Georgij Konsztantyinovics Zsukov
Georgij Konsztantyinovics Zsukov | |
Zsukov 1945-ben | |
Született | 1896. december 1. Sztrelovka, Orosz Birodalom |
Meghalt | 1974. június 18. (77 évesen) Moszkva, Szovjetunió |
Sírhely | Temető a Kreml falánál |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | Orosz |
Szolgálati ideje | 1915 - 1957 |
Rendfokozata | Marsall |
Csatái | Első világháború Orosz polgárháború Halhín-goli csata Második világháború |
Kitüntetései | Szovjetunió Hőse (4x) Lenin-rend (4x) Októberi Forradalom érdemrend Vörös Zászló érdemrend (3x) Győzelem-rend (2x) Szuvorov-rend (2x) Szühebátor-rend (3x) Virtuti Militari Bath Érdemrend Becsületrend Szent György-kereszt (2x) Legion of Merit |
Halál oka | agyi érkatasztrófa |
Házastársa |
|
Gyermekei | Margarita Zhukova |
Iskolái | M. V. Frunze Katonai Akadémia |
Georgij Konsztantyinovics Zsukov aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Georgij Konsztantyinovics Zsukov témájú médiaállományokat. |
Georgij Konsztantyinovics Zsukov (Георгий Константинович Жуков), (Sztrelovka, 1896. december 1.[1] – Moszkva, 1974. június 18.) orosz származású szovjet katona, a Szovjetunió marsallja, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, az SZKP KB tagja, valamint honvédelmi miniszter. A második világháború egyik legjelentősebb stratégája.
Ifjúkora
[szerkesztés]Szegényparaszti családba született Sztrelkovkában (Kalugai kormányzóság), édesapja cipész volt. A helyi egyházi iskolába járatták, ahol kitüntetéssel végzett. Szűcsnek tanult, majd Moszkvában folytatta tanulmányait. 1915-ben behívták katonának, a lovasságnál szolgált. Bátorságáért kétszer tüntették ki a Szent György-kereszttel, és többször előléptették. Az első világháborút altiszti rendfokozatban fejezte be.
Kiütéses tífuszból felépülve 1918-ban belépett a Vörös Hadseregbe, majd egy évvel később a bolsevik pártba is. Származása és katonai sikerei révén gyorsan emelkedett a ranglétrán.
1921-ben Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki a bolsevik-ellenes Tambov környéki parasztfelkelés leveréséért. A két háború között karrierje töretlenül ívelt felfelé, 1923-ban már ezredparancsnok, 1930-ban dandárt vezényelt. A páncélosharcászat korai szovjet szószólója. Katonái alapos tervezőnek, kemény fegyelmet követelő parancsnoknak ismerték meg, aki mindig elérte kitűzött céljait. Sikeresen átvészelte Sztálin 1937–1939 közötti tisztogatásait.
1938-ban a Távol-Keletre vezényelték, ahol egy hadseregszintű csoportosítás parancsnoka lett. Itt, a Halhín-goli csatában aratta első győzelmét a mongol–mandzsúriai határnál a japán hadsereg felett, 1939 augusztusában. Győzelméért a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. 1940-ben, amikor a Vörös Hadseregben bevezették a rendfokozatokat, Zsukov harmadmagával az elsők közé tartozott, akik a második legmagasabb, a hadseregtábornoki rendfokozatot kapták. (Ennél magasabb csak a Szovjetunió marsalljainak rendfokozata volt.)
Szerepe a második világháborúban
[szerkesztés]1941 januárja és júniusa között a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke volt. Ebben a minőségében érte Zsukovot a német támadás, ami az első vonalbeli egységeket a háború első pár napjában teljesen készületlenül érte, valamint a hibás felállítás miatt azokat szinte mind bekerítették és felmorzsolták. Sztálin direktívában tiltotta meg a csapatoknak a háború első óráiban a tűz viszonzását, így a Wehrmacht alakulatai szinte átgázoltak a Vörös Hadseregen. Ezután többször vitába keveredett Sztálinnal és más parancsnokokkal, aki emiatt leváltotta, ám mivel krónikus hiány volt főtisztekből az 1938-as tisztogatások miatt, életben hagyta.
Döntő szerepe volt Leningrád védelmében, valamint részt vett az első szovjet ellentámadásnál, az 1941 végi moszkvai csata sikeres megvívásában. 1942-ben Rzsvevnél vereséget szenvedett von Klugétól, ahol hónapokig tartó rohamozásban sem sikerült előrejutnia egy megerősített terepszakaszon. Sztálingrád védelmében ismét szerepet kapott. Sztálin Rokosszovszkijra és Csujkovra bízta az irányítást, Zsukov csak a hadműveletek végén kapcsolódott be. A német 6. hadsereg megsemmisült.
