Ugrás a tartalomhoz

Gloria Guida

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gloria Guida
A "La liceale" című filmben (1975)
A "La liceale" című filmben (1975)
Született1955. november 19. (69 éves)
Merano
Állampolgárságaolasz
Nemzetiségeolasz
HázastársaJohnny Dorelli (1991–)
Foglalkozása
Színészi pályafutása
Aktív évek1972–1988
Híres szerepeiLa liceale, 1975.
Avere vent’anni, 1978.
Szex minden mennyiségben, 1982.
Tevékenységszínész

A Wikimédia Commons tartalmaz Gloria Guida témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gloria Guida (Merano (Meran), Dél-Tirol, 1955. november 19.[1] –) olasz fotómodell, színésznő, pop-énekesnő. Leginkább az 1970-es évek olasz erotikus filmvígjátékaiban (commedia sexy all’italiana) szerzett hírnevet.

Élete

[szerkesztés]

A dél-tiroli Meránban született, Emilia-Romagna régióból származó olasz családban. Szülei a kislány születése után Meránból Bologna megyébe, Casalecchio di Reno kisvárosba költöztek. (Gloria ma is fenntartja itteni hivatalos bejelentett lakóhelyét). Apja egy táncklubot tartott fenn a romagnai Adria-parton (riviera romagnola). Gloria először ebben a klubban lépett fel énekesnőként. Nagykorúságának elérésekor fotómodellként kezdett dolgozni. 1974-ben elnyerte Olaszország tizenéves szépségkirálynőjének (Miss Teenage Italia) címét.

Énekesnői pályája

[szerkesztés]

17 évesen már énekelt apjának táncklubjában. 1972-ben benevezett egy nyári diszkófesztivál versenyére, és helyezést is elért a L’uomo alla donna non può dire no (Férfi a nőnek nem mondhat nemet) c. dallal, amelyet később kislemezen is kiadott.

Ugyanebben az évben jelent meg második kislemeze, (Cuore, fatti onore), amely a Fickle Pickle együttes 1970-es Sinful Skinful c. nagylemezéről a California Calling c. szám olasz átdolgozása volt, szövegét Franco Califano fordította. A lemez B oldalán felvett Pioggia nell’anima az előzőhöz hasonló jellegű dal volt.

1973-ban a CBS lemezkiadó Gloriát benevezte Sanremói Dalfesztiválra, de eredmény nélkül. Kudarcához valószínűleg hozzájárult a szívsajtóban ez időben fellángoló vita arról az (akkor még) újmódi tendenciáról, hogy az énekesnők pusztán testi megjelenésükre alapozták sikerüket, és (akkor még) sokan tartottak attól, hogy az olasz dalénekes kultúra a „keblek és combok diadalává” süllyed.[2]

Amikor színésznőnek állt, Gloria egyre ritkábban vállalt énekes fellépést. Saját filmjeinek zenei anyagában azonban időnként közreműködött. 1979-ben két filmben is Gianni Ferrio szerzeményeit énekelte: a La liceale seduce i professoria filmben a „Stammi vicino” című dalt, majd L’infermiera di notte c. filmben a La musica è címűt, a utóbbit kislemezen is megjelent.

Gloria Guida a Quella età maliziosa c. filmben (1975)

Filmszínésznői pályája

[szerkesztés]

Első két filmjét (La Ragazzina, és La Minorenne) 1974 nyarán forgatta, mindkettőben hasonló karakterű szerepet alakított, tizenéves leánykát, aki a szex felfedezése során ifjonc fiúbarátok és idősödő csodálók között csapódik ide-oda. Az áttörést a La liceale (Gimnazistalány) című erotikus vígjáték hozta meg számára (angol nyelvterületen a film The Teasers, német nyelvű országokban Flotte Flotte Teens und heiße Jeans címen futott): Egy vidéki gimnázium szexbomba növendékeként a dögös Loredana (Gloria Guida) az ujja köré csavarja tanárait, a tanfelügyelőket, osztálytársait és azok szüleit is. A film műfajt teremtett. 1978–80 között Gloria a film több „folytatásában” is szerepelt, de ezek meg sem tudták közelíteni az első „gimnazista” sikerét.

Az 1975-ös Blue Jeans c. filmben Gloria ifjú prostituáltat alakított, akit édesapja (Paolo Carlini) próbál erkölcsös(ebb) életre szorítani. Gloria a korszak divatos olasz szex-vígjátékainak népszerű főszereplője lett. Azt a csábító, a szex révén mindent elérő rafinált tinilány-típust testesítette meg, nagy riválisától, a nála 8 évvel idősebb Edwige Fenechtől ragadva el ezt a karaktert.[3] Ugyanebben az évben Pier Giorgio Ferretti rendező La novizia c. filmkomédiájában Gloria egy fiatal apácát (novíciát) alakított. A pajkos történetek mellett 1975-ben drámai szerepben is feltűnt: Silvio Amadio Quella età maliziosa c. filmjében a vonzó szőke Paola feltűnése családi tragédiát okoz.

