Erdeihangya-formák

Erdeihangya-formák
	Közönséges kóborhangya (Tapinoma erraticum)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Alosztály:	Szárnyas rovarok (Pterygota);
Alosztályág:	Újszárnyúak (Neoptera);
Öregrend:	Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota);
Rend:	Hártyásszárnyúak (Hymenoptera);
Alrend:	Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita);
Alrendág:	Fullánkosok (Aculeata);
Öregcsalád:	Hangyaszerűek (Formicoidea);
Család:	Hangyák (Formicidae);
Alcsalád:	Erdeihangya-formák (Dolichoderinae); Forel, 1809
Nemzetségek
	szövegben
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Erdeihangya-formák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Erdeihangya-formák témájú kategóriát.

Az erdeihangya-formák (Dolichoderinae) a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe sorolt hangyák (Formicidae) családjának egyik alcsaládja.

Származásuk, elterjedésük

Magyarországon négy nem hét faja él:

kóborhangya (Tapinoma) nem:
- közönséges kóborhangya (Tapinoma erraticum),
- üvegpotrohú kóborhangya (apinoma melanocephalum),
- ligeti kóborhangya (Tapinoma subboreale),

tölgyfahangya (Liometopum),
- közönséges tölgyfahangya (Liometopum microcephalum),

zsellérhangya (Bothriomyrmex) két faja:
- déli zsellérhangya (Bothriomyrmex communista),
- nyugati zsellérhangya (Bothriomyrmex corsicus),

erdeihangya (Dolichoderus) egy faja:
- négypettyes erdeihangya (Dolichoderus quadripunctatus),

Megjelenésük, felépítésük

Jellemzőjük az egyízű potrohnyél, amitől testalkatuk a vöröshangyaformákéhoz (Formicinae) hasonlatos.

Fullánkjuk és méregmirigyük elsatnyult. Utóbbi szerepét a pygidiális mirigy vette át,^[1] ezért potrohuk végéből nem hangyasavat, hanem jellegzetes szagú ciklopentanoid monoterpéneket fecskendeznek megmart áldozataikra. Mérgük a szó köznapi értelmében „büdös” folyadék, amely lassan párolog, tehát a lefröcskölt áldozat sokáig büdös marad.(Tartally).

Begyük igen bonyolult szerkezetű (Brehm).

Életmódjuk, élőhelyük

Az ide tartozó fajok élőhelyükön többnyire territoriálisak és dominánsak: nemcsak az idegen fajok, de saját fajuk rivális kolóniái ellenében is védik a fészek környezetét. Táplálékforrásaikhoz nagy létszámú bolyaikból tömegesen vonulnak ki a dolgozók, és elűzik tőlük a többi hangyát.^[2]

Egyes fajok, mint például a közönséges tölgyfahangya (Liometopum microcephalum) az odvas fák belsejében kartonfészket építenek, aminek anyagát a dolgozók szétrágott famorzsalékból ragasztják össze nyálukkal (Brehm1933). A különböző fajú hangyák parabiotikus együttélésének karakteres példái Kolumbiában a szívhangyák közé tartozó Crematogaster parabiotica és a Dolichoderus debilis faj közös bolyai. A két faj külön kamrákban neveli fiasítását, az ezeket összekötő járatokat viszont közösen használják. ^[3]

Lárváik a bábozódáshoz nem szőnek kokont (Tartally).

Rendszertani felosztásuk

Az alcsaládot négy nemzetségre bontják összesen 29 nemmel. További 18 kihalt nem nemzetségbe sorolatlan.

kóborhangya-rokonúak nemzetsége (Tapinomini) hét nemmel:
- kóborhangya (Tapinoma)
- tölgyfahangya (Liometopum),
- Aptinoma,
- Axinidris,
- Ecphorella,
- Technomyrmex,
- †Ctenobethylus;

zsellérhangya-rokonúak nemzetsége (Bothriomyrmecini) öt nemmel:
- zsellérhangya (Bothriomyrmex),
- Arnoldius,
- Chronoxenus,
- Loweriella
- Ravavy.