A háború hátralevő részében sikeresen felmentette Leningrádot, levezényelte a Vörös Hadsereg nagy 1944-es offenzíváját, a Bagratyion hadműveletet. Világháborús pályafutását Berlin egyik elfoglalójaként koronázta meg, Konyevvel együtt. A német hadvezetés másodjára előtte és az amerikai, angol és francia hadvezérek előtt írta alá a feltétel nélküli fegyverletételt, ami a világháborúnak az európai frontokon való befejezését jelentette.
A világháború után
[szerkesztés]Sztálin a háború után szinte azonnal szeretett volna megszabadulni a sikeres és népszerű katonai vezetőtől. Magas beosztásban lévő parancsnoktársai kiálltak mellette (saját életüket is féltve), de fontosabb funkcióiból így is leváltották. A megszállt Kelet-Németország vezetőjeként állítólag többszöri műkincslopásba keveredett, Sztálin ezen ok miatt váltotta le.
1951-ben a koreai konfliktus kapcsán ismét fontos szerepet kapott, de csak Sztálin halála után (1953) lehetett újra a SZKP KB tagja. 1955-től elnökségi póttag 1957-ig és a honvédelmi miniszter helyettese, majd 1955–1957 között a miniszteri kinevezést is megkapta.
Zsukovnak mint honvédelmi miniszternek kulcsszerepe volt az 1956-os forradalmat leverő Forgószél hadművelet kidolgozásában. Elismerésképpen december 1-jén, 60. születésnapjára negyedszer is megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést.[2]
Hruscsov Zsukov segítségével tudta letartóztatni a nagyhatalmű Beriját és összpontosította a saját kezébe a hatalmat. Ezután lett Zsukov honvédelmi miniszter, de hatalomféltésből Hruscsov 1957-ben a „hadsereg erős emberét” leváltotta, menesztette a pártvezetésből. 1958-ban nyugállományba helyezték.
1964-ben Brezsnyev visszahozta a politikai életbe, de fontos megbízatást már nem kapott. 1974-ben Moszkvában halt meg.
Megítélése, ellentmondásos cselekedetei
[szerkesztés]Katonai nagyságát kevesen vitatják, kétségtelen, hogy kora egyik legnagyobb szovjet katonai vezetője volt.
Ugyanakkor – szovjet katonai parancsnokként – ragaszkodott ahhoz, hogy csapatai mindenáron állítsák meg a német támadásokat, és ez nagy veszteségeket eredményezett.
A harc megkezdése után már csak a győzelem számított, annak ára nem, többször még tábornoktársaival, sőt feletteseivel is vitába keveredett amiatt, hogy az óriási veszteségek ellenére sem volt hajlandó terveit feladni. Némelyek „Mjasznyik”, azaz Mészáros néven emlegették.
A fentiek ellenére Zsukov Oroszországban a mai napig népszerű. Katonai anekdoták sora idézi fel a kiskatonák világát jól ismerő, velük törődő atyai parancsnok emlékét.
Művei magyarul
[szerkesztés]- Emlékek, gondolatok; ford. Kádas Géza, Auer Kálmán, Nádor Tibor; Kossuth–Zrínyi, Bp., 1970
- Emlékek, gondolatok; ford. Galsai Pongrácné et al.; 4. átdolg. kiad.; Zrínyi–Kossuth, Bp., 1976
Források
[szerkesztés]- Ránki, György. A második világháború története, 2. kiadás, Budapest: Gondolat (1976)
- Ránki, György. A II. világháború gazdaságtörténete. Budapest: Közgazdasági és Jogi (1990). ISBN 9632219961
- A második világháború története tizenkét kötetben. Budapest: Zrínyi (1976)
- Földi Pál: Az igazi Zsukov, Anno Kiadó, Budapest, 2006
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A régi naptár szerint november 19.
- ↑ Биографические очерки о Героях Советского Союза - Четырежды Герой Советского Союза Жуков Георгий Константинович
További információk
[szerkesztés]- Hanula Zsolt: A Coca-Cola saját kólát gyártott a szovjet háborús hősnek (HTML). Index, 2015. április 21.
- Földi Pál: Az igazi Zsukov. Egy háborús bűnös tündöklése és bukása; Csengőkert, Kistarcsa, 2014
- Szunomár Szabolcs: Georgij Zsukov életpályája és katonai tevékenysége; MOSZT, Pécs, 2016 (MOSZT füzetek)
- Szovjet katonák
- A Szovjetunió katonái a második világháborúban
- 1896-ban született személyek
- 1974-ben elhunyt személyek
- Hidegháborús szovjet katonák
- A Szovjetunió Hősei
- Lenin-renddel kitüntetettek
- Az Orosz Birodalom katonái az első világháborúban
- A Kremlnél eltemetett személyek
- Az 1956-os forradalom szovjet szereplői
- Hadügy- és védelmi miniszterek
- A sztálingrádi csata résztvevői