Fontos filmje az 1978-ban bemutatott Avere vent’anni (Húszévesen) c. zenés játékfilm, amelyet Fernando Di Leo rendezett, itt már nemcsak szépségével, hanem színészi játékával is hódított. A történetben Gloria és társnője, Lilli Carati két otthonról elcsavargó lányt alakít, akik korlátlan szabadságot keresve római hippik közé keverednek, majd prostitúcióba, végül kegyetlen bűnözők áldozatául esnek. A két fiatal színésznő rövid leszbikus találkozása és néhány véres, erőszakos jelenet miatt a filmet Olaszországban csak cenzúrázva mutathatták be, de ilyen formában is kultuszfilmé vált. Vágatlan változatát csak 2004-ben mutatták be a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon.

1979-ben Mariano Laurenti L’infermiera di notte c. szex-komédiájában aratott sikert, ahol Gloria neves olasz komikusokkal, köztük Alvaro Vitalival együtt szerepelt. A szexis „éjszakai nővér” szexjelene a rábízott beteggel (Mario Carotenuto) a feministák heves elutasítását váltotta ki. Tiltakozó akcióik hatására a film beszorult a „kabinos mozikba” és kisebb magántelevíziók műsorába.

1979-ben az Accendiamo la lampada c. zenés vígjáték színpadi próbáin megismerkedett a karrierjének csúcsán álló Johnny Dorelli színész-énekessel. Hamarosan összeházasodtak. Néhány filmben közösen szerepeltek, így 1981-ben a Giorgio Capitano által rendezett Forróvérű kísértet-ben (Bollenti spiriti), és Dino Risi 1982-ben készült Szex minden mennyiségben (Sesso e volentieri) c. vígjátékában, amelynek harmadik főszereplője Laura Antonelli volt. A négy önálló pajzán történetben mindhárman több különböző szerepet játszottak el.

Johnny Dorellitől egy leánya született, Guendalina. Ezután Gloria visszavonult a filmszerepléstől. 1988-ban Johnny Dorellivel együtt szerepelt Festa di capodanno c. televíziós minisorozatban, aztán férjének ösztönzésére teljesen felhagyott az aktív filmezéssel.

2009-ben bejelentette visszatérését. 2010-ben aprócska szerepet kapott egy Mediaset-produkcióban, Paolo Costella rendező Fratelli Benvenuti c. televíziós minisorozatának 2 epizódjában.[4]

2011-ben Gloria részt vett a Rai Uno tévétársaság Lasciami cantare! című dalénekes vetélkedőjén. 2012-ben a Rai Uno Tale e Quale Show c. zenés show-műsoraiban szerepelt, ahol Carlo Conti vezénylete mellett neves olasz énekesnőket utánzott, nagy sikerrel (Raffaella Carràt, Patty Pravót, Arisát és Noemit).

Szerepei, lemezei

[szerkesztés]

Játékfilmjei

[szerkesztés]
  • 1974 : La ragazzina (Monica)
  • 1974 : La minorenne
  • 1975 : Il solco di pesca (Tonina)
  • 1975 : Quella età maliziosa (Paola)
  • 1975 : Peccati di gioventù (Angela Batrucchi)
  • 1975 : La novizia (Maria nővér)
  • 1975 : La liceale (Loredana)
  • 1975 : Il gatto mammone (Marietta)
  • 1976 : Blue Jeans (Daniela „Blue Jeans” Anselmi)
  • 1976 : Scandalo in famiglia (Elena)
  • 1976 : Ragazza alla pari (Domenica Schlutzer)
  • 1976 : Il medico... la studentessa (Claudia Raselli)
  • 1977 : Orazi e Curiazi 3-2
  • 1977 : Maschio latino cercasi / L’affare si ingrossa (Gigia)
  • 1978 : Avere vent’anni (Lia), Lilli Caratival
  • 1978 : The Bermuda Triangle (Michelle)
  • 1978 : Indagine su un delitto perfetto (Polly)
  • 1978 : Travolto dagli affetti familiari
  • 1978 : La liceale nella classe dei ripetenti (Angela)
  • 1979 : La liceale seduce i professori (Angela Mancinelli)
  • 1979 : La liceale, il diavolo e l’acquasanta (Luna)
  • 1979 : L’affittacamere (Giorgia Mainardi)

Televíziós szerepei

[szerkesztés]
  • 1988 : Festa di Capodanno
  • 2010 : Fratelli Benvenuti
  • 2010 : Io canto
  • 2011 : Lasciami cantare!
  • 2012 : Tale e Quale Show

Színházi szerepei

[szerkesztés]
  • 1979 : Accendiamo la lampada

Lemezfelvételei

[szerkesztés]
  • 1972 : L’uomo alla donna non può dire no/Pioggia nell’anima, CBS-8015
  • 1972 : Cuore, fatti onore/Pioggia nell’anima, CBS-8375
  • 1979 : La musica è/Gloria around the clock CAM-AMP-219

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. http://www.imdb.com/name/nm0346708/bio
  2. Gianni Borgna, La grande evasione. Storia del Festival di San Remo - 30 anni di costume italiano, Savelli, Róma, 1980, 102–103. old.
  3. Manlio Gomarasca – Davide Pulici – Michele Giordano – Stefano Ippoliti: 99 donne. Stelle e stelline del cinema italiano, Media World, Milánó, 1999.
  4. Fratelli Benvenuti: risate formato famiglia!. [2009. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 7.)

További információk

[szerkesztés]