Fehérfarkú szarvas

Fehérfarkú szarvas
	Bak
	Suta
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Cervoidea;
Család:	Szarvasfélék (Cervidae);
Alcsalád:	Őzformák (Capreolinae);
Nemzetség:	Rangiferini;
Nem:	Odocoileus; Rafinesque, 1832
Faj:	O. virginianus;
Tudományos név
	Odocoileus virginianus; (Zimmermann, 1780)
Szinonimák
	Odocoileus speleus Rafinesque, 1832; Odocoileus peruvianus; Dama virginiana Zimmermann, 1780; Dama virginianus Zimmermann, 1780;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fehérfarkú szarvas témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérfarkú szarvas témájú médiaállományokat és Fehérfarkú szarvas témájú kategóriát.

Veszély esetén a fehérfarkú szarvas nagy ugrásokkal menekül, eközben farkát felfelé tartja, így jól látható farka alsó részének fehér színe

A fehérfarkú szarvas vagy virginiai szarvas (Odocoileus virginianus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj.

Az Odocoileus szarvasnem típusfaja.

Előfordulása

A fehérfarkú szarvas Észak- és Közép-Amerikában, valamint Dél-Amerika északi részén Peruig és Brazíliáig fordul elő. Egyike a leginkább elterjedt és leggyakoribb szarvasfajoknak. Óriási elterjedési területén belül rengeteg élőhelytípushoz alkalmazkodott. Ugyanúgy megtalálható az Egyesült Államok keleti államainak lombhullató erdeiben, mint a prériken. Floridában az Everglades mocsárvidéken is megél és szintén megtalálható Arizona és Mexikó félsivatagaiban is. Dél-Amerikában elsősorban galériaerdőkben és az Andok bozótos vidékein fordul elő, a zárt trópusi esőerdőt kerüli. Közép- és Dél-Amerikában jóval ritkább faj, mint Észak-Amerikában.

Új-Zéland, Csehország és Dél-Finnország egyes területein is meghonosodott. Elterjedési területének egyes részein fajfenntartó programokra lenne szükség.

Alfajai

A fehérfarkú szarvas alfajainak a pontos száma nem ismert; 30-40-re tehető. Manapság a legtöbb rendszerező az alábbi negyven alfajt fogadja el. Az alfajok az elterjedési területtől függően, két csoportra oszthatók; azaz az alábbiakra:^[2]^[3]

Észak-Amerikai csoport:

