Felsőpistana
| Felsőpistana (Gornja Pištana) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Raholca |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33515 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 7 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 230 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 32′, k. h. 17° 50′45.533333°N 17.833333°EKoordináták: é. sz. 45° 32′, k. h. 17° 50′45.533333°N 17.833333°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőpistana témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Felsőpistana (horvátul: Gornja Pištana) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Raholcához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Verőcétől légvonalban 48, közúton 65 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 8 km-re délnyugatra, Szlavónia középső részén, a Papuk-hegység északi völgyében, a Pistana-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A település feltehetően a 16. században török uralom idején keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vallású vlachok betelepítésével, akik a környező földeket művelték meg. Szlavónia területével együtt az 1683 és 1699 közötti háború során szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban „Superioris Pistaina”[2] alakban Alsópistanával együtt 12 portával szerepel a török uralom alól felszabadított települések között. 1722-ben III. Károly király a raholcai uradalommal együtt gróf Cordua d' Alagon Gáspár császári tábornoknak adományozta. 1730-ban Pejácsevich Antal, Miklós és Márk vásárolták meg tőle, majd 1742-ben a raholcai uradalommal együtt a Mihalovics családnak adták el.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Gornia Pisstana” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Pistana (Gornja)” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Pistana (Gorna, Felső)” néven 47 házzal, 281 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
1857-ben 235, 1910-ben 275 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint teljes lakossága szerb anyanyelvű volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 90%-a szerb, 4%-a horvát, 3% jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben 5 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 235 | 245 | 211 | 221 | 250 | 275 | 265 | 445 | 187 | 201 | 174 | 175 | 141 | 120 | 13 | 5 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 395. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 511. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 67. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Raholca turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
