Ugrás a tartalomhoz

Drombár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Drombár (Drâmbar)
A drombári fatemplom
A drombári fatemplom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
KözségMaroscsüged
Rangfalu
KözségközpontMaroscsüged
Irányítószám517241
SIRUTA-kód1099
Népesség
Népesség386 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság4 (2011)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 04′ 36″, k. h. 23° 37′ 48″46.076592°N 23.630139°EKoordináták: é. sz. 46° 04′ 36″, k. h. 23° 37′ 48″46.076592°N 23.630139°E
SablonWikidataSegítség
Drombár környéke 1769-1773 között

Drombár, 1911 és 1918 között Dombár (románul: Drâmbar, németül: Drimbard vagy Brunndorf) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Gyulafehérvártól öt kilométerre keletre, a Maros jobb partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

1299-ben Dorumbar, 1332-ben Dumbar, 1333-ban Drumbar, 1520-ban Drombar néven írták. Első említésekor püspöki birtok volt és később is a gyulafehérvári püspökség uradalmához tartozott. 1332-ben plébánosát említették, tehát valószínűleg magyarok vagy szászok lakták. 1600–03-ban elpusztult. Az 1710-es években Mártonffy György szerezte vissza a gyulafehérvári püspökségnek az elzálogosított falut. 1733-ban 66 család, 1761-ben 81 ortodox és 2 görögkatolikus család lakta. 1831-ben mindkét felekezetnek temploma volt.

Fehér, később Alsófehér vármegyéhez tartozott. 1945 után kivált belőle Teleac (Újdrombár, Újcsongvaitelek).

1850-ben 826 lakosából 803 volt román és 23 cigány nemzetiségű; 473 ortodox és 353 görögkatolikus vallású.

2002-ben 384 román nemzetiségű lakosából 376 főt ortodox, ötöt római, kettőt pedig görögkatolikus vallásúként írtak össze.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Joachim és Szent Anna tiszteletére épült ortodox fatemplomát először 1761-ben említették. 1878-ig a település északi részén állt, akkor költöztették mai helyére. Festése 1892-ből való.

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Itt született 1921-ben Nicolae Giosan genetikus, kommunista funkcionárius, 1974 és 1989 között a Nagy Nemzetgyűlés elnöke.

Források

[szerkesztés]
  • Ioana Rustoiu – Gheorghe Fleșer: Bisericile de lemn din Drâmbar – clarificări necesare. Apulum XLIV (2007)

Jegyzetek

[szerkesztés]