erdeihangya-rokonúak (Dolichoderini) egy nemmel:
- erdeihangya (Dolichoderus)

bothangyarokonúak (Leptomyrmecini) nemzetség 16 nemmel:
- tigrishangya (Anonychomyrma)
- aztékhangya (Azteca)
- aszályhangya (Forelius)
- szivárványhangya (Iridomyrmex)
- bothangya (Leptomyrmex)
- gyötrőhangya (Linepithema)
- Anillidris
- Doleromyrma
- Dorymyrmex
- Froggattella
- Gracilidris
- Nebothriomyrmex
- Ochetellus
- Papyrius
- Philidris
- Turneria

Ismert idegenhonos fajok

argentinhangya (Linepithema humile) — az újvilági faunabirodalom brazíliai faunatartományából az áruszállítással sikeresen elterjedt a Föld számos zónájában ( a 2000-es évekre hat kontinensen és több óceáni szigeten megtalálták), ahol kártékony özönfajjá vált. Különösen gyakori a mediterrán vagy szubtrópusi éghajlatú régiókban, ahol szuperkolóniát alkotva komoly gazdasági es ökológiai problémákat okoz.^[4]^[5]^[6]

Jegyzetek

↑ Szegedi Tudományegyetem: Etológia
↑ Lőrinczi Gábor: Szubmediterrán erdei hangyaközösségek (Hymenoptera: Formicidae) tér- és időbeli szerveződése
↑ Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
↑ Olivier Blight, Marielle Renucci, Alain Tirard, Jérôme Orgeas: A new colony structure of the invasive Argentine ant (Linepithema humile) in Southern Europe Biological Invasions 12(6):1491-1497, researchgate.net - 2010. június DOI:10.1007/s10530-009-9561-x (angolul)
↑ Lőrinczi Gábor: Szubmediterrán erdei hangyaközösségek (Hymenoptera: Formicidae) tér- és időbeli szerveződése, Doktori (PhD) értekezés, Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Környezettudományi Doktori Iskola Ökológiai Tanszék doktori.bibl.u-szeged.hu - 2014
↑ Yugo Seko1, Yu Maebara, Naoyuki Nakahama, Takuya Nakamori, Naoto Ishiwaka, Yuki Morikawa, Daisuke Hayasaka1, Takuo Sawahata1: Population dynamics of invasive Argentine ant Linepithema humile Mayr, 1868 (Hymenoptera: Formicidae) haplotypes in Kobe Port, Japan, and implications for the prediction of future dispersal and effective management, BioInvasions Records Volume 10, Issue 2: 467–476 (2021)

Források

Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae) Archiválva 2022. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old.
Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. 307 old.
Brehm: Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
Tartally: Tartally András: A hangyatartás legfontosabb praktikái hangyászoktól

[1] Szegedi Tudományegyetem: Etológia

[2] Lőrinczi Gábor: Szubmediterrán erdei hangyaközösségek (Hymenoptera: Formicidae) tér- és időbeli szerveződése

[3] Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0

[4] Olivier Blight, Marielle Renucci, Alain Tirard, Jérôme Orgeas: A new colony structure of the invasive Argentine ant (Linepithema humile) in Southern Europe Biological Invasions 12(6):1491-1497, researchgate.net - 2010. június DOI:10.1007/s10530-009-9561-x (angolul)

[5] Lőrinczi Gábor: Szubmediterrán erdei hangyaközösségek (Hymenoptera: Formicidae) tér- és időbeli szerveződése, Doktori (PhD) értekezés, Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Környezettudományi Doktori Iskola Ökológiai Tanszék doktori.bibl.u-szeged.hu - 2014

[6] Yugo Seko1, Yu Maebara, Naoyuki Nakahama, Takuya Nakamori, Naoto Ishiwaka, Yuki Morikawa, Daisuke Hayasaka1, Takuo Sawahata1: Population dynamics of invasive Argentine ant Linepithema humile Mayr, 1868 (Hymenoptera: Formicidae) haplotypes in Kobe Port, Japan, and implications for the prediction of future dispersal and effective management, BioInvasions Records Volume 10, Issue 2: 467–476 (2021)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]