskforce.org. United States Preventive Services Task Force|U.S. Preventive Services Task Force, 2011. April. [2016. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  13. ↑ szerk.: Preventive Services Task Force. Rockville, MD: Agency for Healthcare Research and Quality: Screening for testicular cancer: a brief evidence update for the U.S. [archivált változat] (angol nyelven) (2004 February). Hozzáférés ideje: 2012. június 7. [archiválás ideje: 2010. augusztus 23.] 
  14. ↑ Can testicular cancer be found early? (angol nyelven). Testicular Cancer: Early Detection, Diagnosis, and Staging. American Cancer Society, 2011. 19 January. [2011. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  15. ↑ a b c d e f Motzer, Robert J.. 82. Testicular Cancer, Harrison's Principles of Internal Medicine, 16th (angol nyelven), McGraw-Hill, 550–553. o. (2005). ISBN 0-07-139140-1 
  16. ↑ a b c d e f g h Shaw, Joel (2008. február 15.). „Diagnosis and Treatment of Testicular Cancer” (angol nyelven). American Family Physician 77 (4), 469–474. o, Kiadó: American Academy of Family Physicians. ISSN 1532-0650. PMID 18326165. (Hozzáférés: 2010. augusztus 5.) 
  17. ↑ a b Beta human chorionic gonadotropin (magyar nyelven). [2010. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 10.)
  18. ↑ Izokromoszóma (angol nyelven)
  19. ↑ Atkin NB, Baker MC (1982. December). „Specific chromosome change, i(12p), in testicular tumours?” (angol nyelven). Lancet 2 (8311), 1349. o. PMID 6128640. 
  20. ↑ Joel Shaw, MD (2009. Február). „A hererák diagnózisa és gyógyítása” (magyar nyelven). Orvostovábbképző Szemle 16 (2), 51-59. o. 
  21. ↑ Alfa-fetoprotein/AFP alpha 1 feto-protein (angol nyelven)[halott link]
  22. ↑ LDH (magyar nyelven)
  23. ↑ Bouin-féle fixáló oldat (angol nyelven)
  24. ↑ (2011. szeptember 29.) „DNA and RNA obtained from Bouin'sBouin solution fixed tissues” (angol nyelven). Journal of clinical pathology 58 (3), 313–6. o, Kiadó: Journal of Clinical Pathology. DOI:10.1136/jcp.2004.016477. PMID 15735167. PMC 1770606. 
  25. ↑ Lectin-binding sites in normal human testis? (angol nyelven). cancer.org. Journal of Clinical Pathology, 2011. szeptember 29. (Hozzáférés: 2011. szeptember 29.)
  26. ↑ a b Denoix PF. (1946). „Enquete permanent dans les centres anticancereaux” (francia nyelven). Bull Inst Nat Hyg 1, 70–5. o. 
  27. ↑ Stádiumok TNM Osztályozása (angol nyelven)
  28. ↑ TNM Classification of Malignant Tumours (TNM) is a cancer staging system that describes the extent of cancer in a patient’s body. T describes the size of the tumor and whether it has invaded nearby tissue, N describes regional lymph nodes that are involved, M describes distant metastasis (spread of cancer from one body part to another). The TNM staging system for all solid tumors was devised by Pierre Denoix between 1943 and 1952, using the size and extension of the primary tumor, its lymphatic involvement, and the presence of metastases to classify the progression of cancer.
  29. ↑ TNM Osztályozáshoz lásd még: petefészekrák, méhnyakrák
  30. ↑ Testicular Cancer Resource Center's Staging Page (angol nyelven). (Hozzáférés: 2007. december 13.)
  31. ↑ A hererák típusai (angol nyelven)
  32. ↑ How is testicular cancer staged? (angol nyelven). cancer.org. American Cancer Society, 2011. január 19. [2011. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 12.)
  33. ↑ Hererák Túlélési statisztikák - Testicular Cancer survival statistics (angol nyelven). cancerresearchuk.org. Cancer Research UK, 2009. 9 October. [2011. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  34. ↑ Testicular Cancer Treatment (PDQ) (angol nyelven). National Cancer Institute, 2009. január 15. (Hozzáférés: 2009. február 13.)
  35. ↑ Rákmegelőző állapot (magyar nyelven)
  36. ↑ Férfiak nemzőképességének vizsgálata (magyar nyelven). [2012. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 30.)
  37. ↑ Carboplatin (cis-Diammine(1,1-cyclobutanedicarboxylato)platinum(II)) (magyar nyelven)
  38. ↑ Carboplatin (angol nyelven). [2012. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 2.)
  39. ↑ MRC trial shows single dose of drug is as effective as two weeks' radiotherapy for testicular cancer (angol nyelven). News and Publications. Medical Research Council (UK)|Medical Research Council, 2005. 22 July. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  40. ↑ (enwikin:en:Barts and The London School of Medicine and Dentistry)
  41. ↑ Orvosi protokoll (magyar nyelven). [2012. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 2.)
