Gaizinkalns
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Gaizinkalns (Gaiziņkalns) | |
Magasság | 312 m |
Hely | Lettország |
Hegység | Vidzeme Upland |
Relatív magasság | 187 m |
Dominancia | 114,91 km |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 56° 52′ 12″, k. h. 25° 57′ 34″56.870041°N 25.959357°EKoordináták: é. sz. 56° 52′ 12″, k. h. 25° 57′ 34″56.870041°N 25.959357°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gaizinkalns témájú médiaállományokat. |
A Gaizinkalns Lettország legmagasabb pontja, 312 méterrel a tengerszint felett fekszik. A Baltikum második legmagasabb pontja, nem messze Madonától.[1]
A domb nem magas, de sícentrummá alakították és sok körülötte a vendégház. Télen – alacsonysága ellenére – viszonylag sokan jönnek ide síelni. A domb tetején emelkedett egy 45 méter magas torony, amit a hidegháború idején építettek. A toronnyal együtt a magassága megelőzte a szomszédos Észtország legmagasabb pontját, a Suur Munamägit, amely 318 méter magas. A torony, amit nem készítettek el teljesen, turistalátványosság lett, sokan használták. A használatát megtiltották és 2012-ben lerombolták.
Mint a Baltikum egésze, úgy a Gaizinkalns is az utolsó nagy eljegesedés után kapta meg mostani formáját.[1]
Galéria
[szerkesztés]-
A torony egy kicsit távolabbról
-
A környező táj
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gaiziņkalns című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Gaiziņkalns Hill and Surroundings. www.latvia.travel. (Hozzáférés: 2016. november 26.)
- Gaizinkalns, 312m. www.westcoastpeaks.com. (Hozzáférés: 2016. november 26.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Miehle János, Szalamonidesz Sándor, Szigeti Borbála: Földrajzi Világatlasz, Budapest, Cartographia Kiadó 2012, 61. oldal. ISBN 978-963-352-815-0