Odocoileus virginianus acapulcensis Caton, 1877 - Acapulco, Dél-Mexikó
Odocoileus virginianus borealis Miller, 1900 - az északi tajgában
Carmen-hegyi fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus carminis) Goldman & Kellog, 1940 - Texas és Mexikó hegyvidéki határán
Floridai fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus clavium) Barbour & G. M. Allen, 1922 - ez az alfaj, mely a legkisebb termetű a fehérfarkú szarvas alfajai közül kizárólag a Florida államhoz tartozó, a Floridai-félszigettől délre található floridai-szigetek némelyikén fordul elő. A vadászat miatt 1945-re már alig 25 példánya maradt. Az intenzív védelemnek köszönhetően számuk ma már 300 egyed körül van. Újabban az otthonukat jelentő szigeteken fellépő intenzív idegenforgalom fenyegeti őket. Mára majdnem az összes egyed két apró szigeten él. Innen néha átúsznak a tengeren a szomszédos szigetekre is. Populációik növekedésének fő gátja a szigeteken fellépő édesvízhiány, amely miatt csak egy igen kicsi populáció lesz életképes. A Természetvédelmi Világszövetség a „kihalással közvetlenül veszélyeztetett” kategóriába sorolja.
Arizonai fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus couesi) Coues & Yarrow, 1875 - Arizona
Odocoileus virginianus dacotensis Goldman & Kellog, 1940 - Közép-Nyugat északi része
Odocoileus virginianus hiltonensis Goldman & Kellog, 1940 - Hilton Head sziget, Dél-Karolina
Odocoileus virginianus idahoensis - Nyugat-Kanada, Idaho és Washington állam keleti része.^[4]
Columbiai fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus leucurus) Douglas, 1829 - Nevét az élőhelye mellett levő Columbia folyóról kapta, mely Washington és Oregon államokban található. Korábban veszélyeztetett alfajnak számított, mivel alig 400 egyede maradt csak. Az Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Központja szerint állományai eléggé megerősödtek, összegyedszámát 3000 egyedre becsülik, emiatt 2003-ban törölték az Egyesült Államokban a veszélyeztetett fajok jegyzékéről. A Természetvédelmi Világszövetség továbbra is a „mérsékelten veszélyeztetett” kategóriába sorolja.
Odocoileus virginianus macrourus Rafinesque, 1817 - Kansas
Avery-szigeti fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus mcilhennyi) F. W. Miller, 1928 - Avery sziget, Louisiana
Odocoileus virginianus mexicanus Gmelin, 1788 - Közép-Mexikó
Odocoileus virginianus miquihuanensis Goldman & Kellogg, 1940 - Közép-Mexikó
Odocoileus virginianus nelsoni Merriam, 1898 - Dél-Mexikó és Guatemala
Odocoileus virginianus nemoralis C. H. Smith, 1827 - a Mexikói-öböltöl egészen Surinameig
Odocoileus virginianus nigribarbis Goldman & Kellogg, 1940 - Blackbeard sziget
Odocoileus virginianus oaxacensis Goldman & Kellogg, 1940 - Dél-Mexikó
Északnyugati fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus ochrourus) V. Bailey, 1932 - az Egyesült Államok északnyugati részén fordul elő.
Odocoileus virginianus osceola Bangs, 1896 - Florida partvidékén
Odocoileus virginianus seminolus Goldman & Kellogg, 1940 - Florida
Odocoileus virginianus sinaloe J. A. Allen, 1903 - Nyugat-Mexikó középső részén
Odocoileus virginianus taurinsulae Goldman & Kellogg, 1940 - Bulls sziget, Dél-Karolina
Texasi fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus texanus) Mearns, 1898 - Texas
Odocoileus virginianus thomasi Merriam, 1898 - a mexikói alföldeken
Odocoileus virginianus toltecus Saussure, 1860 - Dél-Mexikó
Odocoileus virginianus venatorius Goldman & Kellogg, 1940 - Hunting sziget, Dél-Karolina
Odocoileus virginianus veraecrucis Goldman & Kellogg, 1940 - Észak-Veracruz állam, Mexikó.
Északi fehérfarkú szarvas vagy virginiai szarvas (Odocoileus virginianus virginianus) (Zimmermann, 1780) - ez a leginkább elterjedt alfaj, Észak-Amerika keleti partvidékén él, délre egészen Florida államig.
Odocoileus virginianus yucatanensis Hays, 1872 - Yucatán-félsziget

Dél-Amerikai csoport:

Odocoileus virginianus cariacou Boddaert, 1784 - Francia Guyana és Észak-Brazília
Odocoileus virginianus chiriquensis J. A. Allen, 1910 - Panama
Odocoileus virginianus curassavicus Hummelinck, 1940 - Curaçao, Karib-térség
Odocoileus virginianus goudotii Gay & Gervais, 1846 - Kolumbiai Andok és Nyugat-Venezuela
Odocoileus virginianus gymnotis Wiegmann, 1833 - Észak-Venezuela és a mocsaras területei
Odocoileus virginianus margaritae Osgood, 1910 - Margarita sziget, Venezuela
Odocoileus virginianus peruvianus Gray, 1874 - Peru déli része és talán Bolíviában is
Odocoileus virginianus rothschildi Thomas, 1902 - Coiba-sziget
Odocoileus virginianus tropicalis Cabrera, 1918 - Peru és Ecuador, talán Kolumbiában is
Közép-amerikai fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus truei) - Costa Rica, Nicaragua és Panama területén él.
Odocoileus virginianus ustus Trouessart, 1910 - Ecuador, talán Dél-Kolumbiában és Észak-Peruban is

A különböző alfajok előfordulási területe
Észak-Amerikában	Közép- és Dél-Amerikában

Megjelenése

A bika marmagassága elérheti a 120 centimétert, a tehén jóval kisebb. A bak testtömege legfeljebb 130 kilogramm, a suta 90 kilogramm is lehet. A szarvasnak a tövénél hátrafelé, feljebb félkörben előrehajló agancsa van, amely télen leválik, és a következő párzási időszakig újból kifejlődik. Veszély esetén a fehérfarkú szarvas nagy ugrásokkal menekül, eközben farkát felfelé tartja, így jól látható alsó részének fehér színe, s ezáltal a többi szarvas is felfigyel a veszedelemre. A szarvastehén kisebb, mint a hím, és nincs agancsa. A borjú fehér pettyes barna bundájával jól beleolvad a környezetbe.

