Ugrás a tartalomhoz

Csohány Kálmán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csohány Kálmán
Született1925. január 31.[1][2]
Pásztó
Elhunyt1980. április 2. (55 évesen)[1][2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • illusztrátor
  • grafikusművész
  • tanár
KitüntetéseiMunkácsy Mihály-díj (1964)
Munkácsy Mihály-díj (1967)
Érdemes művész
(1974)
A Wikimédia Commons tartalmaz Csohány Kálmán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Csohány Kálmán (Pásztó, 1925. január 31. – Budapest, 1980. április 2.) kétszeres Munkácsy-díjas magyar grafikusművész, Érdemes művész.

Élete

[szerkesztés]
Csohány Kálmán

Salgótarjánban érettségizett. A második világháborút a csíki havasokban fakitermelőként élte át, 1945–46-ban Pásztón vasúti pályamunkásként dolgozott, 1946–47-ben Nagybátonyban volt szénbányász. 1947–1952 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, Koffán Károly, Hincz Gyula, Ék Sándor és Konecsni György irányításával. A magyar művészek érdekeit képviselve vett részt a művészeti közéletben, alelnöke volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, 1975-től haláláig a budapesti Képzőművészeti Szakközépiskolában tanított. Alkotó munkájának gyakran volt terepe a mártélyi, a hajdúböszörményi és a miskolci művésztelep. Budapesten halt meg, kívánságára szülővárosában, Pásztón helyezték örök nyugalomra. Életéről és művészetéről 2010-ben Shah Timor készített filmet Elhagyott szárnyak címmel.

Munkássága

[szerkesztés]

Az 1960-as évek grafikus nemzedékének egyik meghatározó egyénisége volt. Rézkarcain, tusrajzain és litográfiáin a népi szimbolika érzelem-gazdag, balladai tömörségű egyéni hangvétellel jelenik meg. Az erőteljes, ugyanakkor szűkszavú grafikai vonalvezetés komor, fájdalmas látomásait közvetítik. Visszatérő motívumai: madarak, fák, szárnyas angyalok, kapuk. Könyvillusztrátori tevékenysége is jelentős, a magyar- és a világirodalom remekműveihez készített illusztrációkat (köztük Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, József Attila, Áprily Lajos, Kassák Lajos, Illyés Gyula, Déry Tibor művei). Festett síkkerámia terveit Hódmezővásárhelyen égette ki. 1952 óta a magyarországi és külföldi tárlatok és a hazai és nemzetközi grafikai biennálék rendszeres kiállító művésze volt. Gazdag életművének egy részét szülőhelyén őrzik, 2001. december 14-én nyitották meg Pásztón a Csohány Kálmán Galériát, amely a művész alkotásainak állandó kiállítását tartalmazza. Számos műve különböző múzeumokban és magángyűjteményekben van. Csohány életművének beható elemzése Supka Magdolna művészettörténész munkáját dicséri.[4]

Kiállításai (válogatás)

[szerkesztés]

Képgrafikái (válogatás)

[szerkesztés]
  • Bezárt kapuk (1964)
  • A Katona (1965)
  • A Fekete bárány (1965)
  • Őszi fények (1967)
  • Szorongás (1973)
  • Tojásszedő (1973)
  • Nyári zápor (1975)
  • Falum eltűnt figurái (1975)
  • Ketten (1975)
  • Cigánydalok-sorozat (1977)

Köztéri művei (válogatás)

[szerkesztés]
  • Falikép (1959) (mázas kerámia (Fót, Gyermekváros Egészségházának váróterme)
  • Dekoratív falikép (1960) (mázas kerámia, Budapest, a Metropol Hotel gyorsétterme)
  • Falikép (1960-61 (majolika, Szeged, Szegedi Tudományegyetem, Szemészeti Klinika előcsarnoka)
  • Falikép (1961) (majolika, Deszk, Csont TBC Intézet kórtermei)
  • Falikép (1962) (majolika, Kelebia, Határátkelő, fogadóterem)
  • Falikép (1962) (kerámia, Budapest, a Chinoin Gyár óvodája)
  • Falikép (1962) (mázas kerámia, Szekszárd, kórházi étterem)
  • Falikép (1963) (mázas kerámia, Salgótarján, a Karancs Hotel bárja, a szálloda átalakítása miatt áthelyezésre került Pásztóra - a Mikszáth Kálmán Gimnáziumba)
  • Dekoratív falburkolat (1965) (festett csempe, Sopron, Fenyves Hotel, részlete 1981-ben áthelyezve az Erdészeti Szakközépiskola Kollégiumába)
  • Dekoratív kompozíció (1967) (kerámia, Ajka, Művelődési Ház)
  • Falikép (1969), (kerámia, Pásztó, Áruház, lebontva)
  • Falikép (1970) (mázas kerámia, Diósgyőr, volt Kohászati Üzemek irodaháza)

Társasági tagság

[szerkesztés]
  • Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület
  • MKISZ
  • Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja (MNMA)

Díjai (válogatás)

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. 408–410. o. ISBN 963-8477-44-X Online elérés
  • Magyar művészeti kislexikon. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Csohány Kálmán lásd 61-62. o. ISBN 9638477660
  • Művészeti lexikon. Szerk. Zádor Anna, Genthon István. 1. köt. Budapest : Akadémiai, 1965. Csohány Kálmán l. 477-478. o.
  • Supka Magdolna: Csohány Kálmán. Budapest : Corvina, 1985. 76 o. ill. ISBN 963133130X
  • Shah Gabriella: Csohány Galéria kiállítási katalógusa. Pásztó, Csohány Galéria, 2003. 33, 18 o.
  • Shah Gabriella: Csohány Kálmán - Nógrád a Varázslatos világ sorozat 10. kötete (2009)
  • Shah Timor: Elhagyott szárnyak - Csohány Kálmán művészete (film; 2010 59 perc)
  • Tarczy Péter: Vendégkönyv. Böszörményi kötődések, Szabadhajdú Nonprofit Kft., 2009.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC02469/02845.htm, Csohány Kálmán, 2017. október 9.
  2. ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  3. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
  4. ↑ Supka Magdolna: Csohány Kálmán. Budapest, 1985.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csohány_Kálmán&oldid=24929667”