  42. ↑ Blelomycin (a Streptomyces verticillus baktérium által termelt glikopeptid antibiotikum (magyar nyelven)
  43. ↑ Etoposid (angol nyelven). [2012. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 2.)
  44. ↑ Etoposid (podophyllotoxin típusú növényi alkaloida (angol nyelven). [2012. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 2.)
  45. ↑ (enwikin: en:Michael Peckham)
  46. ↑ (1983) „The treatment of metastatic germ-cell testicular tumours with bleomycin, etoposide and cisplatin (BEP).” (angol nyelven). British Journal of Cancer 47, 613–619. o. PMID 6189504. PMC 2011384. 
  47. ↑ (enwikin:en:Lawrence Einhorn)
  48. ↑ Chemotherapy - BEP and EP (angol nyelven). [2014. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 16.)
  49. ↑ New England Journal of Medicine (angol nyelven)
  50. ↑ Huang, William C. (2008. június 5.). „Book Review: Urological Oncology” (angol nyelven). The New England Journal of Medicine 358 (23), 2527. o, Kiadó: Massachusetts Medical Society. DOI:10.1056/NEJMbkrev59744. ISSN 1533-4406. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.) 
  51. ↑ Krege, S. (2008). „European consensus conference on diagnosis and treatment of germ cell cancer: a report of the second meeting of the European Germ Cell Cancer Consensus group (EGCCCG): part I” (angol nyelven). European Urology 53 (3), 478–496. o. DOI:10.1016/j.eururo.2007.12.024. PMID 18191324. 
  52. ↑ (en:Medical Research Council (UK)
  53. ↑ TE08 (angol nyelven). [2012. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  54. ↑ Rustin, G. J. (2007). „Randomized trial of two or five computed tomography scans in the surveillance of patients with stage I nonseminomatous germ cell tumors of the testis: Medical Research Council Trial TE08; ISRCTN56475197—the National Cancer Research Institute Testis Cancer Clinical Studies Group” (angol nyelven). Journal of Clinical Oncology (JCO) 25 (11), 1310–1315. o. DOI:10.1200/JCO.2006.08.4889. 
  55. ↑ A trial to find the best way of using scans to monitor men after treatment for seminoma testicular cancer (TRISST MRC TE24) (angol nyelven). CancerHelp UK. Cancer Research UK. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  56. ↑ Would it be better to use MRI scans instead of CT scans to monitor men with early stage testicular cancer? And is it safe to use less CT scans than we do now? (angol nyelven). Medical Research Council (UK)|Medical Research Council. [2012. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  57. ↑ Termékenység/Nemzőképesség (angol nyelven), 2011 december
  58. ↑ Szilikonos hereprotézis (magyar nyelven)[halott link]
  59. ↑ a b Cancer of the testicle Causes - Health encyclopaedia - NHS Direct. [2007. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 13.)
  60. ↑ Incidencia (magyar nyelven)
  61. ↑ Prevalencia (magyar nyelven)
  62. ↑ Leendert H. J. Looijenga, J. Wolter Oosterhuis (1999. May). „Pathogenesis of testicular germ cell tumours” (angol nyelven) (PDF). Rev. Reprod. 4 (2), 90–100. o. [2012. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1530/ror.0.0040090. ISSN 1359-6004. PMID 10357096. (Hozzáférés: 2012. július 7.) 
  63. ↑ Holmes L, Escalante C, Garrison O, Foldi BX, Ogungbade GO, Essien EJ, Ward D (2008. September). „Testicular cancer incidence trends in the United States (1975−2004): Plateau or shifting racial paradigm?” (angol nyelven). Public Health 122 (9), 862–872. o. DOI:10.1016/j.puhe.2007.10.010. PMID 18555499. PMC 2551560. 
  64. ↑ Rejtettheréjűség (magyar nyelven). [2012. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 7.)
  65. ↑ Forman, D, M C Pike, G Davey, S Dawson, K Baker, C E D Chilvers, R T D Oliver, C A C Coupland (1994. május 28.). „Aetiology of testicular cancer: association with congenital abnormalities, age at puberty, infertility, and exercise. United Kingdom Testicular Cancer Study Group” (angol nyelven). BMJ 308 (6941), 1393–9. o. PMID 7912596. PMC 2540340. 
  66. ↑ Járványos fültőmirigy gyulladás (mumpsz) (magyar nyelven). [2014. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 7.)
  67. ↑ Swerdlow, AJ, Huttly SR, Smith PG. (1987. January). „Testicular cancer and antecedent diseases” (angol nyelven). Br. J. Cancer 55 (1), 97–103. o. DOI:10.1038/bjc.1987.20. PMID 2880604. PMC 2001571. 
  68. ↑ Jones, T. C., R. D. Hunt, and N. W. King. Veterinary pathology, 6th, Wiley-Blackwell, 1210. o. (1997). ISBN 0-683-04481-8, 9780683044812 

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
Commons:Category:Tumors of the urinary tract Category:Testicles.
A Wikimédia Commons tartalmaz Hererák témájú médiaállományokat.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Testicular cancer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
 Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hererák&oldid=27656201”