Életmódja

A fehérfarkú szarvas magányosan vagy körülbelül hat példányból álló családokban él; hidegebb teleken néha rudlikba tömörül. Tápláléka fűfélék, levelek, sarjhajtások, gallyak, sok növény termése és virága. Az állat körülbelül 10 évig él.

Szaporodása

A tehén egyéves, a bika másfél éves korban éri el az ivarérettséget. A párzási időszak tavasszal van. A vemhesség 200-204 napig tart. A szarvastehén korától függően 1 vagy 2 borjút ellik.

Rokon fajok

A fehérfarkú szarvas legközelebbi rokona és az Odocoileus szarvasnem másik faja az öszvérszarvas (Odocoileus hemionus). Ahol a két faj elterjedési területe fedi egymást olykor hibridizálódnak is.

Természetvédelmi helyzete

A fehér emberek észak-amerikai betelepülése előtt becslések szerint mintegy 40 millió fehérfarkú szarvas élhetett Észak-Amerikában. Az indiánok ősidők óta vadásztak rájuk, de ez nem befolyásolta jelentősen állományaik nagyságát és mindenhol gyakori fajnak számított. A telepesek elsősorban húsa és bőre miatt vadásztak rá, később azonban elterjedt lett a pusztán szórakozás céljából való vadászat is. A mértéktelen vadászat miatt egyedszámuk nagyon megcsappant és 1900 körül már alig több mint 500 000 egyedük élt. Ekkortól szigorúbb szabályoknak lett alávetve a vadászat és ez a legtöbb helyen a populáció megerősödését eredményezte. Azonban nem mindenütt egyforma mértékben erősödött meg az állomány. A Nagy-tavak vidékén ma ugyanolyan gyakori faj, mint egykor lehetett, de más területeken kevésbé elterjedt faj. Mára az Egyesült Államokban nagyjából 14 millió egyede élhet. Kanadában csak az ország déli területein fordul elő, de állományai ott is stabilak. Mexikóban, valamint Közép- és Dél-Amerika területén azonban állományai ma is fokozatosan csökkennek.

A Természetvédelmi Világszövetség magát a fajt a „nem fenyegetett” kategóriába sorolja. Egyes alfajai azonban többé-kevésbé fenyegetettek.

Jegyzetek

↑ Gallina, S. & Lopez Arevalo, H. (2008). Odocoileus virginianus. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 8 April 2009. Database entry includes a brief justification of why this species is of least concern.
↑ White-tailed deer Archiválva 2013. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, Mammals Species of the World. 3rd. ed.
↑ Cervidae, Deer's Life
↑ Archivált másolat. [2015. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 15.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 29.)
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).
Kansas Whitetail Deer Hunting

További információk

Smithsonian Institution - North American Mammals: Odocoileus virginianus
Smithsonian Wild: Odocoileus virginianus
R.S. Luna, A. Duarte, F.W. Weckerly, 2012: Rumen–reticulum characteristics, scaling relationships, and ontogeny in white-tailed deer (Odocoileus virginianus). Canadian Journal of Zoology, 90(11): 1351-1358, doi:10.1139/cjz-2012-0122.
Fulbright, Timothy Edward. White-tailed deer habitat: ecology and management on rangelands. Texas A&M University Press (2006. november 3.). ISBN 1-58544-499-5
Geist, Valerius (1998). Deer of the World: Their Evolution, Behavior, and Ecology, Stackpole Books, ISBN 0-8117-0496-3
Michels, T.R. (2007). The Whitetail Addicts Manual, Creative Publishing, ISBN 978-1-58923-344-7
Zwaschka, Michael. White Tailed Deer. Edge Books (1999). ISBN 978-0-7368-8490-7
Video of White-tailed/Coues Deer, Arizona Game & Fish
Natureworks, New Hampshire Public TV
White-tailed deer, Hinterlands Who's Who

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[iucn-1] Gallina, S. & Lopez Arevalo, H. (2008). Odocoileus virginianus. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 8 April 2009. Database entry includes a brief justification of why this species is of least concern.

[2] White-tailed deer Archiválva 2013. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, Mammals Species of the World. 3rd. ed.

[3] Cervidae, Deer's Life

[4] Archivált másolat. [2015. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 15.)

[1]

[2]

[3]

[4]