Grdoselo
| Grdoselo | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Pazin |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Renato Krulčić |
| Irányítószám | 52000 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 128 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 234 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 16′ 52″, k. h. 13° 56′ 35″45.281000°N 13.943000°EKoordináták: é. sz. 45° 16′ 52″, k. h. 13° 56′ 35″45.281000°N 13.943000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Grdoselo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Grdoselo (olaszul: Castelverde di Pisino) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Pazinhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Az Isztriai-félsziget közepén, Pazintól 6 km-re északra a Butoniga-patak feletti kis földnyelven fekszik.
Története
[szerkesztés]A Butoniga-patak völgye fölé épített egykori várát 1102-ben említik először. A település a középkori vár fölé épült, a 13. században "Gardezelle" néven említi egy német oklevél. A görzi grófok és az aquileiai pátriárka egyik hűbérbirtokának központja volt. A 14. században az Eberstein grófok vásárolták meg. Később a devini grófok, majd a Walsee család birtoka volt. A várat a 15. században általában Unterburgnak, azaz alsóvárnak hívták, mivel a település alatt volt. 1472-ben különálló igazgatással a pazini grófsághoz csatolták. Az 1615 és 1618 közötti uszkók háborúban a település és vára elpusztult, de a harcok után újratelepítették. Az új település központja a Brdo településrészen álló plébániatemplom körül alakult ki. A régi templomot 1680-ban, az újat 1774-ben építették. A régi plébániatemplom titulusa még Szent Jakab volt és a vár közelében volt régi temető területén állt. Tommasini püspök a 17. században említ egy Szent Anna és Szent János tiszteletére szentelt templomot is. Ennek létezését egy a 19. század végén a romok között talált glagolita felirat megerősíti. A településnek 1857-ben 337, 1910-ben 425 lakosa volt. Lakói hagyományosan mezőgazdasággal (szőlő, gyümölcs, zöldségtermesztés) és állattartással foglalkoztak. Közülük sokan a közeli Pazinban dolgoztak. 2011-ben 119 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 337 | 348 | 368 | 386 | 421 | 425 | 881 | 874 | 359 | 347 | 274 | 251 | 205 | 168 | 143 | 119 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A Gyógyító Boldogasszony (Marije Božje od Zdravlja) plébániatemplomot 1774-ben építették, 1869-ben és 1985-ben megújították. Főoltárán egy Mária kép látható. A bal oldalon az oltár mellett egy 1100-ból származó glagolita feliratos kőlap látható, mely a feltételezés szerint az egykori Szent Anna templomból származik. A bejárat felett emelkedik az 1869-ben épített 22 méter magas harangtorony benne két haranggal.
További információk
[szerkesztés]- Pazin hivatalos oldala (horvátul)
- Pazin turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Magánszállások az Isztrián (horvátul)
- Grdoselo az Istrapédián (horvátul)
- Grdoselo az Istarska enciklopédián (horvátul)
- Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
